Erős Vár, 1955 (25. évfolyam, 12. szám)

1955-12-01 / 12. szám

Csak sírnék,csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább az utolsó fia-lánya volnék.

Tatay Sándor;

A HINTALÓ

A azöllőhegy postásának nehéz a dolga.Sötétben, sárban gobancol le a hajnali vonathoz és Ismét sötét van, mire a szétszórt házakba elhordja a postát. Tekints rá karácsony este,mikor a laza, vizes hóban a legtávolabbi házhoz viszi az utolsó csomagot.Csizmája süpped a hóban s a hó alatt, a sárban. Keresztülvág a szöllökön,megbotlik a bakhátakon és térdre esik egy-egy karó tövében.

így vitt a hóna alatt azon a karácsony estén egy lobogósörényü hintalovat. Vitte a más fiának, pedig neki magának hat gyermeke várta otthon az ajándékozó Jézus érkeztet. De lázadás nem volt a szívében. Nem, mert a másik kezében egy üveg bort szorongatott. Kapta valaki jótét lélektől, hogy legyen neki is karácsonya.

Csak ezt a bort-akarta letenni,csak egy pillanatra akart betérni nyomorúságos kis szobájukba, mit ^most megszentelt a gerendákról lecsüngő feny& ág és a lobogó^gyertyafény. Egyszerű kis ágacska volt s olcsó vásári holmik ékesítették. De a gyerekek tekintete - megannyi imádság - felmagasztosította... Ez a fenyőág volt minden. Honnan lett volna hat gyermek számára hatféle ajándék? Talán még annyi, hogy az asszony,mikor az ura belépett, foszlós kalácsot szegett.

Egyik kezében kalács, a másikban pohár - ült az ember a fenyőág alatt. Nem akart, csak egy percig ottmaradni,csak a tekintetét akarta körülfuttatni a családján... Megevett^egy szelet kalácsot és megivott két pohár bort és a két pohár bor után már könnyebb volt vétkezni.A vétke az volt, hogy ölében az apró gyerekeivel ülve maradt egy kicsit tovább, a hintaló pedig künn állt az ajtó előtt az ádventi fodros szélben.- 10 -