Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
EROS VAR (Folytatás az előző oldalról) álló szolgálati helyemhez minden propellerfordulással közelebb kerültem. Es moat itt vagyok a brazíliai Sao Pauloban. Büszkén, mint az első, Brazíliában szolgáló magyar evangélikus lelkész és problémákkal telten, mint az vérbeli misszionáriuhoz illik. Megvan hozzá a megfeledő területem (egész Brazília), dzsungellel és kígyókkal, egzotikus növényekkel és a világ legkevertebb lakosságával. Munkám igazi missziói munka. Egyelőre nem sok eredménnyel, de annál több nehézséggel. Azonban rögtön hozzá kell tennem azt is, hogy soksok örömmel. Hadd kezdjem panaszkodással, azaz a nehézségek felsorolásával. Az első: a furcsa világ, amelybe belecsöppentem. Igazi déLmerikai; ren dezetlenségeivel, fonákságaival. A távolságok szédítik meg az embert a legjobban. Nemcsak magának az országnak a távolságai, hanem egy-egy városon belüliek is. Sao Paulot Délamerika leggyorsabban fejlődő városának nevezik. Azt hiszem, joggal. A városon belül 50-60 km-es távolságokat is le kell gyűrnie annak, aki itt dolgozni akar. S ha mellé vesszük még a város fejlődésével lépést tartani nem tudó közlekedés gyatra voltát, akkor még' nehezebb a helyzet. És ez nehézség gyülekezeti tagjaink szempontjából is. Vannak gyülekezeti tagjank, akiknek 3-4 órát kell villamoson, vagy autóbuszon utazniok, hogy egy-egy vasárnapi istentiszteletre eljuthassanak. Ugyanez a helyzet a “szórványmunkával” is. Legközelebbi szórványunk a fővárosban, Rio de Janeiroban van. Vonaton 16 óra, autóbuszon 7, repülőgépen pedig másfél. A havonkénti kiszállások alkalmával tartott istentiszteleteken azonban egyre szaporodik a. résztvevők száma. Az ország többi részében megismert evangélikusokhoz eddig még nem jutottam el. Remélem, hogy idővel ez is lehetséges lesz. Kétségtelen nehézséget jelent az is, hogy gyülekezetünk tagjai “régebbi” emigránsok, s bizony sok erőt, időt vesz igénybe, hogy megértsük egyónást és hogy együtt tudjunk dolgozni a cél érdekében. Sokkal több örömről beszélhetek azonban. A legnagyobb öröm valamennyiünk számára, hogy október 6. óta minden vasárnap 4. tarthatunk Istentiszteletet. Lehet, hogy ez nem tűnik fel olyannak, aki évek óta a templom mellett él, de annál nagyobb öröm annak, aki éveken át nélkülözte az Isten igéjét magyar nyelven. Soha nem fogom elfelejteni a könnyes szemeket, amelyeket az első ürvacsora-osztáskor láttam. Volt, aki 85 éve nem vett evangélikus módon, — magyarnyelvű istentisztelet keretében — úrvacsorát. Eszembe jutott az a sokszor könynyelmüen és felelőtlenül vett úrvacsorái alkalom otthon. Istenem, milyen mindennapi egyszerűségű a mindennapi kenyér s milyen nagy bajban vagyunk, ha egyszer hiányzik! Munkám szempontjából ez a sző a legjelentősebb: felfedezés! Szószerinti fel kell fedezni evangélikusainkat ebben a hatalmas városban, illetve annak hatalmas magyar kolóniájában. A huszas évek elején k jött magyarok, evangélikus templom híjján Január-február hónapokban minden gyülekezetben megtörténik az új egyházi tisztviselők, presbiterek, egyesületi tisztviselők (laikus egyházi munkások) megválasztása és beiktatása. Ezért most, — egyháztörténeti rovatunkban, — megszakítva azt, Fii. 1:27. igéjével köszöntjük őket: “Krisztus evangéliumához méltóképpen viselkedjetek.” De reámutatunk azokra az alapvető apostoli parancsokra és utasításokra is, melyek meghatározzák, hogy milyen legyen az igazi egyházi laikus munkás? Legyen hívő ember. Irányuljon hite az élő Jézus Krisztusra. Tusakodjék állandóan élő hitért s ezért éljen rendszeres bibliaolvasó, imádkozó életet, látogassa az egyház istentiszteleteit, bibliaórá.it és éljen rendszeresen Úrvacsorával. Legyen másokért felelősséget érző ember. Ne nézze közönyösen mások bűnben való vergődését, hanem lendítse őt a felelősség cselekedetre. Isten öt is munkatársává akarja tenni mások megmentésére. Legyen alázatos ember. Ne felejtse, hogy Ura szolgálni küldte a gyülekezetbe s nem uralkodni. Alázata abmás felekezetekhez verődött testvérek, a nem egyszer a “turáni” átok miatt magyarokkal minden kapcsolatot megszakító magyarok között. Irodám falán függő térképemen azonban, hála Istennek, egyre szaporodnak a gombostűk, — jelezve minden egyes új "felfedezést”. Nyár közepén nálunk is csendesebbek a vizek. Sokan a távolabbi tengerparton keresnek menedéket a trópusi kánikula elől. Ha majd újra megindul a rendes munkaévünk, szívesen tájékoztatni foglak megint. Addig is ne feledkezz elmondani mindenkinek, aki munkánk iránt érdeklődik, hogy szívesen vesszük, ha imádságukban megemlékeznek rólunk. Igen nagy hasznát vesszük. Oltártestvéri szeretettel köszönt: Gémes István missziós lelkész ban mutatkozzék, hogy ne dolgozzék a lelkész ellen, hanem simuljon bele a lelkész gyülekezeti munkájába. Szolgálatát a lelkész irányítása mellett végezze. Tanácsot tőle kérjen, útbaigazításait jő szívvel fogadja. Ne magának igyekezzen a hívek között tábort csinálni, hanem alázatosan mutasson mindig az Úrra^ mint egykor Keresztelő János. Minden gyülekezeti munkás felelni fog az Úr előtt. A mérték, ami alá odaállítják, a Hűség lesz. Nem a tálentumok mennyisége lesz a döntő, hanem a hűség, amivel sáfárkodott a rábízottakon. A mozgósított gyülekezet hűséges munkásainak munkája nyomán naponként szaporodik a gyülekezet az üdvösséget keresőkkel. S ez a világon a legnagyobb és legörvendetesebb dolog. Egyed Aladár EVANGÉLIKUS egyházunkban a böjti időszak a Krisztus értünk lett szenvedéséről való elmélkedés s ezzel kapcsolatban a bűnbánat ideje. Liturgikus szín: lila. Laikus egyházi munkásaink köszöntése
