Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1952-08-01 / 8. szám

MIBŐL ÉL AZ EGYHÁZ ?

Többfelé járva szerfe a világban, többféle feleletet kapna az ember erre a kérdésre.A- hogy mondani szoktuk, ahány ház, annyi szokás. Mégis, elsorolhatjuk azt a néhány gondolatot, ami vissza-vlsszatér az emberek szavában és okoskodásában, valahányszor az egyház fenntartásáról van szó.

Persze, mindenki abból indul ki, ha nem is mondja, hogy mi tulajdonképpen az egyház? Van aki^ugy^gondolja, hogy ez egyház - üzletház. Ezért üzletileg kell helyesen vezetni, t akkor majd az egyház fenntartja önmagát. Jó dologba ügyesen kell befektetni, ami majd jó haszonnal jár. Jól mondja Fái apostol, hogy csak rész szerint van bennünk az ismeret. Ennek az üzleti gondolkodásnak az egyház fenntartásában annyi a rész szerint való igazsága, hj&j nem illik szegény asszonyok két filléréből pazarolni, s hogy bizony a vezetésen igen-igen sok múlik. A többi üzletházi okoskodás és perlekedés: bizony csak pelyva.

Mások arra gondolnak, hogy az egyház más sem lehet, mint - társasház. Club. Kiki fizesse be a tagdiját; ami kötelessge s akkor kiki részesül az "alapszabály" biztosította jogok-i ban. Aki fizer, az beszélhet, az kivárni_. x.ég bünbocsánatot, üdvösséget, e ismerést? és dicséretet is. És ami a fö, bele is szólhat a vezetésbe. Aki nem fizet, az hallgasson és ne várja, hogy emberként, tagként kezeljék. - Ebben is van egy darabja az igazságnak: az egyház fenntartása az igazán hívőknek elodázhatatlan szent kötelessége. Azoktól nem várhatjuk az egyház fenntartását, akik nem hisznek. Az alapszabályoskodás többi része azonban: ingatag föveny.

Olyasféle gondolat sem ritka, hogy legjobb, ha az egyházienntartás terhét és gondját a^mindenható államháztartás veszi magára. Róják ki és szedjék be adóban, ami a papok fizetésére, meg a templomok takarítására kell, azt a pár centet majd csak elbirja a nép.^ Mit bajlódjunk mi számvetéssel és kollektálással, mikor az államnak több ideje, megfelelőbb embere és törvényes eszköze van az ilyen munkára. -7. oldal