Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 3. Egy nemzet jövője azon múlik, milyen a jelen ifjúsága ( T ele k y Béla lelkész cikke az otthonról kimenekült és még ma is ausztriai lágerekben vergődő magyar ifjúság hangját szólaltatja meg.) * Hogy az ifjúság minden kornak és minden nemzetnek a legégetőbb problémái közé tartozott és tartozik ma is, elég annak bizonyítására a régi törté nelem nyers beszédét meghallgatni, — hogyan keresték az ifjúság nagy kérdéseire a feleletet. Ma sem vesztett aktualitásából ez a téma, mert egy nemzet jövője azon múlik, — milyen az ifjúsága. Mai cikkemben az ifjúság kérdéseiről számolok be, mégpedig a magyar ifjúságéról és annak lelki vonatkozású kérdéseivel kívánok foglalkozni. A magyar menekült ifjúságot lelkileg három csoportba oszthatom: 1. kereső, 2. kétetlkedö, 3. hitetlen 1. K e r e s ö. Ha képpel akarnám kifejezni magamat, akkor a menekült magyar ifjúság nagyrészét ahhoz a kicsiny gyermekhez hasonlítanám, — aki az utcán, vagy az udvaron járva, mindent felszed, legyen az egy rossz és hasznavehetetlen játék, vagy egy értékes aranydarab. Ezért van az, hogy az egyik végletben meg szeretnék ragadni e világ minden örömét és szórakozását, a másik végletben pedig kifogyhatatlan kérdéseik vannak a lelki élet felöl is. Ezt a végtelen nagy kettősséget azzal tudnám magyarázni, hogy a tudat alatt pótolni zseretnének mindent, mit eddig elmulasztottak. Otthon a magyar ifjúság problémája az volt: sikerül-e a továbbtanulás és a mindennapi kenyér megszerzése, továbbá a hozzátartozóiról való gondoskodás, a családalapítás anyagi feltételei, stb. Talán éppen ezért kora vénekv & lette ír a kenyérhajszában. Idekint fiaink látták azt, hogy Nyugat ifjainak problémája arra koncentrálódik, hogy mikor tud rollert, vagy motorkerékpárt venni és hogy milyen ruhában jelenjék meg a legközelebbi bálon, ők a keresésben ezt is megtalálták és ezt is magukba gyűjtötték. Ráadásul a magyar menekült ifjúság koraérett, nagynészük a szabadságharcban is résztvett és valamilyen fenhéjjázó nagyképűséggel és gőggel tud lenézni másokra, a Nyugat ifjúságára, mely elpuhult a jólétben. A keresötipus, végigjárva ezeket az állomásokat, egy nagy kiábrándulás állapotába jut és talán megkülönböztetni sem tud sole esőiben, csak szívja magába mindazt, ami új, legyen az jó, vagy rossz. 2. Kételkedő típus. Nem a hitetlenséget jelenti, de mindent ésszel akar felfogni. Különösen áll ez a transcendens vonalra. így ezek az ifjak arról nevezetesek, hogy kikeresnek a Bibliából bizonyos írásheüyeket és az ellentmondásokat szeretnék a középpontba állítani. Vitázó típus. A lelki életbe belekeverik a fizika törvényeit is és kedvelt témájuk a Jézuskorabeli csodák kérdése. A kételkedés gyökere abban keresendő, hogy még otthon Magyarországon más volt az iskolai nevelés és más az otthoni. Az iskolában örökösen a materializmus tarairól hallottak, — Otthon, legalábbis nagyon sok helyen, a rendszer gyengeségeiről beszéltek. Ezekből az ifjakből is kerültek ki Nyugatra. A józan ész azt diktálná, bogv szabad és lehet keresztyén felfogásban élni. de egyelőre ez a típus nem tudia levetkőzni a már magábaszívott mentalitást, azaz mindenben kételkedik s mindent hibásnak és rossznak ítél. 3. A harmadik típus a hi tétlen. Nyíltan kevés vallja be, de vannak, 8- kik hangoztatják. Ez szerte a világban így van. Példaadás és a keresztyénség élései a legnagyobb misszionáló erő. Azonkívül szabad és lehet és legfőképpen kell is a Szentlélek csodatevő erejére hagyatkozni. Akiket elsősorban kellett volna említenem, a b ívö k és valóban keresztyének .Intemátusok zajában is megtalálják a lelki csendet és békét. A Biblia nemcsak ott áll könyveik között, hanem olvassák is. Természetesen, még sok minden befolyásolja a fogékony ifjúság lelki világának a kialakulását. Különösen az otthon jó, vagy rossz hírei hatalmas élményt jelentenek az ifjúság lelkére. Sokan, szinte este, éjjel élnek igazán, — amikor lehajtják fejüket párnájukra és visszaálmodják az elveszített otthont. Megdöbbentő méreteket tud ölteni a honvágy egyeseknél, — s bár tudják, hogy börtön lesz a sorsuk, de elindulnak, — haza, mert erre a betegségre nem találták meg az orvosságot. Feltehetjük magunknak a kérdést: felelős vagyok-e én is, személy szerint, a menekült magyar ifjúság lelkivilága kialakulásáért?! Bárcsak sokan meghallanák ezt a kérdést és igennel felelnének és mernének a magyar menekült ifjúság leikéért és jövőjéért imádkozni. Befejezésül szeretném mindenkinek a szívére helyezni: ne a szavakat halljuk, ne az arcokat nézzük, hanem tanuljunk hallgatni az ember-lelkek szavaiból, mely talán értelmes szóba és mondatokba nem öltözködik, ds ott ég minden ember láthatatlan világában, a lélekben, mely így szól: “Én is ember vagyok, nekem is van lelkem, Isten teremtménye vagyok, olyan, mint Te.” Tudsz-e szeretni, amint vagyok? — tudsz-e könnyet törölni és fájdalmat enyhíteni, tudsz-e a lelki éhségemben kenyér lenni és táplálni?! Tudsz-e engem, magyar menekült ifjúságot úgy szeretni, mint önmagadat?! Az ifjúság jövőjéért a felelősség az idősebbeket terheli. A jövendő olyan lesz, amilyen ma az ifjúság. Ezért az ifjúság kérdése legyen mindannyiunk napi imádsága, hogy a feltámadott és élő Krisztus ereje megtérésre vihessen és vezethessen időseket és fiatalokat egyaránt. Teleky Béla “Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” Ján 14:26.) “Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned!” (Zsolt 56:4.)
