Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-01-01 / 1. szám
érvelnek - s ezenfelül az atombomba kölcsönös használatának lehetősége is kizárja a háborút. Vannak viszont, akik a háborút elkerül - hetetlennek látják. Ezek már nemcsak politikai és technikai, hanem gazdasági és erkölcsi okokra is támaszkodnak. Szerintük a túlsúly a Nyugat oldalán van mind gazdasági, mind technikai szempontból és azt a többletet, amit a ’’másik11 oldalon a számlálatlan embermilliók jelentenek, bőven ellensúlyozza a magasabb technikai fejlettség és főleg a sokszorosan hatékony ipari kapacitás. De a legfőbb érvük nem ez, hanem az a gazdaságilag, szociológiailag és légióként er - kölcsileg alátámasztott tény, hogy a világ normális életének tovább gördülése lehetetlenné vált, olyan politikai-gazdasági-erkölcsi holtpont alakult ki, ami egyszerűen "nem maradhat igy", KÉTSÉGTELEN, hogy mindkét fél igen figyelemreméltó és minden vonatkozásában helytálló érveket tud felsorakoztatni a maga igaza mel - lett. Ha az ember egészen tárgyilagosan vizsgálja előbb az egyik, majd a másik tábor érveit, kénytelen azt mondani, hogy mindkettő - jüknek igaza van, A háború lehetetlen és a háború elkerülhetetlen. Talán sokkal közelebb jutunk a valóság megfogalmazásához, ha a megelőző mondatban az "és" szócskát egy "de"-vel helyettesítjük. Mert valóban úgy látszik, hogy a háború lehetetlen, abszurd, öngyilkos cselekedete volna az emberiségnek, de ugyanakkor az is legalább enynyire logikusnak látszik, hogy - elkerülhetetlen. A KÉRDÉS LÉNYÉGÉ azonban nem ez. Hogy lesz-e háború, az -mint min - den egyéb - Isten kezében van, A kérdés sokkal inkább igy hangzik: ha lesz háború, miért lesz és meglesz-e amennyiben ilyesmiről beszélni lehet egyáltalán - az erkölcsi igazoltsága? EZZEL ELÉRKEZTÜNK a mai feszültség, a mai általános lázas állapot diagnózisához. Régóta harcol már egymással a materiálizmus, az istentagadó anyagelvüség és a theocentrikus, azaz mindennek a középpontjába Istent helyező felfogás. Ez a harc igen régi, s ha más és más elnevezések köntösében jelentkezett is az évszázadok folyamán, a lényege mindenkor azonos volt. Ma a materiálizmust a szovjet-bolsevizmus testesíti meg. Es éppen ezért, mivel óriási politikai és anyagi hatalom van igy a materiálista tábor birtokában, a harc Isten ellen sohasem volt ennyire könyörtelen, ennyire szorongattató, A világbolsevizmusnak létkérdése, hogy megnyerje ezt a harcot. Nem az a fennmaradásának feltétele, hogy több területet, több nyersanyagot, több embert, több fizikai erőt tud-e hóditani, hanem, hogy ki tudja-e törölni az Ember leikéből Isten képét, A hóditások csak eszközök, csak a célhoz vezető ut szélesedését jelentik. De hiába volna a Szovjet kezében akár az egész világ is, ha a materiálista célt nem érte el, olyan baktériumokat hagyott meg szervezetében, amelyek elöbb-utóbb elpusztítják. Gondoljunk csak a világ egykori urára, az antik Rómára! Micsoda hatalom volt minden vonalon, mennyire egyduralkodónak látszott a materiálista életfelfogása is, Es elég volt néhány mustármag, egy maroknyi üldözött, de hivő lélek, hogy összetörje az "örök birodalmat". Ugyanez lenne a bolsevizmus vége is, különösen most, amikor a keresztyénség a világ nagy részének uralkodó erkölcsi felfogásává vált. Jól tudják ezt Moszkva urai és csak az ostobák hihetik azt, hogy a bolsevizmus harca csak egyházak, különösen egyes egyházak ellen dühöng, A keresztyénség bármilyen felekezetbe tagolt eszméje az, amit le kell győznie, ha meg akarja menteni a világuralmi álmát. 2.oldal 2,oldal *
