Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
I6ö-5«i-lü AMERIKAI EI4ÜNGELIKUS ELET — Vol. XXII. Évfolyam — 1958. AUGUSZTUS — No. 8. szám. — (I. Sámuel 17:3,4, 8-11, 45.) A Bibliából Dávid és Góliát esetét jól ismerjük. Ezzel a történettel, mint példázattal, Isten olyan leckét ad a félelemtől tanácstalanságban vergődő korunknak, amelyet annak, amig nem késő, sietve kell elfogadnia. A történet szerint Izrael néipe történelmének egyik legválságosabb napjához érkezett. Serege a filiszteusok hadával álllott szemben. Az ellenség soraiban a félelmetes erejű Góliát hetvenkedett. A tőle való félelem harcképtelenné bénította Izrael katonáit. Még meg sem ütköztek. Még csak a maga erejével kérkedő s az izraelitákat gyalázö Góliát indította meg ‘‘sző-csatá*’ját. De már ez a "propaganda”, “hideg háború” is az idegeikre ment. Már ez is nyúlszívfiekké ette őket. — Nem akadt senki, aki valamiképpen is szembe szállott volna a pogány óriással. Szívesen meg is alkudtak volna vele De jött Dávid, az egyszerű pásztorfiú, az izraelita seregben szolgáló bátyjai meglátogatására. Amkior meghallotta Góliát gyalázkodó kiabálását, nem azt kereste, hogy miképpen lehetne vele békességre jutni, vele kiegyezkedni, — hanem ezt kérdezte: "Kicsoda ez a filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét? Egy percre sem ijedt meg a nagy hangtól, Góliát állig felfegyverkezettségétöl. Nem habozott. Tudta, ki mellé kell szegődnie. Isten oldalára állott. Ezért nem félt. Ezért nem engedte magát ‘llebeszélni” arról, hogy megvívjon az) óriással. Nem volt más fegyvere, mint a parittyája s pár sima köve. Mégsem riadt vissza. Hiába gúnyolta, káromolta őt Góliát a pogány istenek nevében. Dávid nyugodtan válaszolt neki. — A mi időnkben különösképpen megszívlelendő szavakkal szólt hozjzá: ‘‘Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened.” Ismerjük a történet végét. Dávid legyőzte Góliátot. Legyőzte, mert feltétlenül bízott Isten megsegítő erejében Isten oldalán állott, ezért győzött. Góliát Istennel szemben állott, azért veszített. i 1 Ma is csak ez a választás: Isten, vagy Góliát. Ha határozottan, teljes szívvel és lélekkel Isten oldalára állunk, az ő mindeneket legyőző erejében bizunk, akkor nekünk sem kell félnünk, haboznunk, alkudoznunk, egyezkednünk, hitünket, meggyőződésünket, szabadságunkat a modern Góliát, az isentelen kommunizmus, hamis biztonságot ígérő tál lencséjéért eladnunk. A kommunizmus Isten ellen van ,öt káromolja, Gt gyalázza. Isten törvényeit, egyházát, Szent Fiának evangéliumát megveti, híveit üldözi. Éppen úgy, mint Góliát tette annak idején. Mindenki, aki Isten oldalán állott abban az időben, láthatta, hogy az trr a végtelenségig nem tflri el Góliát hatalmát. Isten a modern Góliátnak is így veti egyszer végét az általa rendelt időben és módon. E felől nem kételkedhetünk. Egyedül attól kell félnünk, hogy mi is az Istennel szemben álló oldalra tévedünk. EZ volt minden bajnak a forrása az izraelitáknak is. Féltek Góliáttól, mert elhagyták az Urat. Olyan mélyre süllyedtek lelkileg, erkölcsileg, hogy királyuk jós-asszonyhoz folyamodott tanácsért,, hogy megtudhassa, miképpen kell döntenie népe sorsáról, ahelyett, hogy hallgatott volna Istennek az ö prófétája, Sámuel által hozzá intézett üzenetére. Nem csoda azután, hogy ennek a hitét vesztett, babonás királynak hitetlen seregét a félelem teljesen megbabonázta. Mi is könnyen eshetünk ebbe a bűnbe. Megfeledkezhetünk Istenről annyira, hogy azt sem tudjuk, hova forduljunk segítségért. A nyugati civilizáció nem zárta-e ki Istent az életnek nagyon sok területéről, — az iskolákból, a politikából, az üzletből, a tudományból, a nemzetközi kapcsolatokból ? Azért tesszük ezt szoktuk mondani, magunk igazolásául, mert nem akarjuk megsérteni azokat, akik vagy nem hisznek Istenben, vagy más istenekben hisznek. Az egyik államban az illetékes hatósági iskolaügyi vezető azzal a megokolással tiltotta meg a körzetéhez tartozó iskolák osztály term eiben a “Tízparancsolat” kifüggesztését, hogy "a gyermekek nevelésének ártanak az olyan cselekedetek, amelyek köztük széthúzást, bennük rossz érzést támasztanak.” Más szóval, Isten törvényének nincs helye a modern nyilvános nevelésében, mivel vannak olyanok, akik nem hisznek benne. Ennek a megokolásnak az alapján a mi civilizációnkban (Folytatás a következő oldalon) ISTEN OLDALÁN
