Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-03-01 / 3. szám
KAPUK NYÍLNAK KANADÁBAN Ige? Mennyei Jelenések 3íb _A filadelfiai gyülekezethez intézte egykor a Lélek a látásokkal megáldott Jánoson keresztül a nyitott ajtóról, avagy lehetőségről szóló őrönüzenetet, de intézhette volna —és vagyunk, akik hisszük, hogy intézi ma— a Montreálban, Torontóban és más magyar kanadai telepeken élő evangélikusokhoz is. Hisszük sokan, hogy az Ur, az Igaz, és a Szent, ajtót nyit ezekben a napokban magyar evangélikus testvéreink részére Kanada területén, mégpedig talán éppen azért, amiért egykor nyitott ajtót adott a filadelfiai gyülekezet elé, olyat, amelyet "senki be nem zárhat". Mert a Lélek megokolta, hogy mért éppen a filadelfiai gyülekezetét ajándékozta meg a lehetőségek nyitott ajtajával és nem például a sardesi, avagy éppen a laodiceai gyülekezeteket. Az Ige szava szerint az ok pedig ez volt: "kevés erőd van és mégis megőrizted az én beszédemet és nem tagadtad meg az én nevemett" Vagyunk, akik azt hiszszük, hogy az evangélikus Anyaszentegyházhoz való hűséges ragaszkodás, a más gyülekezetekbe való benemoÍvadás, az elhagyatottságban, a pásztornélküliségben is hü ragaszkodás äz Anyaszentegyház drága és tiszta tanításához, az ama bizonyos hűség, amit meglátott az Ur a kanadai magyar evangélikusaág körében és most megnyitja az egyházalapitások igaz ajtaját és lehetőségét, Ez év jaunár jában, sok hivó szó után, meglátogattam Montreálban és To** rontóbar^ élő magyar evangélikus hittestvéreinket, Az istentiszteletek, amelyeket ezen városokban tartottam, nagy lelki élmények voltak számomra, Mikor a "régi kanadások" —akik az első világháború után kerültek Kanadába— elmondták küzdelmeiket, csalódásaikat és évtizedeken át ki nem elégtilt sóvárgásukat rendezett gyülekezeti életért, mikor az "uj kanadások" —akik most érkeznek tömegesebben— fájó szarik beszélnek lelki elhagyatottságukról az uj és idegen földön, kibontakozó plattéra annak a nyájnak a képe, melyet Piladelfiában igy jellemzett az 1* kevés erőd van es mégis megőrizted az én beszédemet és nem tagadtad me$_ <bn nevemetJó volt hallani régiektől és újaktól, hogy "járunk mi más templomba, de abban a percben, amikor magyar evangélikus élet kezdődik, mi leszünk az elsők annak örömteli munkálásábar;, hiszen mi vágyakozunk hitünk szerint imádni az Istent," Azok az egyszerű, de mélyen szivekből fakadó testamentumok, amelyek megboldogult Szebik Károly montreali pásztorkodásáról szóltak volt régi hívei körében, meggyőztek arról is, hogy egy apostollelkü, egyszerű, de mólyhitü pásztor szolgált ebben a világvárosban. Hiszem azt, hogy ima --sok tekintetben ugyan különös-’- de mégis áldott magvetés, amit Ntfi Szebik Károly végzett ebben a kétnyelvű városban, egy erőteljes és virágzó magyar evangélikus gyülekezetben fogja egykor, egy arra méltó és hü pásztor vezetése alatt, meghozni igaz gyümölcsét. Hiszem azt is, hogy azok a hü és buzgó szi? ; vek, akik Torontóban már hónapok óta fáradoznak azon, hogy a kanadai magyar evangélikusaág mielőbb rendszeres lelkipásztori szolgálathoz jusson, imádságuk hitvalló óhajával megalapozták ennek mielőbbi megvalósulását. A közelmúltban Dr. Reble János, a kanadai evangélikus zsinat püspöke, hivatalosan meghívta Károlyfalvi Béla, jelenleg .Londonban, Anglia, szolgáló evangélikus lelkészt a Kanadában élő magyar evangélikusok lelki gondozására, i^ote ezt a püspök ur abban a reményben, hogy a kanadai magyar evangélikusság buzgóságával és áldozatkészségével lehetővé fogja tenni ennek a szolgálatnak rendszeresítését és gyülekezeti közösségekké való kiépítését, elsősorban Toronto és Montreal városokban. Mi pedig, az Egyesült Államok területén élő magyar evangélikus gyülekezetek, azt üzenjük az "ERŐS VÁR" ezen számán keresztül is kanadai testvéreinknek, hogy egyházalapitó munkájukban segítségükre leszünk tehetségünkhöz- 1 "
