Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1950-02-01 / 2-3. szám
s ERŐS VÁR Az evangélium és a hazafiság Az evangéliumi hazafiság nem a nacionalizmus önző korszaka, evangélium nélküli állapota, amikor Ninivének azt mondja: “Én vagyok és nincs kívülem más.” (Sofonias 2:5). Már Sofonias próféta is ostorozta a nacionalista önzést: “íme a vig város, a bátorságban lakozó, mely ezt mondja vala szivében: én vagyok és nincs kívülem más, milyen pusztasággá lön, vadak tanyájává.” Aki Németországot látta a “náci”-korszak után, az megfelelő illusztrációt kapott ehez az igéhez. Ennek a nemzeti önzésnek a lelke visszajár s mindig ez teremti meg a gyűlölet atmoszféráját. A so vén nacionalizmus mindig támadja az evangéliumot, mert félti tőle nemzeti jellegzetességét. Példákat lehet erre felhozni a magyar pogány lázadásoktól, a germán szláv törzseknek a keresztyénséggel szemben elfoglalt álláspontjától kezdve a mai nacionalista mozgalmakig. Pedig a helyesen értelmezett nacionalizmus nincs ellentétben a helyesen értelmezett keresztyénséggel. Az evangélium nem öli ki a józan, igazságos nacionalizmust a szivekből. Sőt, megengedi, hogy szeresse ki-ki elsősorban a maga fajtáját, azután a többieket. Ezt a sorrendet maga az Ur Jézus is betartotta, mert hangoztatta Máté 15:24-ben: “Nem küldöttem csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Előbb jön a zsidó nemzet, azután a pogány. Az üdv müvét nem lehet visszájáról kezdeni. Ezt a józan nemzeti sorrendet Jézus még tanítványainak is lelkére kötötte, amikor elküldötte őket: “Pogányok útjára ne menjetek be, hanem menjetek inkább Izrael házának eltévedt juhaihoz.” (Máté 10:5-6.) Az evangélium minden népnek szól, nem ismer faji, nemzeti kereteket, mikor üdvösségről, megváltásról van szó. De hogy mindennek ellenére sem törli el a nemzeti korlátokat, mutatja, hogy Jézus nem a törvény eltörlésére, hanem betöltésére jött. Jézus a fajt, a nemzetet éppen úgy, mint a családot nem eltörölni, hanem megszentelni akarja. Az evangélium nem nemzeti, nem is nemzetközi, hanem nemzetek feletti, amely azt akarja, hogy minden nép a maga nemzeti közösségében legyen Isten gyermeke. Minden nép keresztyénsége tehát sajátos keresztyénség. Az evangélium a nemzeti közösségeket nem lazítja meg, hanem megszenteli. Felelősség, szeretet, szolgálat, tehát az igazi nemzeti együttélés feltételei nem a vér és faj adománya, hanem a hivő keresztyén élet gyümölcsei. Az evanélium népe: a protestáns egyházak mindenütt a nemzeti szabadság egyházai. Az evangélikus oltárokról a ‘Himnusz és az Erős várunk mindig egyforma mélyből és erővel szállt az ég felé. Egy történelem-tudós beszél “nagy magyar” és “kis magyar” útról. Csak egyetlen magyar ut van: újjászületés Krisztus által! A nacionalizmusnak igazsággal kell kezdenie, szeretettel kell végeznie, hogy igazán evangéliumszerü legyen. Krisztus mondja először, hogy Izrael házának elveszett juhaihoz jött el, — később már azt mondja, “menjetek el széles e világra!” íme, az isteni program menetrendszerű pontossága. “Minden nemzetség kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik” (Csel. 10:35). Péter hitvallása tette szállóigévé az evangéliummal megszentelt nacionalizmust: “Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten.” Pál korában a keresztyénséget zsidó faji vallássá akarták tenni. Ettől Pál mentette meg a keresztyénséget, kimondva, hogy nincs különbség zsidó és görög között. De Pál mégis nacionalista, mert átok is tudna lenne honfitársaiért, akiktől pedig üldöztetést és rágalmat szenved. De Pál Krisztus leikével a nemzeti együttműködést is biztosítani tudta, mert görög városokban segélyt lehetett gyűjteni a nyomorgó zsidóknak. Pedig a zsidók és a görögök között nagy volt a gyülölség. A nemzeti külömbség megmaradt, de a gyűlölet eltűnt és helyébe a szeretet lépett. Ezért kell imádkoznunk március 15-én és erre kell törekednünk, mert bizonnyal eljön az idő, amikor az evangélium és a nacionalizmus kérdése lesz a probléma, mert eltűnik a nacionalizmus és megmarad egyedül: az örökkévaló evangélium! Egyed Aladár w«®»^ UJ LELKÉSZ BEIKTATÁS A CLEVELANDI ELSŐ MAGYAR EVANG. TEMPLOMBAN Nagyszámü gyülekezet jelenlétében iktatta be hivatalába Dr. Leffler Andor főesperes Dr. Shepfer H. Reed pittsburghi evangélikus püspök megbízásából Nt. Pósfay Györgyöt, a gyülekezet újonnan megválasztott segédlelkészét február 24.-én, ünnepélyes esti istentisztelet keretében. Az uj segédlelkész nem régen érkezett a gyülekezetbe Svédországból, ahol az ottélő magyar protestánsok lelki gondozója volt, valamint tanulmányait folytatta. Előzőleg pedig Szegeden és Budapesten teljesített segédlelkészi szolgálatokat. Az ünnepi istentisztelet oltári szolgálatát Rajala A. Olivér lelkész, a clevelandi evangélikus lelkészek egyesülésének az alelnöke, valamint Nt. Brachna Gábor west sidei evangélikus lelkész, esperes, végezték. Dr. Leffler Andor mélyszántásu igehirdetése után, amikor is 2. Tim. 2.3-5 alapján szólott az uj munkatárshoz és a gyülekezethez, következett a beiktatás szertartása, majd pedig Nt. Rajala A. Olivér köszöntötte az uj lelkészt az amerikai evangélikusság, Nt. Brachna Gábor az amerikai magyar evangélikus gyülekezetek, Nt. Dr. Szabó István, a clevelandi Első Református Egyház lelkésze a magyar reformátusság testvér-egyházak, Bors Ká-