Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE Az első, majd a II. Ratio Educationis okozta feszültség evangélikus iskoláztatásunk vonalán, a reformországgyiüések alatt enyhülni kezdett. Az állam etoged, a nemzet örül, az ev. egyház pedig egy a nemzettel törekvéseiben. Amit nem fogadott el az egyház a császári udvartól (aa állami felügyeletet, beleszólást), azt elfogadja a magyar nemzettől, melynek első független felelős magyar minisztériuma már ilyen értélemben hozza az iskolapolitikai törvényjavaslatát. 1848 után a Bach korszak elnyomó rendszere megbénította az ev. iskolaügyet. A kiegyezés törvényei is csalódást hoztak és az 1883. 30. tv-c. magas követélményei következtében (tanszemélyzet, felszerelés stb.) sok iskolát kellett átadná az államnak. A 19. század az autonom evangélikus tantervek kora volt. 1806-ban jelent meg Schedius Bajosnak, a 19. század egyik lekiválóbb pedagógusának egységes tantervé, amit követett a Zay-ugródi tanterv és 1886-ban Böhm Károly autonom ev. tanterve. Ezzel le is zárult az önálló tantervek sora s az evangélikus iskolák is átvették az állami tantervét. Azl iskolafokok elkülönítéséről csak a 19. században lehet beszélni. Schedius Lajos készít elő tantervet a 6-12 éves korig iskolába járó gyermekek részére, de abban a vallástanítás csak kis mértékben szerepeli, annál bővebben a közismereti és gyakorlati tárgyak. A Zayugróci tanterv fejleszti ki a népiskolát négyosztályos megfelelőbb iskolává. Középiskoláinkat a 19. század új tantervei sem választotta el' éles válaszfallal a népiskoláktól. Főiskoláink a 19. században a virágzásnak és lombhullásnak a képét mutatják, de hálás büszkeséggel kell megemlékeznünk Thessedik Sámuel szarvasi gazdasági iskolájáról, amely nemcsak korszakalkotó, hanem híres is volt a maga idejében, volt olyan év, —amikor 900 növendék tanult benne. Evangélikus egyházunk a 19. században még óvodákat is szervezett, hogy hozzáférkőzzék a kis gyermekekhez. Ebben a .században a nőnevelés is fellendült s evangélikus leányiskoláink legtöbbje ebben a században alakult meg. A magán kezdeményezések után hivatalosan intézkedtek a tanító- és tanárképzés terén, egyházunk akkori tagjai között ilyen neves pedagógusokat találunk : Vajda Péter, Ballagi Mór, Breznyik János, Zsilinszky Mihály, Benka Gyula, Schneller István, Maaznyik Endre stb. A 19. század az egyiház erőfeszítéseit mutatja a terjeszkedő állammal szemben. Az egyház végül is kénytelen igénybe venni az állam segítségét és ezzel sok és nagy elvi álláspontot is kénytelen feladni. De nem szabad elfelednünk azt, hogy ebben a században forrt össze az evangélikus iskola a nemzettel, amikor a bécsi elnyomással szemben elsősorban a magyar nyelv tanításával tudott győzni és tudta felébreszteni a jobbérzésü nemzet sízeretetét. Ilyen módon a 19. században az evangélikus Iskola nemcsak a maga féltve őrzött gyermeke, — hanem egy egész nemzet kincse tett. (Folytatjuk.) MAI TÖRTÉNET CIRÉNEI SIMONRÓL Egy lelkész beszélte el az alábbi történetet : Egy hideg téli estén, miikor havas eső esett ési viharos szél csapkodott odakünn, egy szegény, öreg, beteg asszonyhoz hívtak, hogy szolgáltassam ki neki az úrvacsorát. Mikor a szent cselekmény végétért, leültem a beteg ágya mellé, hogy Isten igéje alapján még néhány vigasztaló szót mondjak neki. Az ágy fejénél a beteg felnőtt lánya állt. És megszólalt a beteg: — Bizony, kedves tisztelendő ür, arndnt llátja, sokat szenvedek. De az Ür, aki a terhet rakta rám, segít el is viselni azt. Mostanában sokat gondolok boldogult anyámra, ö már lerakta földi terhét, régen odafenn van. De míg oda eljutott, neki még sokkal nagyobb szenvedést kellett elviselnie, mint ami most énrám nehezedik. Mikor végtelen türelemonelí betegágyán feküdt és én ápoltam, egyszer azt mondtam néki: ‘‘Édesanyám, te nagyon szenvedsz. Nagy beteg >vagy, és hozzá még szegények is vagyunk; de ha nincs is sok mindenünk, valamink nekünk is van: ápolhatlak té5. ged. Sokszor mondtad, mennyire örülsz és Ihálá® vagy Istennek, hogy van egy lányod, aki nem hagy el téged; de mi lesz énvelem, ha egyszer megöregszem és megbetegszem? Ki veszi fel gondomat, ha magamra maradok?" — Akkor anyám felült az ágyában és így s'zólt: •‘Kedves gyermekem, nem olvastad az Írásban? Mikor a mi Urunk a Golgotára vezető úton keresztje alatt összeroskadt, találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak és ezt kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Látod, ha te megöregszel és tehetetlen leszel, majd parancsot ad az Ür, hogy Cirénei Simon eljöjjön és segítse vinni keresztedet — Bízd csak rá magad! Gondja lesz reád!” Alighogy ezt mondta anyám, csendesen elszenderedett. Vigasztalása és áldása azonban ma is szívemben él. — Később férjhez mentein. Férjem korán elhalt és egyetlen leányommal Kimaradtam. ö most 19 éves, éppen annyi, amennyi én voltam, mikor anyám ezeket az emlékezete® szavakat mondotta. Most itt áll az ágyamnál és csak azt mondhatom tisztelendő úrnak, hogy ö még gondosabban, még hűségesebben ápol engemet, mint én ápoltam boldogult anyámat. Ezért gondolok mostanában oly sokat édesanyámra és most már látom, leányom az a Cirénai Simon, akit a jó Isten ajándékozott nekem, hogy segítse hordozni keresztemet, ahogyan jó anyám megmondotta, — fejezte be szavait a beteg. Mélyen meghatottan vettem búcsút a beteg anyától és leányától és arra gondoltam, ma nagy leckét tanultam meg. Cirénei Simon története egyszerű szavairól oly magyarázatot hallottam, ami soha nem jutott volna eszembe. Világos lett előttem: boldog ember az, aki Cirénei Simon tud lenni valaki számára. A- kinek pedig szilárd a hite, hogy a nyomorúság idején az ö Cirénei Simonja, akire szüksége lesz, biztosan megjelenik, az még boldogabb ember. Annyi bizonyos, hogy ezt a tanítást maga Istennek Szentlelke lángbetűkkel írta szívembe egy hívő szenvedő bizonyságtételén keresztül. (L.) AZ EGYESÜLT EVANGÉLIKUS FÉRFI SZÖVETSÉG (United Lutheran Church Men) október 12-14-én tartja South Bend-ben, (Ind.) 22. évi konferenciáját. A nagy érdeklődéssel várt konferencia egyik előadója dr. Ery, az Egyetemes Egyház elnöke lesz.
