Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1950-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 5 kedves elbeszélés. Az első világháborúban történt még. Egy félreeső igen szegény német bányászfaluban működő egészen fiatal tanitónak hetekig kínos gondot okozott, hogy a közelgő templomi karácsonyfa-ünnepélyen micsoda ajándékot adjon kis tanitványainak. Az apák, sőt nagyapák és idősebb fivérek mind a háborúban voltak s a súlyosan nélkülöző asszonyoktól gyermekeik bizony nem igen várhattak semmit. Pedig vártak szegénykék, mert a gyermek nem azért gyermek, hogy ne reménykedjék, ha arra nincs is komoly alapja. Végre egy hajnali töprengésen megszületett az ötlet. Szűkös tanítói fizetéséből vastagabb színes gyertyákat vásárolt s a szépen lepergett karénekek és szavalatok után a tanító ur néhány meleg mondat kíséretében felszólította a gyermekeket, hogy mindenekük gyújtsa meg a gyertyáját a templomi karácsonyfáról, vigye haza s otthon azzal gyújtsa meg a házi lámpást. így is történt. A gyertyácskák az asszonyok nagykendőinek s a sapkáknak védelme alatt hazaimbolyogtak a hegyi ösvényeken s másnap nem egy kis keresztyén újságolta mosolygó tanítójának, hogy még soha sem, égett olyan szépen a lámpa, mint éppen tegnap, a Jézuska fájáról hozott fényével. Lám milyen könnyen terjed a fény! Sőt azt is tudjuk, milyen gyorsan: mp-enként 300,000 km-t., ugy-e? Csak hát — meg kell gyújtani! Mint akkor, amikor . . . Az Ur hatalma intett S tüstént világosság lett: Menny-föld jer s magasztald hát A világosság Atyját! KOZLAY KÁLMÁN. A VÉGTELEN MINDENSÉG... Az 1934 decemberében felfedezett Nova Herculli csillagban a felfedezés idején bekövetkezett robbanás igazában már 1500 fényév előtt történt .Egy fényév az az ut, amelyet a fény másodpercenként 100,000 mérföld sebességgel, egy év alatt befut, azaz 3 billió 467 ezer millió mérföld. Vagyis a robbanás, amelyet a felfedezésekor észleltek ezen a csillagon, körülbelül akkor játszódott le, amikor Attila hunjai taposták le Európát. S azóta ez a fénysugár folyton útban volt, hogy végre 16 évvel ezelőtt elérje a Föld szemhatárát. FADÖNTÉS Földre dobbant a fűrész és a fejsze. A tölgyerdő feszülten áll, figyel... Mázsás a csend. Az ember félve néz a haldoklóra fel. A bonzlörzsön már feszül a kötél... A pillanat ütött. Liheg a mell, minden izom feszül. Holló köröz a halálra Ítélt óriás fölött. Pörölyös szó hasit a levegőbe: "Vigyázz!... Zuhan!..." — a kör tágul, zihál Velőkbe hat az érdes csatlanás: a tölgy még talpon áll aztán meging és zuhan és zuhan, lombja süvölt, az ága mennydörög, dől a pirosló, süppedő, örök avar fölé, mely borzong és riad... Zöld orkán Írja óriáskörét, az erdő remeg... tágul a szem, a szó a szájra fagy, a szikla reng: még most sem érti meg. de ősi gyász morajlik rajta át... Félreállnak a fák: hörögve nézik az idegtépő, zugó balladát. Örök fadöntés... fűrészel az ördög: a lélek zuhan ... de sikoltó szó nem markol a szívbe: a döntés hangtalan ... Gyémántszekerce, aranyíürész villog, az embererdő rajong, nem figyel... ha csikorul egy lélek, nem riad senki se fel. "Vigyázz! Zuhan!..." — magamban mormolom csak, hangosam nem merem ... Zuhan a lélek — nem tarthatja vissza vállam, tenyerem. Lélek foghatná fel csak az esését, de lelkünk tompa — hátha másra hull... Ritkul az erdő — szörnyű tisztás tátong vigasztalanul... Dőlnek a lelkek — magukkal sodornak zsenge törzseket, bimbós ágakat... Intő szó nem cseng — állunk bénitó lidércnyomás alatt... Uram! Érzem a lelkemben a fűrészt... Mikor dőlök ki? ... Nem tudom! Titok. Csak annyi erőt adj. hogy felsikollsak: "Dőlök! Vigyázzatok!..." Zerinváry Szilárd
