Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1957-12-01 / 4. szám

6. ERŐS VÁR (Folytatás az 5. oldalról) leül nem látjuk meg soha Istent és min­dig' botladozó, fásult, célnéküli lesz az életünk. Karácsony tehát azt jelenti, hogy újjá kell születnünk. Az, hogy Jézus Krisztus a mi éle­tünkbe is megszülessék, pontosan úgy kell történnie, ahogyan Jézcs született az első karácsonykor: emberen, szűz Márián keresztül, de Szentlélek által. Ha mi hallgatunk igehirdetéseket és élünk a szentségekkel, melyekkel Kicsi gyermekkoromtól kezdve az a tapasztalatom, hogy szent Karácsony ünnepe a család legmelegebb s legben­­soségesebb ünnepévé vált. Nem csoda, hiszen a karácsonyi Evangélium szívet, életet formáló erő: ‘‘Ne féljetek, nagy örömet hirdetek néktek, szü.etett nék­­tek ma a Megtartó” .... A a ünnephez kapcsolódó külső szo­kások a szív mélyéből eredtek és járul­tak hozzá, hogy ez a nap a család iga­zi szeretet-Unnepe legyen. A karácsony­fák lángoló gyertyái, a fa alá helye­zett s meglepetésnek szánt ajándékok és a szent karacsonyest áhítatos mele­ge olyan erőkké váltak, hogy még nagy távolságról is hazahívják a családta­got a családi körbe S ha mégsem le­hetséges, hogy a családban mindnyá­jan együtt legyenek, akkor legalább megérkezik a levél, vagy telefon-üze­net, biztosítva, hogy lélekben együtt van az egész család. Az életnek azonban vannak szomo­rú eseményei is. Ilyenek közé tarto­zik, ha családi otthon nélkül kell meg­érni Karácsony szent ünnepét. Ilyen­ben volt részem nekem is családom­mal együtt 1956 karácsonyán. Hátunk mögött maradt a november 22-én üre­sen hagyott otthon s Karácsony esté­jén nem gyűlt ki benne a gyertyafény, csillogó gyermekszem nem örvende­zett a karácsonyfa láttán. —ügy volt, hogy a Bécs melletti osztrák ev. bel­­missziói intézetben érjük meg Kará­csony ünnepét, de december 21-én vá­ratlanul útnak indulhattunk, majd re­pülőgépre szállva dec. 23-án Camp Kilmerbe érkeztünk. Itt már egy nagy család népesítette be a tábort, a ma­gyar szabadságharc menekültjeinek a táborát. Hivatalos körök igyekezték ugyan emberek szolgálnak nekünk, de ahol a Szentlélek Krisztus ígérete sze­rint ott van, más lesz az életünk. Iga­zán tudunk karácsonyt ünnepelni ide­genben is és biztosan választ találunk kérdéseinkre is. Hiszen Jézusban Isten megrajzol­ta a» ember tökéletes képét, amit mi csak lerombolni tudtunk. Tőle ka­punk mindig erőt, mert megbocsátja bűneinket és felszabadít egy új életre. Hiszed-e ezt? meleggé tenni az első hontalan Kará­csonyt, s szerte a táborban karácsony­fák emlékeztettek az ünnepre. A Vö­röskereszt és más jótékonysági szer­vek enyhítették a hontalanság fájdal­mát s végtelen megtisztelő volt a ka­rácsonyi bőséges ebéd mellé helyezett személyes üzenete Eisenhower el­nöknek, amelyet ma is őrzök szép em­lékképpen, —■ s mégis szokatlan volt a Karácsony. A hontaüanok hideg Ka­rácsonya, amelyből hiányzott a családi otthon meghitt áhítata és melegsége. Csak akkor érzi meg minden ember, hogy mit jelent ez a családi otthon, amikor hiányzik, mert az élet kérlel­hetetlen vihara kiűzte a családi fészek lakóit. Testvérem, aki szent Karácsony ünnepén a saját otthonodban és sze­retteid boldog körében ünnepelhetsz, sohase felejtsd el, hogy milyen nagy az Isten kegyelme, amikor van ottho-Elözö számunkban röviden beszá­moltunk arról a bensőséges ünnepség­ről, amelyet a New York-i Our Saviour Lutheránus Egyház rendezett a gyüle­kezet alapító lelkészének 40 éves szol­gálati jubileuma alkalmából. Az ün­nepi istentiszteleten a magyar igehir­­detö Nt. Brachna Gábor főesperes volt, míg Board of American Mission nevé­ben a jubiláns lelkészt, Nt. Varga Lászlót Eugene C. Kreider dr. kö­szöntötte Az istentisztelet után a Nöegylet 100 terítékes vacsorát adott a gyüleke­zeti teremben a lelkész tiszteletére, — ahol a tósztmesteri tisztséget Dr. Há­nod s abban felcsendülhet a karácsony­esti ének. Ma már nekünk és többi menekült testvéreimnek is van saját otthonunk. Üj fészket raktunk. És ebben a törek­vésben a karácsonyi Evangélium szere­­tetétöl indított testvéreink segítet­tek rajtunk. Áldjuk szolgálatukért és segítségükért a Szeretet Istenét. De nagyon önző maradna ünneplésünk, ha felednénk, hogy Ausztriában és Jugosz­láviában menekült testvéreink ezrei vannak még mindig, akiknek nincs módjuk és részük a családi otthon ka­rácsonyi örömében s szeretetében. S nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy odahaza, az óhazában Karácsony­estén könnyek hullnak. Édesanyák es tstvérek, jóbarátok és rokonak köny­­nyeznek, mert hiányzik valaki, egy drága lélek a karácsonyfa mellöl. Mi, emberek, széppé s meleggé akarjuk tenni a Karácsonyt. De az élet vad hullámai fájdalmat borítanak oly sokszor erre a nemes törekvésre. Amit mi, emberek nem tudunk megtenni, azt ajándékozza az Isten. A Szeretet örök Evangéliuma az otthon nélküli Kará­csonyon még jobban áthatotta a szívet. Ez a Szeretet maradt egyedül, elvehe­­tetlenül drága kincsünk, mely otthon­ban és otthontalanságban egy örven­dező, szent családdá avatja mindazo­kat, akik az angyaloktól szóló kará­csonyi isteni üzenetet meghallják: “Dicsőség a mennyben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” mos Ottó presbiter töltötte be. üdvö­zölték a lelkészt Nt. Brachna Gábor fö esperes, Nt. Ladányi Zsigmond és Nt. Kovács Imre ref. lelkészek, vitéz Máté Béla gyülekezeti gondnok, Rónay Ala­­dárné nöegyleti elnök, Tövisházy Fer­­jentsik Jenő pedig az újonnan érkezet­tek nevében. Nt. Varga László meg­­hatottan mondott köszönetét a feléje irányuló szeretetért s vázolva 40 év történetét, Isten hatalmas kezére mu­tatott, amely végig atyai szeretettel vezette öt szolgálatában. — Munkája eredménye az Isten áldása. Életének és szolgálatának hátralévő részét is az Isten kezébe tette la. Pátkay Róbert KARÁCSONY OTTHON NÉLKÜL -Buthv Dénes Szeretet és megbecsülés egy jubileumon

Next

/
Thumbnails
Contents