Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
j Jésua ráemelte mindent látó szemeit:-Én úgyis elhagylak benneteket... ' Máriában elakadt a lélegzet:-‘ El akarsz hagyni minket? Jésua rámosolygott:- Nem a szivemben, anyám! De ... meg kell kezdenem az utat, hogy végigjárhassam - az írás szavai szerint. Mária szemeiben tágranyillt a fájdalom.- 0, édes fiam...! - rebegte. . | Jésua rátette kezét az anyja kezére:- Ne félj...! ^ '• /. De Mária hangos zokogásban tört ki. A többiek félig ijedten, félig meghatottan hallgattak. Jésua szólalt meg megint:- Holnap reggel Jánoshoz megyek és utána ...- Széles mozdulatot tett keskeny kezeivel. Három, nagyon hosszú' esztendőnek minden terve, élménye és szenvedése benne volt ebben a mozdulatban. Mária abbahagyta a sirást. Felnézett rá:- Jánoshoz? Sok János élt körülöttük, de ki ne tudta volna, hogy Zakariás fiáról van szó, aki a Jordán völgyében prédikált. Jésua rábólintott:- Megketresztelkedem - mondta csendesen. A többiek pedig hallgattak. t . 4 Kora hajnalban keltek fel. Mária szivét tépte a fájdalom, Jjózsef komoran hallgatott^, a testvérek pisszegve csendesítették egymást. Végül is.1, utrakészen, elébük állt Jésua. Először atyjától búcsúzott. Csendesen átka - rolta és jobbról-Talról csókkal illette arcát. Jó - zsef úgy érezte, mintha sodró vihar középpontjában hatalmas légnyomás állitaná el lélegzetét. Azután, a testvéreit csókolta sorra. A gyerekek szepegve -tartották fel üde kis arcukat. Jésua kedves tréfálkozással mondta nékik:- Jók legyetek! A szeretett hang átmosolyogta könnyeiket es most már felszabadulva csimpaszkodtak beléje, ö erre leguggolt, egyetlen, széles mozdulattal magához karolta valamennyiüket és mély testvériséggel né - zefct bele szemeikbe.- Az én atyám áldjon meg benneteket! - mondta és mindenki tudta, még a gyerkek is, hogy nem • 5« oldal
