Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)

1959-03-01 / 3. szám

ERŐS VÁR AZ EVANGÉLIKUS GYÓNÁS PROBLÉMÁI Közli: B r a eh n a Gábor lelkész Vannak, akik távol élve a magyar gyülekezetektől, aggődnak amiatt, hogy élhetnek-e az Úrvacsorával akkor, ha az.azt megelőző győnási kérdéseket nem értik meg az angol istentisztele­ten?! Részben ezeknek szól néhány megjegyzésem, de szereténk általában is beszélni a kérdésről, mert hiszen mi, evangélikusok hitünk egyik legmé­lyebb élményét éljük át az Ürvacso­­r a vételénél. Mindenki magánál tapasztalja a leg­jobban azt, hogy az egyházszere­tet, vagy úgynevezett vallásosságunk, akkor jelentkezik élő hit formájában, amikor térdreborulva egyedül állunk Isten kegyelmi trónusa előtt és hívő szív­vel vesszük bűneink bocsánatára az Úr Jézus Krisztus valóságos testét és vérét. Az evangélikus ember, különösen a magyarországi születésű, nagyon komolyan veszi az Úrvacsorához való előkészülést. A böjtölést is komoly elő­­feltételnak tartják többen, bár tisztá­ban vannak azzal, hogy ez másodrendű kérdés. A f ő kérdés mindig a gyónás: bűneinknek Isten előtt való be­vallása. Lelkipásztorok gyakran ajánl­ják előző estére a Bibliának olvasását, főként Krisztus főpapi imáját, János evangélioma 17. fejezetét és a tékozló fiú paraboláját Lukács evangélioma 15. fejezetében. Az evangélikus ember tu­lajdonképpen ezen az előkészítő estén harcolja meg életének, bűnének és hité­nek egész próbáját. Ha valaki a tékozló fiú esetét a maga életére alkalmazza, akkor könnyen rájön arra, hogy bizony egész életünk nem volt egyéb, mint tékozlás. Talán eszébe jutnak “nagy bűnei”, amelyek sátáni vigyorgással akarják megsemmi­síteni, mondván ‘‘ez vagy te, micsoda jo­gon akarsz te újra tisztának látszani”. Az igaz ember ezt meg is látja önmagá­ban s töredelmes szívvel be is vallja, hogy “nemcsak” ezek a kézzelfogható bűnei vannak, hanem a valóság az, hogy “mindenestül megromlottunk s nincs bennünk semmi jó.” —■ Igazat kell adnunk a Sátánnak, hogy mi minden­képpen elveszett és kárhozatra méltó emberek vagyunk, mert a bűn szolgái lőttünk: gondolataink, beszédünk és cse­lekedetünk, más ssóval egész életünk tarthatatlan Isten igazsága eiött. De mégsem szabad itt megáilanunk. Siet­nünk kell és bele kell kapaszkodnunk hiten ígéretébe, “Aki nem akarja a bű­nös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.” É s akkor egész hitünkkel kell rá­támaszkodnunk Krisztus érdemeire és hittel vallani, hogy az ő érdeméért a mi bűneinket ő már meg is bocsá­totta. Ezt az ajándékot kell igényelnünk, kérnünk és a hit teljes bizonyosságá­val elfogadnunk. Nem szabad mégcsak azt se megengedni, hogy a szívünk ké­telkedjék, mert nincs jogunk Isten jó­ságában és ígéretében kételkednünk. Az evangélikus embernek ez a gyóná­sa: Isten előtt bevallani min­dent, de egyben mindjárt kérni és elfogadni a teljes gyógyulásunkat it. A- mikor a templomba megyünk és a lel­kész kérésére, aki tudni akarja, hogy kik tartottak gyónást, már könnyű a feleletünk, sőt el is maradhat Luther szerint, ha a házi gyónást igazán komo­lyan elvégeztük. Az itt közölt irányelvek alapján tehát ne legyen problémája azoknak a testvéreknek, akik pl. húsvétkor angol­nyelvű Úrvacsorán vesznek részt. De remélem, hogy nem jutott senki arra a téves gondolatra se, hogy ezzel köny­­nyebbé vált a mi Úrvacsorázásunk. Ez­zel inkább az evangélikus ember gyóná­sának a lényegére akartam rámutatni, odahelyezve a hívőt, ahová tényleg tar­tozik. magának a szentséges Istennek élő közösségébe, szent jelenlétének égető, de egyben kegyelmével felemelő szeretetébe. j|z Úrvacsora maga már tulajdonkép­pen a hívő ember ajándékvétele. “Vegyétek és egyétek... ez az én tes­tem és vérem.” Más szóval, itt a bizony­ság, mint Tamásnál, ráteheted az ujjai­­dat... megfoghatod,, hogy érezzed és 5. lássad, hogy éretted adtam önmagamat. A gyónás után már nem szabad meg­torpannia a hívőnek. Ha kihull a könny a szemeinkből, az ne legyen bűneinkre való gondolás miatt, hanem inkább a szeretetnek eláradását mutassa, hogy íme, milyen nagyon szeret engem az Itten az ö Szent Fián keresztül. Amikor visszatértél a templomi pád­ba, ne térj vissza bűneid emléké­hez, hanem emlegesd hálávai az Isten nevét és szép csendben nézz körül és lásd meg, hogy mennyi testvéredet men­tett meg ez a kegyelem és adj újból há­lát. Azután vedd elő te is énekesköny­vedet és énekelj a többiekkel. Nem baj még az se, ha nem érted meg, a szíve­det látja az Isten. De még az se baj, ha magyarul énekeled el régi úrvacsorái énekedet: Meghallgattál, már semmi kétség, megadtad a bocsánatot... Én Istenem, én Istenem, Forró hálám tied legyen.” (Dunántúli Énekeskönyv 325. szám utolsó verse.) AZ EGYHÁZ HÍREI U KÁiLDY PÜSPÖK BÉCSBEN. — Feb­ruár 14-én nagyjelentőségű tanácskozás folyt 1© Bécsben a Magyar Evangélikus Egyház kiküldöttei: K á 1 d y Zoltán püspök és dr. P á 1 f f y Miklós teológiai dékán, valamint aiz Evangélikus Világ­­szövetség vezetői között A megbeszélé­seken résztvett dr Franklin Clark Fry az EVSz. elnöke is. Részletes beszá­molót adunk lapunk következő számá­ban. @ EIVIND BERG-GRAV norvég pöspök. a vülágevangélikusság egyik vezető egyé­nisége Oslóban elhunyt. BUDAPESTRŐL Bécsbe érkezett Kelemen Erzsébet diakonissza test­vér, a Fébé volt Budapest-Damjanich ut­cai egyházi könyvkereskedésének veze­tője. @ NYOLC havi börtönbüntetést kapott dr. Dezső László, a kolozsvári gyü­lekezet vezetölelkésze. gH A bécsi magyar evangélikus gyüle­kezetnek 839 tagja van. ^ “AMERIKA és a világ keresztyénsé­­ge örökké adósa marad a magyar nem­zet 1956-os szabadságharcának.” —mon­dotta dr, F. Eppling Reinartz, National Lutheran Council közgyűlésén.

Next

/
Thumbnails
Contents