Erős Vár, 1955 (25. évfolyam, 12. szám)

1955-12-01 / 12. szám

gyonuk,igazi öröm abból nem fakad. Viszont vannak szegény emberek,akiknek anyagi küzdelmet kell folytetniok ebben az életben és mégis,igen boldogok,sőt, másokat is boldoggá tudnak tenni.

A mi amerikai magyar evangélikus életünkben is megtaláljuk mind a két fajtát. Közöttünk is sok azoknak a száma,akiknek anyagi javakból bőségesen adott az Isten, de életük olyan,mint a holt tenger, nem mozdul meg benne semmiféle élet, mert nem bocsájtanak ki semmit abból,ami egyszer befolyt saját vagyonuk pénztárába. Megtagadják önmaguktól a legnagyobb örömök forrását,a másoknak juttatott ajándékok örömét. Milyen más volt ez elődeink életében, akik templomi, iskolai alapítványokat létesítettek, közegyházi célokat támogattak,amelynek áldásaiból évszázadokon keresztül erősödött a magyar evangélikus öntudat és hit.Híveink között igen könnyen találnánk száz olyan egyháztagot,akiknek átlagos vagyona eléri a tízezer dollárt, ami együtt egy milliót tesz ki és mégis ebből a rengetegből eddig még sem külön, sem együtt nem jött létre egy ezer dolláros évi alapítvány,amelyik - például - egy Ilyen fontos kérdésnek, mint amilyen a magyar evangélikus sajtó újból való megindítása, a megoldását lehetővé tenné.Vájjon az élet ítélete valóban az lenne felölünk,hogy "szegény gazdagok" vagyunk? A szeretetnek bátor kezdeményezőire van szükségünk, akik mernek áldozni és erkölcsi, valamint anyagi befektetéseket tenni egy erőteljesebb amerikai magyar evangélikus élet megindítása érdekében .

Mindez a hitnek a kérdése és csak a "szegények" tudják ezt megoldani. Isten előtt mi mind szegények vagyunk, sőt nyomorultak, elveszett bűnösök. Ennek a szegénységnek felismerése tud csak ráébreszteni arra,hogy mekkora szeretetet és gazdagságot adott nékünk az Úristen! A mi gazdagságunk abban áll, hogy felismertük: az Úr Jézusban nekünk mindenre elegendő gazdagságot adott az Isten.

Karácsony ajándéka az, hogy rádöbbenünk: ezt a bizonytalannak látszó világot és benne életünket egy hatalmas Isten tartja a kezében. Rá jövünk arra, hogy - bár bűneink miatt önmagunkat Is elítélő koldusok vagyunk, - az Isten szeretete olyan határtalanul nagy, hogy saját vére árán megváltott bennünket és saját gyermekeivé fogadott„minket.Amikor a halál borzalmas szemébe nézünk és erőtlennek találjuk megállásunkat vagy szeretteink visszatartását és megrablott koldus- 1 -