Erős Vár, 1955 (25. évfolyam, 12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
A gazdag ember házában hatalmas karácsonyfa állt, a ház ás a ház lakál ünnepi díszben. Vendégek hangoskodtak a festett falak között, de az Űr Jézus nem volt vendég a házban, mert a ház asszonya, mikor megjelent a lépcsőn és meglátta a postást a szánalmas hintáiéval, olyan átkozódásba kezdett, hogy a harangzúgás hullámai megtorpantak ezekre a szavakra. Részegnek, gazembernek, rabiénak, mindennek elmondta a szegény péstást,aki bűneinek teljes tudatában úgyis roskadozott.- Bocsánatot kérek, bocsánatot és megszolgálok...nyögte, de nem talált szavakat s most érezte, mennyivel könnyebb az Istenhez Imádkozni bocsánatért, mint könyörgö szavakat találni a felbőszült asszony tekintete előtt. Úgy volt, hogy az ember kínja és az átok áradata tart, tán még a következő harangszélg, de akkor egyszerre megjelent a két gyermek. Lélekszakadva jött Andris a hegyre és leborult az apja előtt szégyenkező tépett hintáiéra.Az apa már-már nyúlt,hogy durván ragadja el onnan, az asszony jött lefelé, hogy ráüssön a gyermekre, mert az apára nem üthetett . Ekkor megjelent a felső lépcsőn a gazdag ember gyereke. Nem volt sokkal nagyobb Andrisnál, csak pirosabb, egészségesebb.- Ne bántsátok! - kiáltotta. - Ne bántsátok! Neki adom a hintalovat. Vendégek léptek ki a házból s a karácsonyi harangszó előtt nem, de a vendégek előtt elnémult az asszony...- Milyen szép! - mondta egy a vendégek közül. - Milyen szép - mondták aztán többen, akik ünnepi ruhában készültek a templomba. Az asszony pedig tehetetlenül, mozdulatlanul állt. A két gyermek egy darabig nézett egymás szemébe. Tekintetükben, mintha a felnőttek felett aranyhíd ívelt volna át. Majd Andris felemelte a lovat és nyögve a nagy súly alatt, megindult lefele. És alázatosan köszönt és behúzott nyakkal,görnyedten megindult nyomán a postás is... 15 -
