Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 3. (Folytatás az előző oldalról) élettel ajándékoz meg. Ezért, hogy ezt elvégezhesse, értünk jött, leült a bűnösök közé, megfeszítteteitt a bűnösök között, a bűnösök érdekében felvette a harcot a bűnnel, halállal, ördögnek hatalmával és hogy váltságának gyümölcseit mindenki élvezhesse, egyenként megszólít minket: Kövess engem! E rövid két szóban közli velünk azt, hogy mindannak ellenére, ami mögöttünk van, lehet tiszta és megújult az életünk. Bárkik voltunk, Hozzá hasonlókká lehetünk. Lévi, a pénzszerzés rabja, az önző vámszedő, meghallotta az Orvos szavát és Máté evangélista lett belőle, a lator is a kereszten Jézus szavára üdvözölt, Saulból is így lett Pál apostol, belőlünk is csak így lesz Krisztus megújult embere. Sokszor azonban a bűnismeret teljesen hiányzik belölünk és így, magunkat igaznak gondolva, nem is igényeljük az Orvos gyógyító munkáját. Talán soknál elősegítheti az ilyen öncsaló tévhit kialakulását az, hogy kirívó bűnök vallóban nem éktelenünk életüket és erkölcsi tekintetben sok-sok embertársuknál magasabban állnak. Ilyen esetekben nagy segítség Urunknak, — hogy igéjével titkos bűneinket leleplezi. Hasonlít ahhoz az orvoshoz, aki em-Konferenciai jelentkezésekkel mentem át a “szerkesztőségből” jelentést tenni B r a, c h n a Gábor föespteres irodájába. Egyike volt azoknak a csendesebb délelöttöknek, amikor nyugodtabban beszélgethettünk. Még a telefon is ritkábban szólt, mint máskor. A legelső kérésem az volt, — hogy az Erős Vár olvasói részére jelölje meg röviden a szeptemberi konferencia célját. Válasza a következő volt: “Szétszóródottságunkban egymás kezére találni és együttesen keresni Isten által kijelölt útjainkon feladatainkat és teendőinket.” Nincs-e meg az ilyen magyar találkozásoknak az a veszedelme, hogy esetleg pofiitikai jellegűvé válik? “A keresztyén embernek kötelessége bertársának életét menti meg azzal, hogy felfedi rejtett, de annál veszedelmesebb betegségét és lehetővé teszi, hogy idejében kezdődjék annak orvoslása. A farizeusok, akik az önigazság tévhitében éltek — anélkül, hogy maguknak erről számot adtak volna, — azzal a gőgös magatartással, mellyel a vámszedőket és Jézus gyógyítására szorult többi asztaltársait kezelték, üdvözítőnk szeme láttára árulják el irgalmatlan szívük istentelen kegyetlenségét. De Urunk nem hagyja észrevéllenségben bűnüket; szavával éles fényt vet viselkedésükre és nyilvánvalóvá teszi nyomorult állapotukat. Általuk is jól ismert igével leleplezi irgalmatlanságukat. Lehet, hogy bennünket is ugyanezek az igék döbbentenek rá arra, hogy micsoda öncsal’ás volt álmodozásunk igazságunkról és mi magunk sem vagyunk mások, mint szeretetlen emberek. Nem történt-e meg, hogy amikor egy-egy felebarátunk bocsánat helyett csak irgalmasságot kap tőlünk. Jézus feddö szavával sokunkat így ültet azok közé a bűnösök közé, akiket csak ő tud meggyógyítani, de akiknek fel is kínálja a megtisztított és megújított élet ajándékát hívó szavával: kövess engem! N. V. Krisztus tanításának a fényében megvizsgálni. magyarsága problémáit is. Az úton csak akkor járhatunk biztonsággal, ha világosan látjuk kötelezettségeinket. Ha tehát ezen a téren kérdések merülnének fel, akkor Krisztus útmutatását megkérdezhetjük, a magunk egyoldalú véleményének hozzáadása nélkül.” Ezt a kérdést azért tettem fel, — mert a gyönyörű minneapoliszi világgyűlés után a magyarországi képviselőket otthon úgy nézik, mintha valamilyen összeesküvésen vettek volna részt, amikor pedig az embernek emberhez és együttesen Istenhez való viszonyának a kérdéseit tárgyalták. — “A magyarországi események, — mondta a föesperes, — az egész világot megdöbbentik. — — Viczián professzor nincs már állásában, dr. Kékén András kezéből kivettek az egyházi lap szerkesztését, Ordass püspököt megfosztották egyházkerületétől, egy jövendő egyházi alkotmány nevében próbálják a törvényesség látszatát adni és vádolják magát az Evangélikus Világszövetséget is, hogy támaszt ad az ‘ellenállásra*.-— Szinte katasztrófális ez a maga tartás, mert mindazt a megbecsülést, amelyet eaeken az embereken keresztül szerzett meg magyarságunk a világ minden részében, ma egymásután döntik le az otthoni események. — Pedig a magyar képviseletet ércben sem lehetett volna keményebb és változatlan magyarnak önteni, akik a szeretetet is csak egyházuk és hazájuk nevében fogadták el külföldjárásukban. — Megdöbbentő, hogy azokkal bánnak így, akiken keresztül több szeretet hajolt át a magyarság felé, mint minden diplomáciai fondorlat és propaganda útján. Mintha kiszámítanák azt, hogy mivel lehet a legjobban eltávolítani maguktól a világ népeinek a közeledését. és éppen azok teszik ezt, — akik békéről beszélnek... Biztosan állíthatjuk pedig, hogy éppen ezek az emberek jelentették az eho fényt, melyről meg voltunk győződve, hogy tisztára az evangéliom leikéből kapta olaját, — és most pontosan ezeket a fényeket oltogatják el, sorra egymásután . .. Sok hibát és bűnt lehet találni mindenfelé, de éppen ezért volt meghallgatást és figyelmet parancsoló azoknak az embereknek a szava, mert mondanivalójuk úgy egyházuk, valamint hazájuk érdekében tiszta volt az első szótól az utolsóig.” Voit-e valamilyen megnyilvánulás az Evangélikus Világszövetség részéről, ezekkel az eseményekkel kapcsolatban?, — kérdeztem tovább. A világ minden sarkában voltak megnyilatkozások és próbálkozások, amellyek rámutattak arra, hogy az emberi jogok alapjait támadják ezek az önkényességek. De, úgy látszik, a lavina félelmetességével sodródik ma otthon minden, — a mégnagyobb pusztítás felé, elzárva a ‘két világ’ legkisebb ablakait is, amelyeken át legalább egy kis fény szűrődhetett át, kölcsönösen egymáshoz,” Természetszerűen jött ajkamra a kér(Folytatás a következő oldalon), Beszélgetés Nt. B r a c h n a Gáborral az Amerikai Magyar Konferencia elnökével
