Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-01-01 / 1. szám
UJ-AMERIKAS TESTVÉREINK JELENTŐS NYERESÉGEI EGYHÁZUNKNAK i "Meg kell tanítani angolul írni az uj-amerikás Testvéreket',"- gondolata villant fel az agyamban, egy kis bosszankodással együtt amikor a karácsonyi borítékokat bontogattam öreg ellenőreimmel. -"íme, itt van Németh László borítékja... Azt irta rá, hogy 40 dollár. Ejnye, biztosan 40 centet akart irni, hiszen az is szép. De, ime, papiros van benne, talán bizony 4 dollárt tett bele. Ez aztán már igazán szép lenne tőle, hiszen csak egy jó hónapja van a városunkban," - S ezzel kibontjuk az uj-amerikás Testvér bori - tékját, s ime, két darab 20 dolláros bankó szorul benne, szépen összehajtogatva, s ez bizony csakugyan 40 dollár! - így szégyenültem én meg ennek az uj-amerikás Testvéremnek bőkezűségén, Isten iránti háláján és egyháza iránti szeretetén,,. De mehetnék tovább is a vallomásokban. Hiszen sokszor gondoltam arra, hogy az uj-amerikás testvérekkel való foglalkozás csak áldozatot jelent a magam és gyülekezetem számára, S most közel két esztendővel azután, hogy az elsők megérkeztek, azt veszem észre, hogy az uj-amerikások kb, 25%-át teszik ki gyülekezetemnek! Ez azonban nemcsak számbeli gyarapodást jelent, hanem a terhek megosztásában olyan erő-növekedést, amilyet rendes fejlődés mellett talán csak tiz év múlva remélhettünk volna. Adakozásuk a legtöbbnél példás, templomlátogatásuk jó, szolgálatkészségük pedig az öregek hűségével és szorgalmával azonos. Ha mindezt számba vesszük, akkor azt látjuk, hogy azok a gyülekezetek, amelyek segítségére voltak uj-amerikás testvéreinknek, olyan jutalmát vették ennek, amire egyáltalán nem is számítottak. Ha pedig keresztyénségünk belső elkötelezését vesszük számításba, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy szebb és értékesebb hitbeli cselekedetre nem volt jobb alkalom sem lelkészeink, sem gyülekezeteink részére, mint éppen ez az alkalom. Ma már majdnem befejezettnek kell tekintenünk ezt a munkát is. Akik részt vettek benne, tudják, hogy milyen nehéz volt és pár évvel talán meg is öregedtünk bele., £,n azonban a magam részéről őszintén mondom, hogy tudva a nehézségeket, mégis: újból és újból is csak azt tenném, hogy segíteném őket! bizonnyal nagyon sokan szóródtak szét magyar evangélikus népünk közül olyan vidékekre, ahol templomukat és magyar közösségeiketnem tudják feltalálni. Ezeknek még lehet segítségükre az egyház azáltal, hogy áttelepülésükben - amikor ezt kérik - segítséget nyújt nekik. Brachna Gábor 7,oldal Gondolj azokra, akik nem járhatnak templomba! Gondolj a szórványra! AZ "ERŐS VÁR" viszi el hozzájuk az IGÉT!
