Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-04-01 / 4. szám
" T'-i VHLDD..» _ 3lgondoIon,hogy mi lőtt vón * velem, Ha meg nem fogod - Uram “ a kezem? Hova vitt volna a tűz és a vágy? 'dorre kerestem volna szebb hazát? dilyen lett volna,amit gondolok: i. ti rajtam egy nap általkavarog? j. ierrc szállt volna szegény - tétován? _s lett volna-e fény a homlokán? Talán hamis fény,- igen,az leheti S adott vén* itt-ott egy csepp meleget... De kézen fogtál...Köszönöm Hekodí .,.Tanitgattál repülni engemet. Megcsonkítottad fürge szárnyaim, Rohanó,szálló indulataim. S sok pillanatnyi hangulatbünön .üt-átsegitosz - Ur am, kösz önöm I Gondolat,érzés,bánat,szeretet... Megszépül - lassan - minden TeveledI Kovácsnó,Huszár Jolán ö szokása szerint az öt az ö tanítványai is "_;s kimenvén,méne Jézus az Qlajfák hegyérey követték pedig i,s mikor ott fi helyen' .vala,monda nékik: Imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. _s ö eltávozok tőlük, mintegy köhá jitásnyira;. és térdre- esvén,imádkozok.,mond ‘ vans Atyám -9ha «kh r*r»d -tá pohárt; az ö verejtéke olyan vala,mint a nagy véresoppek,melyek a földre hullanak. minek utána fölkelt az imádkozástól.az ö tanítványaihoz monyén,aluva találá okety'
