Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
MAGYAR evangélikusok CHICAGÓBAN Kereken 90 magyar evangélikus telepedett le az elmúlt évben Chicagóban és környékén azok közül, akik az 1956. évi események nyomán elhagyták Magyarországot. Mi, akik Chicagóba kerültünk, úgy érzzük, hogy a legszerencsésebbek közé tartozunk. Erről akkor győződhettünk meg, amikor azok beszámolóját hallottuk, akik utólag, más városokból jöttek ide Chicagóba, vagy pedig, amikor levelek érkeztek azoktól, akik más városokban, országokban, vagy világrészekben kerestek, vagy találtak új otthonra. A Chicagóba került evangélikusok összlétszámúnak a fele Evanstonban, az Evangelical-Lutheran Church-hoz tartozó egyik gyülekezet területén talált új otthont. Az említett gyülekezet rokonszenves fiatal lelkésze páratlan érdeklődést tanúsított a magyar evangélikus menekültekkel szemben és egyházközsége minden elkövetett, hogy az ideérkezettek lakáshoz és megfelelő keresetet biztosító munkához jussanak. Amikor meg az elmúlt év júniusában megtartottam első alkalomszerű magyarnyelvű szolgálatomat az evanstoni Trinity templomban, már egy minden tekintetben meghonosodott, kiegyesúlyozott, külső magatartásában is integrált magyar csoportot találtam itt. Az evanstoni magyar evangélikusokkal különben rendkívül érdekes kísérlet történik, amennyiben őket egyszerűen beszervezték az amerikai egyházközségbe és azok máris elég rendszeresen Iátogajtják az angolnyelvű istentiszteleteket és anyagi téren is az egyházközség szerves részeivé lettek. Első pillanatra úgy látszik, mintha ezzel magyarságuk forogna a szokottnál nagyobb veszélyben, de a valóságban ez nem nagyobb mértékű, mint más amerikai városokban és gyülekezetekben. Csikágónak kb 50 km hosszú és 25 km széles területén és azon messze tűi is szétszórtan telepedett le az ideérkezett magyar lutheranlzmusnak másik fele, Kevesek kivételével ezek is csatlaERŐS VÁR koztak, vagy készülnek csatlakozni a legközélebbi evangélikus amerikai gyülekezethez. Érdekes megfigyelnünk, mennyire ragaszkodnak evangélikus egyházukhoz, látszólag szinte háttérbe szorítva a nemzeti öntudatot. Szemben a régebben Amerikába bevándorolt magyar evangélikusokkal, akik itt, Chicagóban is inkább a magyar református és részben róm. kath. egyházközségekhez csatlakoztak nemzeti öntudatuk alapján. Sokukkal találkoztam, amikor kisegítő lelkészi szcftgólatot végezttem református magyar gyülekezetekben. Ezek úrvacsoraosztás közben jobb mutatóujjuk felemelésével jelzik még ma is, hogy evangélikus módra óhajtják az úrvacsora! elemeket élvezni. Ezt a református gyülekezetek mindmáig nagylelkűen figyelembe is veszik, ostyát is készítve úrvacsoraosztáskor. Ezek az evangélikusok igen hűséges és buzgó tagjai a református gyülekezeteknek. Csikágó magyar evangélikussága felett tartott kis rövid szemlénkből is kitűnik a sok probléma és úgy érzem, hogy szükséges az itt élő híveinkkel való foglalkozásunk, mely idővel, ha Isten is úgy akarja, határozottabb alakot is ölthet. Gondolnunk kell ennek a világvárosnak megjósolt további rohamos fejjíödésére, melynek során a máris itt élő 4 milüós embertömeg meg fog kétszereződni 20 éven belül. A fejlődés során számolhatunk újabb magyar evangélikus csoportok letelepedésével is. Ezért mostani alkalomszer;; munkánkat igyekszünk továbbfolytatni és igyekszünk közben felfelé is tekinteni, ahonnét mindig alkalmas időben jönnek indíttatások és felismerések. Chicago, 1958. jan. 20. Tessényi Kornél ANGLIÁBAN H A T S Z Á Z MAGYAR EVANGÉLIKUS ÉT, P á t k a i Róbert magyar evangélikus lelkész 1956-ban kezdte meg lelkipásztori működését Angliában. Az 7. ö áldásos működése előtt Angliában már 2 év óta szünetelt a magyar evangélikus lelkészi szolgálat, most Londonban kéthetenkint van magyarnyelvű igehirdetés. A gyülekezet jelenlegi létszáma 160. Hivatalos jelentés szerint Angliában 600 magyar evangélikus él, akiknek a helyzete, a többi vallásfelekezetbeliekéhez viszonyítva, elég jó, — mert egyedül az ev. egyháznak van saját tovább- és letelepítési hivatala. Természetesen, magyar testvéreinknek a gyülekezetbe való beilleszkedése az óriási távolságok miatt még nehézkes, de ennek eTenére az istentiszteletek látogatása örvendetes. Pátkai Róbert lelkész a Lutheran Világszövetség Továbbtelepitési hivatalában teljesít szolgálatot és minden csütörtökön a hozzá forduló magyar evangélikusoknak felvilágos'tást, tanácsot és segítséget ad. örömmel közöljük, hogy Pátkai le'kész testvérünk készséggel elvállalta az ‘-Erős Vár” angliai tudósítói munkáját is. SZENVEDÉSBEN ... írtsf Fehér Marin Csendes percek áhítatát Szomjúhozza lelkem. Súlyos kereszt hordozásban Próbál Isten engem ... Bár nem értem, lázongásban Györtődő szívemet, Szenvedésben csak a HIT erősít engemet... Adj türelmet, égi Atyám, nyomorúságomban, Vigasztalást nyújts Fiadban, Szomorúságomban ... Ha a keresztre ncz szemem, méltatlanná lettem Kegyelmedre, — ki adsz erőt saját keresztemben... Hálát adok mégis Neked, Mennyei jó Atyám: Hogy gondviselő hűséggel. Áldva tekintesz le Rám! Maradj velem — irgalmaddal, Halld meg Imádságom: Szenvedésem idején is, szent nagy Neved áldom!
