Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-01-01 / 1. szám
♦ A SZERETET GYŐZ I). i ! Kaszás Nagy Máté SILANUS elkiáltotta magát: - Elvesztünkl ARMINIUS fáradtan mondta rá: - Valaki elárult bennünket I TULLIA felsikoltott: - Átok reál A kis sziklaüregben a rettegés pánikja keritette hatalmába az embereket. Felcsukló sirás, a félelem kiáltásai és fojtott jajveszékelés hallatszott mindenünnen. De Pál apostol felemelte a kezét és csöndet parancsolt: PÁL: Ne féljetekl Higyjetek az Ur hatalmábanl A hitetek meg fog tartani benneteket, Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkétl Rőt fény kezdte bevilágítani a sötét folyosót és ahogy közeledett;, egyre jobban hallatszott a katonák saruinak ütemes dobbanása, A kis gyülekezet földreborulva, visszafojtott lélegzettel várta a kikerülhetetlennek látszó végzetet, Csak Pál apostol állott egyenesen, emelt fővel, szemeit a folyosó torkolatára szegezve. Kis alakja megnyúlt, felmagasodott, fekete szemeiből a hit ereje és megtartó bátorsága lobogott, Egy-két perc telt el igy, Azután egy veterán centurió, két katonától kisérve, elérte a bejáratot. Pillanatra megálltak ott és azután beléptek az üregbe, CENTURIÓ: Kik vagytok és mit müveitek itt? PaL: Római polgárok vagyunk és a mi Urunk Jézus Krisztusról be -szeTgettünk. CENTURIÓ: A császár parancsából foglyaim vagytok, Kövessetekl PÁL: Miért ejtesz foglyul bennünket, testvérem? Mi szabad polgárok vagyunk és nem vétettünk a Város törvényei ellen, CENTURIÓ: Ti bűnös emberek vagytok, mert lázadást szittok a római birodalom elleni PÁL: Tévedésben vagy, testvéreml Mi nem lázadunk senki és semmi ellen. Mi követjük Krisztus Urunk tanitását: Adjátok meg a csá - szárnak, ami a császáré, CENTURIÓ: Idegen istent imádtok, aki ellensége a mi isteneinknekl PAL: Kik a ti régi isteneitek? Hol vannak már azok az istenek, a~ kiknekte, testvérem, gyermekkorodban áldoztál? Nem látod-e, hogy űzték ki a templomaitokból a régi római isteneket az uj görög, sziriai és egyiptomi istenek? Akiket a császár udvara ültetett a régiek helyébei A te gyermekeid már más isteneknek áldoztak és az ö gyermekeik megint másoknak fognak. De a mi istenünk egyetlen és örökkévaló. Soha nem lesz más és soha nem szólunk hozzá másképpenl CENTURIÓ: Ki, a ti istenetek voltaképpen? PAL: A szeretet Istenei CENTURIÓ: A szereteté?l PAL: A szeretetél Aki kereszthalálra adta az ö egyszülött fiát, Jézust, hogy szenvedésével megváltsa az egész emberiséget, CENTURIÓ: Nem értelek, idegenl PAL: Pedig a te nyelveden beszélek, testvérem. Jézus Krisztus, Istennek egyszülött fia a keresztfán halt meg, ahova Pilátus küldte öt, hogy megszenvedje és megváltsa az egész emberiség bűneit és hogy megnyissa az örök élet kapuit előttünk, 9.oldal FOLYTATJUK
