Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
I MESSZE VAGY, ÉDESANYÁM... n - Eencze Béla verse -Fehér hajadat simogatom mostanában a sok lidérces, ködbefulladt éjszakán és szüntelenül Feléd küldöm a vágyam, Édesanyám... Emlékszem fájón: esténkint egykor mellém ültél és Te simogattad lágyan hajamat, s becézted csókoddal, kit kinnal szültél: a fiadat. Azután - aggódva engedtél útnak, mikor az irigy élet elhivott. Tudtad már, hogy útjaim majd messzefutnak, messze, bizony... Most elszakított a sors, s Te öreg reszketésse küldöd ritkán titkos leveled, hogy betakargasd.vélük a hideg éjjel bús gyermeked. Ó, de messze vagy Anyám és mégis itt élsz velem a lidérces, ködbefulladt messziben:! Nem korholsz, nem szidsz, meg nem Ítélsz Te semmiben. Lásd, a Te erős fiad megint könnyei folyamán néz vissza: a boldog múltba Rád és szorongó lélekkel lesi-várja: hátha egyszer idevarázsol a vágya, Édesanyám... *** 2 oldal
