Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-10-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 7. Egyházi adók kérdése — Mennyit adjak és hogyan adakozzak? Ámbár mindig: tiltakozunk az “egyházi adó”. elnevezés ellen, mégis helyes ezt a kifejezést használni, mert így mindenki tudja, hogy arról a pénzről van szó, amelyet a hivő ember Egyházának ad, önkéntesen, vagy kivetés 'alapján. Sokan még egyház tagjaink között is kicsit nagyothallóvá és látszólag ügyefogyottá válnak ott, ahol ezt a kérdést tárgyalják. Sok Testvér behunyja a szemét s úgy várja, hogy az orvos (az Egyház pénzügyi Bizottsága) gyorsan húzza ki a fájó fogát, azután már szalad is, nehogy az orvos azt mondja: gyere vissza testvér, mert még sok mindent rendbe kell hozni, hogy igazán egészségesnek mondhassalak. Az ilyen ember emlékeztet az olyan apára, aki a fiát azért szidja, mert a tavalyi ruhából kinőtt a lába, keze s úgy néz ki, mintha a szabó vágta volna fe'lére az öltöny ujjait Hiszen kétségtelen, hogy gond és probléma s egy kicsit meg is érthetük az apát, de azért, ha jól meggondoljuk, mégis van és kell hogy legyen egy kis rejtett büszkesége és öröme az apának, hogy a fia nő és NAGY EMBER LESZ. Mégcsak bolondozásból sem meri azt mondani, hogy új nadrág helyett vágjuk le a fiú lábát. Nos, így vagyunk az egyházi kiadások kérdésével is. Az egyházi kiadásoknak is nőnie kell, amint a gyülekezet fejlődik. Aki szereti Egyházát, az örül a fejlődésnek, sőt egyenesen imádkozik a fejlődésért. Az ilyen nem akar közömbös szemlélő maradni, mint az árokpartra esett kődarab, hanem tisztavíz forrásává, és csermellyé akar válni, hogy az ö erejével is növelje és táplálja az anyaszentegyház tavát, amelyikben éleb van. Az evangélikus egyháztag nem arra büszke, hogy keveset ad, hanem arra, hogy az ö adományából lehet rendes fizetést adni azoknak, akik a gyülekezet tanítására, nevelésére hivatottak, akik a gyermekeket tanítják, betegeket vigasztalják. Büszke arra, hogy mivel ö is hozzájárult a maga tehetségének darányában, azért lett szebb a templom, jót fütött és jól felszerelt, rendesen világított és minden tekintetben rendben tartott az egyházi birtok. Büszke arra, hogy keresetéből segíteni tud kezdő egyházak megindításában, árvák és betegek segítésében és eleget tesz az evangélium parancsának ‘‘egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be Istennek országát.” A második kérdés az. hogy hogyan adakozzon az egyháztag? Semmiképpen sem úgy, hogy megvárja az év végét s azt kérdezze: jó munkát végeztetek-e, akkor én is adok. Mert egy év alatt az egyháznak ÉLNIE KELL és ha valakit egy évig éheztetnek, aligha tud jó munkát végezni. Az ideális tehát az lenne, ha az év elején oda tudnánk adni egy esztendőre a szükséges pénzt, hogy gazdálkodjanak vele. A legtöbb esetben azonban ez nehézségekbe ütközik. Azért vezették be egyházaink a FELAJÁNLÁSI rendszert. Ez abból áll, hogy az egyháztagok az év erején megállapítják az egyház egész évi szükségletét (költségvetés) s egyénenként felajánlanak annyit, hogy Nt. VARGA LÁSZLÓ November 3-án ünnepe lesz a newyorki magyar gyülel e. e nek, — lelkészét, Nt. Varga Lászlót veszi kerül imáds'gos s e etette] abb'l az alkalomból, hogy Nt. Varga L: szló lelk'szi müked sínek 40 éves jubileumához érkezett. A gyülekezet és a jubiláns lelkész a azzal az egyházi munkát el lehessen végezni A befizetést pedig hetenként, az úgynevezett “boríték-rendszer“ útján végzik. Azaz minden vasárnap behozzák a felajánlott összegnek egy részét s így 52 vasárnapra elosztva sokkal könnyebbé válik felajánlásuk befizetése Ugyanakkor az- egyház is havonta eleget tud tenni minden rendszeres kiadásának. A boríték-rendszer vált be a legjobban eddig amerikai egyházainknál. A felajánlást vagy egy összegben állapítja meg az egyháztag n azt felosztja 52 részre, vagy a heti felajánlását szorozza meg 52-ve! s akkor kijön az az összeg, amivel egy évben egyháza fenntartásához hozzájárult. Egyházát szerető embernek ezen a téren információt kell keresnie a gyülekező évi kötségvetéséröl, tagjai számáról és akkor könnyen kiszámíthatja, hogy mi az az összeg, amit mint keresztyén embernek szeretettel vállalnia kell. Csakis a jó Isten és saját lelkiismeretünk tudja megmondani, — hogy valaki eleget te|tt-e ezirányú kötelességének. Más lesz a válasz az özvegy asszony részére és megint más az olyan ember részére, akinek a keresete több az átlagénál. lelkészi jubileuma november 3 iki ünnepélyes h Iaa-ló iste tiszteletre meghívta az összes magyar evangé ikus testv re et, bogy közös erővel imádkozzanak Isten szolgájának sikeres műk d séért. A magyar konfe enciát I rác’ na Gábor f esperes, elnök képviseli a jubileumon. Két magyar evangélikus lelkészt avattak diszdoktorrá Hivatalos jelentés számolt be arról, hogy ismét két magyar tehetséget tüntettek ki elismeréssel. Dr. V a j t a Vilmost, a Lutherán Világsz,övetség teológiai osztályának svájci igazgatóját a Thiel Collegében, Nt. L e s k ó Bélát a Susquehannai Universityben, ünnepélyes keretek között a theológia díszdoktorává avatták. Amikor erről a két d'szdokíorrá-T—T avatásról az Erős Vár örömmel beszámol, egyúttal tolmácsolja az Amerikában és szerte a nagyvilágban élő evangélikus magyarok gratulációját. Büszkék vagyunk rájuk, mert ez az amerikai öíszdoktorráavatás munkájuk és tehetségük elismerését jelenti, egyben Isten részéről való elkötelezjst arra, hogy a jövőben még nagyobb szolgálatot vár telük az Egyház Ura.
