Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
6. ERŐS VAR (Folytatás az előző oldalról) tok kívánnak lelkigondozást. Eltekintve főleg a skandináv egyházak tengerészmisszióitól, az ausztrál evangélikusság megosztottságban él két független egyházszervezetben. Ez a megosztottság az összesen alig 100 ezret meghalad ó evangélikusság sajnálatos tragédiája. Az egyik egyház az USA-beli Missouri Zsinat irányzatában áll, míg a másik, az United Evangelical Lutheran Church in Autstralia (UELCA)é az Evangélikus Világszövetség tagjaként szélesebb látókörrel végzi az Evangélium szolgálatát. MAGYAROK.. . A magyarság bevándorlási kezdetei még az elmúlt évszázadba nyúlnak viszsza. Már akkor is többen menekültekként érkeztek, mint az 1848/49-es szabadságharc kimenetelének üldözöttéi. A második világháború utáni időben érkezik meg a maggyarság a maga nagy tömegében, s ez a bevándorlás ma is tart még. 1956. októbere előtt 15-17 ezerre, mostanság 32-34 ezerre tehető a magyarok száma. Sydneyben kb. 10-12 ezer magyar él; Melbourneben valamivel kevesebben; a • többi fővárosokban számuk 2 ezer és ötszáz között váltakozik! egyéb gócpontokban kisebb csoportokban, illetve az egész országban mindenütt megtaláljuk őket szórványosan. A beilleszkedés legnehezebb tényezője a nyelvi probléma, továbbá a szakfoglalkozásúak átvételétől való tartózkodás. Megélhetési szempontból 3-5 év alatt általában legtöbben kialakíthatják maguknak a nyugodtabb életmódot. Lelkiek terén persze sokkal nehezebb a helyzet. Az idősebb nemzedék átállása alig következik be, ezzel szemben felnövő fiataljaink, a gyermeknemzedék különösen már hajlamos az elausztrálosodásra félfogásban, 'viselkedésben és nyelvben is. Tekintve a magyarok bevándorlásának alapvető indítékait, ez a tény szerfelett sajnálatos és szomorúan aggasztó. A magyar értékek fenntartásáért folytatott küzdelemben a magyarság elképpesztően felaprózott vonalakra, Irányzatokra, s ezek gyakorlati megnyilvánulásaiként, szervezetekre. Ezek azonban heilyel-közzel elvesztették ráhatásukat. Még ugyan egy-egy hagyományos nemzeti ünnep megmozgat nagyobb tömegeket, mondjuk 6-800 résztvevővel nagyobb gócokban, de a sok “belhare” közönyössé tette a magyarok nagy, ® sokszor igen értékes részét. MAGYAR EGYHÁZAK... A második világháború utáni bevándorlásának velejárója volt az a kívánság, hogy magyarnyelvű beszolgálás történjen magyarok számára, ahol ez csak megoldható. Sajnos ez a kívánság nem jutott mindenkinél túl a kívánság állapotán. Az elgyökértelenedés, az államegyházi koncepció kereteiből való kilépés, a távolságok, a gondok, a megélhetésért váló küzdelem, majd az elért anyagi biztonság mindmegannyi próbát jelentettek és jelentenek ma is az ember és Isten viszonylatában. Az egyházi közösségekbe is befurakodott a társadalmi megoszlásnak a szörnye. Sokszor igehirdetői és igehallgatói szempontból egyaránt az Ige a tövisek közé hullott mag sorsára jutott. Nehéz átértékelni az egyházhoz, való tartozást az itteni méretek szerint is, hogy a keresztlevél még nem meríti ki az egyháztagság minden követelményét. Ahol nincs magyar lelkészség, ott előbb a nyelvkészség hiánya, később a korábbi elmaradást tovább ápoló kényelmi álláspont melletti megmaradás az egyháztól való elszigeteltségnek az oka. Az egyháztávoliságon való bírálat legsúlyosabban abban nyilvánítható ki, hogy elkerülve a régebben megszokott keretekből, vagy mert már nem “cikk” a templombajárás, hiszen itt sem nem szükséges, sem nem töltött az egyházi életbe való akárcsak névleges bekapcsolódás is, az Istenhez ragaszkodó lelki gazdag-Egyházunk minden időben nagy érdeklődéssel fordult az Istent dicsőítő énekek felé. Az imádságon kívül ugyanis egyházi énekeink azok, amelyek a hívő ember áhítatát Isten trónusához emelik és szinte beleéneklik magukat az ö szívébe. Ez a ma már elismert tény Llther Márton hithű Istenszolgálatával lett valósággá. A reformáció előtt a gyülekezeti éneklést az akkori hierarchia megtiltotta. Luther Márton volt az első, aki átérezte az egyházi énekek lélekformáló erejét és egyre jobban biztatta híveit ságnak a próbáját bizony többen nem állták meg. Elfeledték sokan azokat az időket, amikor az Istenhez való menekülés volt az egyetlen vigasz és megdönthetetlen támasz, s a viszonylagos jólétben, vagy annak kecsegtető reménységében, elfeledésre került az is, hogy ez a vigasz és támasz a maga időtlenségében változatlanul az egyetlen biztos menedék, még a múlandóság jó idejében is. A mérleg másik oldala azonban megmutatja a példázat szerinti “jó földeket’’, ahol a mag megfogan és meghozza a magja gyű mölcseit. Istennek drága Igéje nem tér vissza őhozzá dolgavégezetlenül. Szerte az országban munkálkodik Istennek Szentlelke, s lélekszám szerint ugyan kicsiny magyar egyházi közösségeken belül ott vannak a híveknek a gyülekezetei, akik “éhezik és szomjúhozzák az Igazságot”, akik boldogok, “mert befogadják és megtartják az Istennek beszédét.” Ezekért a gyülekezetekért alázatos szívvel mondunk köszönetét a mi Menynyei Atyánknak; hiszen áll az ígéret, hogy a mustármag terebélyes fává növekszik, az élesztő elvégzi a maga feladatát, s tudjuk azt, hogy — földi méretezésben persze, — egykor csupán Krisztus volt az Egyház, a maga Személyében egyes-egyedül. — Római katholikus lelkészség valamennyi tagállam fővárosában van; — református lelkészség Sydneyben és Melbourneben, lelkigondozói szolgálat Brisbaneben s Perthben, ill Melbourneben egy további miszsziói gyülekezet laikus vezetés elettí magyar evangélikus lelkészség esek egyedül Sydneyben működik. B. B. P. az éneklésre. Az egykori német források rámutatnak arra, hogy a reformáció vtalóban az éneklés szárnyain terjedt el Később még a jezsuiták is megjegyezték, hogy “Luther Márton” énekei több népet vezettek az Ürboz, mint az ö prédikációik.” Luther Istentől ihletett zenei tehetsége 38 új énekkel gazdagította a reformációt. 1524-ben jelent meg a “Lelki ének” cí(Folytatás a 7. oldalon) Luther az egyházi ének- és zeneszerző
