Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-04-01 / 4. szám
Az ut végén "Óh,Atyáin ha lehet, múljon el tőlem a pohár!" Ám régesrégen tudta már, hogy - nem lehet,,. Jött Judás,az áruló csókkal, hírvágytól lihegve,fakón, jött az irigy Írástudókkal- nyomában a bakók -hogy elveszejtsék az Ember Fiát,., Ö csak állt,várt és keserűen nézte a véres komédiát. Pilátus.., A zsidók zúgtak,mint a tenger: " Feszítsd meg,feszítsd meg!" A Római féléjük intett és szólt:"íme,egy Igaz Emberi" "Feszítsd megi" - ordították,zúgták s Öt,ahol érték köpdösték,rúgták, ..«Csak állt fáradtan és tudta, hogy eljött,amit sose kétlett - hisz a kereszt már ott sötétlett, mikor elindult a hosszú útra... Fáradt volt»., már nem is bánta halálra rendelt sorsát. De ezt az üvöltő csordát szeléu szivéből nagyon szánta. " Óh, Atyám-, mondd, nem volt-e minden hiábavaló?" Egy pillanatra erre gondolt, amint a választott népet nézte, tengerként ahogy tombolt. De nem,..elérte az útja végét. Még tövist tesznek homlokára, még a kereszt,,.s befejezte küldetését Es napok múlva,nemsokára leül az Atya zsámolyára, hogy elnyerje ott az örök békét,.. Megindult lassan, a Golgotára,,, Kaszás Hagy Bence
