Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
E R|0 S ® k 4 R AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET- Vol. XXII. Évfolyam - 1958. MÁJUS — No. 5. szám. ~ A Szentlélek pünkösdkor létrehozta a Krisztusban hívők közösségét: az- EGYHÁZAT. Ez az egyház pedig helyileg, mint első keresztyén gyülekezet Jeruzsálemben valósult meg. A jeruzsálemi gyülekezet az “ős” mintája, a Szentlélek éltette igazi közösségnek. Minden gyülekezetnek ezt a közösségi életet kellene élnie. A Szentlélek ma is azokkal az eszközökkel építi, élteti a gyülekezeteket, amelyekkel fenntartotta a jeruzsálemi hivek közösségét. Az a kérdés, engedjük-e a Szentlelket így munkálkodni a mi gyülekezeteinkben? Emberi bölcselkedéseink, hiúságból fakadó személyi érdekeink, csak számbeli és anyagi megerősödést elérni akarásunk vájjon nem zárják-e el az utat a Szentiéleknek gyülekezetünket vezetni, éltetni akaró munkálkodása elől? “Foglalatosak” vagyunk-e azokban a dolgokban, amelyeken keresztül a Szentlélek a mi gyülekezeteinket is, mint igazi közösséget fenn tudja tartani, úgy, mint ahogy megtartotta ilyeneknek a jeruzsálemí keresztyének gyülekezetét. Azokat megtartotta a Szentlélek, — mint Krisztusban való közösséget, mert azok “foglalatosak” voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és könyörgésekben.” Krisztus tudományának az apostolok hirdette igazságait életről és halálról, bűnről és kegyelemről, emberről és világról, mennyről és pokolról nanonta hallgatták tanulták, megbeszélték, mamikévá tették. így növekedtek az ő Uruk ismeretében. Kern társadalmi szórakozások hozták öltét össze. Hanem ugyanabba, a Krisztusba vetett bit kapcsolta őket egybe, mint egy testnek a tagjait. így egy hit kenyerén élve váltak egymásnak hittestvéreivé s ezért gyülekezetük hitközösséggé. Vájjon a mi gyülekezeteink ugyan, vallóban gyülekezetek, valóban hitkö-Közösség Krisztusban (Csel. 2, 42. 44. 45.) zösségek-e? Vagy csak társadalmi egyesületek, amelyekben egy bizonyos cél érdekében társulunk egymással? FogJalkozunk-e mi is úgy és annyit Krisztus igazságainak megismerésével, hogy a mi hitben való “foglalatoskodásunk”-on keresztül a Szentlélek a mi gyülekezetünket is, mint eleven hitközösséget táplálhatja, éltetheti? Vagy nem azért van-e1 erőtlenség gyülekezeteinkben a hívők számbeli növekedése, és a gyülekezetek anyagi erősödése ellenére is, mert nem a hit kenyerét fogyasztjuk, mert Krisztus igazságai közömbösek számunkra, azokkal “állhatatosan” nem foglalkozunk, nem azokban, hanem azok mellett élünk ? Lehetünk -e egymásnak hittestvérei, még ha ugyanabban a gyülekezetben is élünk, — ha hiányzik az egy ugyanazon hit igazságaival való foglalkozás testvéri egységbe fűző ereje? Amíg nem élünk "egy kenyéren”, a közös, ‘‘egy hit kenyerén?’, amíg hagyjuk ezt a kenyeret elszáradni, amíg csak néhanapi érdeklődés nálunk az igehallgatás, igedlvasás, a hit igazságaival való foglalkozás, amíg nem növekszünk állandóan Krisztusról való ismeretünkben, addig nem is vagyunk egy testnek, — Krisztus testének, az anyaszentegyháznab eleven tagjai, s addig nem is hajiunk egymáshoz a hittestvéri szívek melegével. A Krisztusban való eleven hitközösség a jeruzsálemi hívek között igazi szeretetközösséget teremtett. A hit által létrejött lelki egység a szeretet elszakíthatatlan szálaival miiid szorosabban fűzte össze a gyülekezet tagjait. Felelősséget éreztek egymás iránt. Gondjuk volt a szükséget szenvedőkre, a betegekre, a szegényekre. Egymás iránt érzett szeretetük gyakorlásában odáig mentek, hogy “jószágaikat és marháikat eladogatták és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala, ... mindenük köz vala.” Az első keresztyének ebből a vagyoni közösségéből azonban téves volna azt következtetni, hogy ők voltak a mai értelemben az első kommunisták. Ezek az első keresztyének megosztották vagyonukat egymás között önkéntesen, a kommunisták ezt erőszakkal hajtották végre. Az első keresztyéneket a szeretet ösztönözte erre a cselekedetre, a kommunistákat pedig az osztály-gyűlölet. Az első keresztyéneket részben az indította a vagyoni közösségi életre, — mert úgy hitték, hogy Krisztus újra eljövetele a küszöbön van s így nincs szükségük semmiféle vagyonra, egyéb(Folytatás a következő oldalon)
