Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
2. ERŐS VÁR (Folytatás az előző oldalról) Itt a nagy tévedés. Isten a maga számára teremtett bennünket. Ezért, amíg Vele nem vagyunk közösségben, amíg nem élünk Ve’e és érte, minden gazdagságún]: ellenére is szegény, üres marad az életünk. Soka annyi életunt, boldogtalan ember nem élt a földön, mint ma a minden kényelmet biztosító gépkorszakban. A bűnesetek, öngyilkosságok száma évrö: évre nő. Isten nélkül nincs megállás ezen a lejtön. Az első keresztények szegények voltak. Nem volt televíziójuk, autójuk. Sokszior éheztek, sokszor kellett elrejtőzniük az őket üldöző pogány római katonák elöl. Nem volt szabadságuk, életbiztonságuk. Mégis, ezek az akkori világ megvetett szegényei olyan lelki forradalmat indítottak el Krisztus ügyéért, amely alapjaiban rázta meg a pogány római birodalmat. Mi volt az ő győzedelmes erejük? Eleven, cselekvő Krisztus-hitük. Ezt a hitet nemcsak vallották, mondták, hanem mindennapi életükben élték. Miért törhet előre a mai modern és szervezetit pogányság, a kommunizmus a szabad világ területén? — Egyrészt, mert amiben mint kommunisták hisznek, a szerint élnek is. Ez az ö erejük. — Másrészt, mert amiben mi, mint keresztyének hiszünk, nem a iz.rir.t élünk. Ez a mi gyengeségünk. Más, amit hiszünk és más, amit élünk. Keresztyén hitünk csak a templomé és nem az életünké. így vá ik keres ztyénségünk “üvegházi” keretztyénséggé. Jó templomi használatra, de nem jó arra, hogy mindennapi életünkben gyakoroljuk. E kettéosztottság miatt keresztyénségünkben a kommunizmus nem látja azt az erőt, amely számára komoly veszélyt jelentene. Ezért megtűri, mint egyesek belső, magán ügyét, vagy a közösség templomi szertartását és ezáltal főire tol ja az élet semleges területére, míg a maga részére fenntartja az élet egész területének, gazdasági, társadalmi, politikai életterületeknek befolyásolását. Az orosz műhold sikeres kilövése a csodálat és félelem vegyes érzésével töltötte meg aa embereket. De vájjon gondolkodott-e a szabad világ, magát ugyanilyen felrázó erővel, azon, amit ugyanakkor Hruscsov kijelentett. "Mi, bolsevisták, — mondta, — olyan fegyver birtokában vagyunk, amely erősebb minden atombombánál, amellyel egyik más népe a világnak sem rendelkezik. Ezzel a fegyverrel megsemmisítjük a kapitalista világot. Ez a fegyver a mi ‘ideológiánk’, a mi ‘eszménk'. Mi ez az eszme? Tagadása mindannak, amiben hiszünk, amit szépnek, jónak tartunk. A szabadság heyett a gyűlölet gyakorlása. A kommunizmusnak egy olyan világ az eszményképe, amelyben nincs Isten s azért nincs demokrácia, szabad választás, szabad egyház, szabad ember. Ez az eszme röpítette fel a világűrbe a Sputnikot. Ezért a legelső és legfontosabb kérdés nem az, hogy tudunk-e mi is műholdat sikeresen kilőni és messzehordö rakétákat készíteni, hanem, hogy van-e nekünk olyan hatalmas lelki fegyverünk, amellyel le tudjuk győzni azt a kommunista eszmét, amely ma a világ másik felét a maga zsarnoki hatalmában tartja. A demokrácia gyökere a keresztyénység. Ha a gyökér elszárad, a gyümölcs elpusztul. Addig él a demokrácia, amíg van igazi keresztyén élet. Isten nélkül a demokráciának nincs elég szellemi ereje, hogy győztesként mérkőzzék meg az istentelen kommunizmussal. A kommunizmus sohasem hitt 1st ívben. Ezt az istenellenes hitüket a kommunisták ma sem adták fel. Kérdezzük meg magunktól: mi, a demokráciák népe, sem feledkeztünk el a mi Isten-hitünkről?! Nem úgy van-e, hogy gazdagságunkkal ámítjuk magunkat. Azt hisszük, az megvéd bennünket. Pedig semmiféle gazdagság sem ment meg, ha elfeledkezünk annak adójáról: Istenről. Van-e elég erős Krisztus-hitünk, amelyet mindennap élünk? Vagy idegen bálványokat, pénzt, élveaetet, hatalmat imádunk ? Mindegyikünk számára ez személyes kérdés. A szabad világ azokból a szabad emberekből áll, akik mi vagyunk, vagy léhetünk. Annyira lesz keresztyénné ez a világ, amennyire mi vagyunk egyenként azok. Ennek a mi világunknak, hogy megmaradjon, nincs szüksége sem az istenellenes kommunizmusra, bármilyen hatalmas legyen az, -— sem az anyagimádő, istennélküli világ szabados eszméire, bármilyen jólétet eredményezzenek is. Egyedül arra az őszinte Krisztushitre van szükségünk, amely bennünket Isten kegyelme által bűneinktől szabaddá tesz és mint szabad embereket kiküld a világba, hogy ez a szabad világ is általunk szabad lehessen az t>r Jézus Krisztusban. Asbóth Gyula AKÁC - SOR ŐSZ UTÓJÁN . . . Jobbról, balról, hátul, elől: Tövis, tövis, Tövis mindenfelől. Viráglalan, levéltelen az ág. SzúN szemű kísértető.' ti fák. Ahogy közöttük megyek, Láthatatlan kezek Illesztik fejemre a koronát. Tövisből, tövisből a koronát. Én feketén és lázadón megyek. Koronázó kezel: üjjanyomán vérem rubinija hull, A vérszomjas föld leiissza vadul. Ha minden cseppből egy fűszál nőne: Dús rét lenne itt, lelke legelőjo De fű se nő az én vérem nyomán, Őszi akácok ritkuló során. Tövis, tövis, Tövis mindenfelől. A ritkuló sor tiílsó végiről Valaki lassan szembejő velem. De ö fehéren jő és csendesen. És amerre vére rubinija hull Virág fakad, fa nő, hegy tornyosul, Tenger tágul, — a világ végéig: S az ö vérétől áldott mindenik. Az Ő fején is ott a korona Tövisből, tövisből a korona. Ketten megyünk egy akácsoron át, Csak máskép hordozzuk a koronát. Reményik Sándor
