Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
ADD A SZIVED. Én, bizony, kövei dobtam meg apám és anyáin, s -aki csak szeretett Igazán: kemény, nehéz, fekete kövei, kővel, daccal, lázadé vérrel, sohasem kenyérrel... (Jram, én Rád Is követ dobtam, pedig Te kezedben hoztad elébem vérző, lüktető szived és megkínáltál vele híven... Nem, nem kellett! Akkor még fiatal voltam és senkivel sem osztozkodtam... j.jj•» . . • Warn, hidd el, nagyon fáj! Rosszabbnak tudom magam a durva, komisz latornál, aki Veled volt a Golgotán. Nagyon fáj, Uram... Lásd, most már venném a szived és lágyan csókolnám ezt a szegény, emberi szivet, Ibi elvérzett, mig szeliden kenyeret dobált rám... Ó, Uram, hajolj le hozzám! N,ezd, a Te megfáradt hived alázva könyörgi most már: "Add a szived! Add a szived...!" VARGA GÁBOR 17.oldal
