Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1950-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3 tál bécsi palotátájára, megbélyegzésül azt írták, hogy hűséges magyarok véréből épült, akkor ennek a templomnak a falára Isten jutalmul azt Írja: A Bárány vérében megtisztult szivek filléres adományaiból épült, Isten dicsőségére. “Mert építhet a gyülekezet templomot a maga dicsőségére is, de tudjuk, hogy azok, mint a Bábel tornya, értékükben, előbb, vagy utóbb összedőlnek. Legyen áldott minden gondolat, akarat, szó és imádság, és cselekedet és legyen áldott minden fillér, amit erre az uj templomra fordítottak. Az uj templomban és a felszentelésen az Oltáregylettől kapott uj Luther-kabátban a lelkész mindig a régi Igét hirdesse: nem emberi bölcseletet, nemis csak az Ur Jézus tanítását, hanem mindig magát a megfeszített Krisztust. Legyen ez a templom, abban a gigászi harcban amely Isten népe és az antikrisztus népe között folyik, mindig nyitott fegyvertára az Ur jó vitézeinek, ahol “felöltözheti a hitnek pajzsát, az üdvösség sisakját és a léleknek a kardját, hogy innen mindenkor Luther hitével és az apostol ama reménységével induljanak Krisztusért a harcba, hogy:. “A mi hitünk meggyőzi a világot.” . (e. a.) •••—••• SZIKRAK Egy fütty az éjszakában és a nyomába' a szikraeső hull a fekete éjben, mint pirosán fénylő szentjános-bogárka. Parázsló tüzszemek mind-mind visszanéznek, mint csillogó, vörös harmatcseppek hullnak, nem oltnak, de gyújtanak, akárhová érnek. Hőn lángoló csókjuk a mezőt beszórja, Üszők jelzi ütjük, amerre vonulnak, • feketébe hull a búza — terhes róna. Recsegve jajgat a forró ölelésre.... Hogy lángba boruljon e bűnös viláf? is: csak egyetlen szálló tüzes szikra kéne. Csak a szeretetnek kéne egy szikrája és szép lenne tőle e bűnös világ is, szebben nyílna tőle a szivek virága. Hogyha a jóságból csak egy szikra volna, mely a Bibliának lapjait betölti, s gyújtogató tüzét e világra szórna, bevilágítana a szívbe, az agyba, akkor a világ is jóságba borulna s akkor minden ember örömet aratna....! Feketéné Korány Lívia FOLTAMADOTT! Arról, hogy a húsvéti esemény keresztyén hitünk magva, döntő közepe, fomai és tartalmi érvei bőven beszélnek. Formai jele: hogy husvét a legrégibb keresztyén sátoros ünnep. A szombat helyett vasárnap megünneplése ugyancsak a feltámodott “Ur napja”. Tartalmilag pedig világos, hogy husvét ténye nélkül halott Krisztus sápadt emlékével a keresztyénség lehetne bölcs világnézet, boldog életfilozófia, erkölcsiekben termékeny halottkultusz, de nem eleven vallás, élő vizek forrása, amelyből _ egymást váltó nemzedékek az örök frisseség érzésével meríthetnek. Jelentősége oly sokrétű, hogy külön kell szólni a husvét lelki jelentőségéről: a legreménytelenebb helyzetekéi is van feltámadás. E tekintetben a husvét ténye áldott szimbólum. A helyzet a történeti husvét hajnalán is reménytelen volt. A ítélet elébb készen volt, mint a tárgyalás, a tanitványi sereg szétzüllött, a síron kő, pecsét és mellette katonai őrség, a törvényszéki jegyzőkönyvbe kontrollált halál került, hiszen bizottság vizsgálta felül és szúrta át s Jézus mégis feltámadott. Ez felettébb jelentős tanítás a csüggetségben s a mai időkben. A keresztyénség töretlen, örökifjú idealizmusa rejlik benne. Vallási jelentősége: A halált legyőző élő Krisztusunk van. A szorongó félelem méregfogát kivette és természtiségében ijesztő halált csendes álom beköszöntésévé szelídíti. Krisztus halálában megváltozott a halál arculata. A halál, mint természeti törvény kemény, kegyetlen, következetes és egyetemes. Nem nézz korra, körülményekre, erkölcsi értékekre, szívtelenségével megborzongat ja, vagy tébolyba kergeti a mély érző szivet. A hivő ember számára azonban kapuszárásból ajtónyitássá változik. Krisztussal való közössége az elmúlás szakadéka fölött ívelő aranyhiddá válik s az élet súlypontját a túlsó partra teszi át. így önt a szívbe életbátorságot és békességet. Erkölcsi jelentősége: A husvét élő Krisztust keres a szived trónusán. Követeli, hogy szimbólumból élet növekedjék, történelmi emlékünnepből engedelmesség szolgálata, érzelmes vallásoságból férfias kiállás bizonyságtétele fakadjon. Isten keze az élő fa ágai között gyümölcsöt keres. De ez csak elméletileg van igy, az életben mindezt egyszerre jelenti Krisztus. Nyomorult, szegény, alant járó vakondok élet, kinek nem adatott meg hogy szivébe a feltámadott Krisztus csüggedetlen bizodalmát, boldog békességet és kisértésgyőző erőt öntsön, de ezerszer boldog az, aki kiszabott útját élő Krisztusával rója és utján, virágos mezőn és árnyékos völgyben, itt és majd odaát, nincs egyedül.
