Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1958-09-01 / 9. szám

ERŐS VÁR 3. (Folytatás az előző oldalról) ként kapcsolták s fűzték össze a részt­vevőket: a bűnös embert a megbocsájtó Istennel. így érte el igazi és végső célját a konferen­cia, így vált mássá, meghitté, széppé és felejthetetlenné ez a találkozás. Ezt a célt szolgálta minden előadás és valamennyi megmozdulása a konfe­renciának! Nem vált egyoldalúvá a program-vezetés, mert lélekben és való­ságban mindenki résztvett benne. Az előadók közvetlenül, a hozzászólók és hallgatók pedig az elhangzottak alap­ján kapcsolódtak bele a konferencia menetébe. Így kísértük végig Ábrahá­mot a csillagos éjszakában, így követ­tük Ábelt a rengetegben, álltunk meg a hamis oltárok körül s döbbentünk rá, hogy ki a mi Urunk, Istenünk s mit je­lent számunkra Krisztus,: az út, az igazság és az élet, s az előadóval együtt kérdezzük önmagunkat: Te is azok kö­zül való vagy, akik a küzdő egyház él­(Neve az új amerikai bélyegso­rozatokon ismét milliók szeme előtt van, mint a “szabadság bajnoka’’. Róla beszélni és tőle tanulni soha­sem tudhatunk eleget. Hazátlan magyar evangélikusok: emlékezze­tek nagy Elődötökre s kövessétek őt az istenfélelem és hazaszeretet latiján.. Csak szívbemártott tollal lehet ír­ni róla. Könnymámoros lesz a szemünk és muzsikál a vérünk, ha reá gondo­lunk. Arcképét ott láthatjuk házaink­ban s az édesanyánk a dajkanótáival együtt ringatta szívünkbe a nevét. Költemények ezre, dalok szárnyalá­sa, utcanevek felkiáltó mementója, szobrok eszmévé gyúrt érce és márvá­nya zengi nevét és minél messzebb ro­han életkorától a történelem véres sze­kere, annál magasztosabban néz reá vissza tekintetünk, mint a vándor az égbemeredt hegyóriásra. Mert Kossuth Lajos az örök magyar. Élete, verítéke, imádsága és átokzen­dülése az örök magyar szíve jaját, har­cát, reménységét és esettségét foglalta halhatatlan élethivatásba. Kossuth a magyar sorsközösség szobra, mindig van mondanivalója és zengése) mint a tető kovászai, vagy ellenségei akarnak maradni és vájjon útitársunkként az élő Igében jelenlévő Krisztust visszük-e magunkkal? A feleletet mindenki ön­maga adta meg a konferencia végét je­lentő bűnvallomásban ... Abban a bűnvallomásban, amely a megnyitó istentisztelettől kez­dődően a záró-áhítat alapigéjéig: “El­­menvén széles e világra”, ott érlelődött mindnyájunk lelkében és adta meg az ajándékát és értékét annak az igazi ta­lálkozásnak, amikor Isten kegyelméből az Ür asztalához járulhattunk és való­ban Vele lehettünk, öt hoztuk magunk­ban a konferenciáról s vittük ki az élet­be, hogy tanítása, kegyelmi eszközei legyenek az útmutatóink, — a követke­ző évi országos evangélizációs konfe­renciáig, — amikor szeretnénk újra le­borulni aa ő lábai elé és megpihenni keresztje és kegyelmi forrása tövében, hogy valóban hithfi magyar evangélli­­kus keresztyének tudjunk maadni Amer kában is (dr. g. 1.) mondabeli Memnon-szobornak: akár re­ánk süt a nap, akár vihar paskol ben­nünket Kossuth nevezte el Széchenyit a leg­nagyobb magyarnak s mi nem tépjük le ezt a babért Széchenyi borult hom­lokáról: Kossuth Lajos kedvéért...., — hogy néki a mi szívünkban mindig iga­za legyen. De a világ szemében Kossuth Lajos a legnagyobb magyar. A legismertebb magyar is, mert meg­fordult az egész világon és akik látták, hallották, azoknak szemében feledhe­tetlenné szépült s szellemének ellenáll­hatatlan fensége reáeszméltette a vilá­got az ismeretlen magyar népre, Kos­suth Lajos népére. Mikor Massaryk, a nagy cseh fanatikus elindul amerikai útjára 1918-ban, hogy agitációjával megteremtse a' csehiszlovák államala­pítás politikai légkörét, akkor minden­hol -szembetaláfja magát Kossuth Lajos halhatatlan emlékével s ha a politiku­sokat meggyőzi is, az amerikai nép előtt úgy áll Kossuth Lajos, mint a sza badság európai Washingtona s Lincoln­ja. Kossuth a leghívebb magyar, akit a leverés sem tipor le, kinek idegeit nem zsibbasztja öngyilkos tétovaság, hanem 92 éves korában is, utolsó szívveréséig dolgozik népéért. Nem Hübele-Balázs­­féle magyar, nem kapaszkodó polliti­­kus, nem úri passzióból honatya, hanem Isten kezéből kikerült műremek, kinek minden emberi vonása, erénye és hibá­ja, szemlélete és álma, multbanézése és jövökeresése egy az örök és igaz magyarsággal. Zarek Ottó, késói osztrák életrajz­kutatója és regényírója észre sem ve­szi hogy munkája közben beleszeret ebbe a szellemóriásba. — Azt mondja Kossuthról: egy nép szerelmese. A ma­gyar nép még ennél is magasztosabb hitvallást tett róla és úgy hívja, hogy: Kossuth apánk. Nemes ember, de a nép mondja ezt róla. Ennél szebb szobrot még nem emelt egy nép sem gyerme­kének, amikor azt apjának keresztelte-i. -r. V endéglelkészek HIRDETTÉK AZ IGÉT A CLEVELANDI TEMPLOMOK SZÓSZÉKEIN Az evangélizációs konferencia részt vevői vasárnap délelőtt közös istentisz­teletre beutaztak Clevelandba Az East Sideon Nt. Varga László, newyorki lel­kész magyarul, Nt. Markovits Pál Pitts­burgh! lelkész angol nyelven, tartott igehirdetést. A West Sideon Nt. Ormay János bethlehemi lelkész prédikált — mindkét istentiszteleten. Az istentisz­teletek keretében a h'vek a kegyelem asztalához járultak. — Az igehirdetök osztották az Ürvacsorát, az East Side­on Nt. Brachna Gábor, a Westen pedig Nt. Juhász Imre segédletével. SZERKESZTŐI ÜZENET Az Erős Vár szerkesztősége úgy dön­tött, hogy a jövőben még jobban kiépí­ti előfizetőivel és olvasóival a személyi kapcsolatot. Ezért arra kéri a magyar evangélikusokat, hogy problémáikról, kérdéseikről tájékoztassák a szerkesz­tőséget. Ha ezen az úton is megtaláljuk egymást, a hozzánk fordulók lapunk — ’’Szerkesztői üzenet” rovatában meg­kaphatják a választ. “Ne hagyj el Uram Istenem, ne tá­volodjál el tőlem.” (Zsol, 38:22.) KOSSUTH LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents