Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1950-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 3 A CLEVELAND WEST-SIDEI EV. EGYHÁZ UJ TEMPLOMÁNAK OLTÁRA ÉDESANYÁM Nincs a világnak az a nyelve, amely olyan csodálatos szépséggel adná vissza azt a kibeszélhetetlen áldást, amit ez a fogalom takar, mint ami magyar “édesanyám” szavunk. Benne van ebben a csecsemő néma ragaszkodása, a gyermek rendithetetlen bizodalma, az ifjú lángoló ihlete, a férfi gyermeki hálája és az aggastyán boldogitó emléke egyaránt. Ez pedig azt bizonyítja, hogy senki sincs ezen a világon aki olyan maradandó hatást gyakorolna lelkünkre, mint édesanyánk. Sokszor úgy érezzük, hogy nem is földi lény, hanem egy szebb világból ideszállt angyal, aki oltalmazó szárnyaival állandóan tagargatja azokat, akik szivéről szakadtak le. Vájjon mi ennek a megfoghatatlan áldásnak a titka? — Én úgy érzem, a szeretet, amely az édesanya egész lényét eltölti. Az élet képeskönyve tele van ennek a szeretetnek csodálatos bizonyságival. Hadd említsek meg egyet a sok közzül. A napokban meglátogattam az egyik családot. Megható jelenetnek voltam szemtanúja. Amikor beléptem a kicsi boxba, az édesanya székében ült és kidolgozott kérges kezével simogatta sirdolgáló gyermekének ölében nyugvó fejét, mert valami csekélység miatt “halálosan” levolt keseredve. Nagyon meglepett ez a kép. Az első pillanatban sajnáltam, hogy ezt a bensőséges jelenetet megzavartam. A családtól való távozásom után azonban rájöttem arra, hogy az élet képeskönyvének ez a lapja sem nyílott meg cél nélkül előttem. A biblia egyik Igéjének mélységes tanítását akarta velem általa szemléltem a jóságos Isten, amit Ezsaiás próféta igy ir le: “Mint a férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én.” (Ezsaiás 66. 13. a.) Ezekben a szavakban az édesanva szeretetét a próféta Isten szeretetével próbálja összehasonlítani. A hasonlat azonban sohasem azonos az eredetivel, hiszen valami eltérés mindig van abban. Én a már említett képből és az utána elmorzsolt könnyenkből sokkal többet olvastam ki. Úgy láttam, hogy amint életünket édesanyánk által adta a jó Isten, akként szeretetét is édesanyánk szeretet által akarja velünk érzékeltetni. Ez az anyák napjának üzenete hozzánk! Ez az üzenet arra kötelez, hogy necsak külsőségekkel, talán néhány szál virággal, vagy értéktelen ajándékokkal fejezzük ki anyák napján édesanyánk iránt való szeretetünket, hanem, amint édesanyánk a közvetítője Isten irántunk való szeretetének, igyekezzünk mi is Ő iránta való szeretetünkkel és engedelmességünkkel bebizonyítani Isten iránt való szeretetünket és hálánkat. S akkor — legyen bár életben ami édesanyánk, vagy nyugodjék a néma temetőben, — örök áldást árad szivéből reánk, Isten áldása, amire mindig figyelmeztet e feledhetetlen szó: “édesanyám!” Varga László
