Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1950-01-01 / 1. szám

ERŐS VÁR BOLDOG ÚJÉVET Így hangzik az újévi köszöntés, mely inkább szokásból, mint szivből fakad. Nem is válik va­lóra belőle semmi, dacára a sok jókivánságnak marad az ujesztendőben is a régiben minden. Az emberek reménytelenek, kishitüek és közö­nyösek, ami kétségtelen bizonyitéka annak, hogy semmi foganatja sincs a sok jókivánságnak. Ami természetes is. Minden kivánság beteljesedésé­nek két feltétele van, egyik, hogy szivből fakad­jon, a másik pedig, hogy a szív hittel és biza­lommal legyen eltelve aziránt, aki rá tudja ütni ámenjének áldó pecsétjét minden kívánságra. Az ilyen szív vágya biztosan teljesedésbe megy. * Van-e még ilyen szív és vannak-e ilyen em­berek a világon? Hiszen mindenki kiábrándult­nak látszik. Ami nem csoda, hiszen mindenben és mindenkiben csalódott a mai ember. Az Isten­ben azonban nem igen bízott, pedig ez a bizalom az egyetlen alapja minden boldogságnak. Erről mondja a zsoltáriró: Seregeknek Ura, boldog ember az, aki Benned bízik (84 zsoltár 13). Vájjon elmondhatod-e ezt Te is magadról? Ha nem, akkor már adva is van boldogtalanságod oka. E kérdéssel kapcsolatban egy nem minden­napi eseményre kívánok rámutatni. Hontalansá­gunk elején a feffernitzi táborban rettenetes orkán ért bennünket, amelynek tartama alatt mindenki megborzadt a gyenge barakokban, utána pedig csodálkozva bámultuk a táborunkat szegélyező patak rohanó árját, mely általunk soha nem látott erővel vitte az orkán által le­törött ágakat, kitépett fákat és elsodort házte­tőket. Később a közeli erdőbe is betekintettünk hogy ott is lássuk az orkán pusztítását. Itt egé­szen jelentéktelennek látszó esemény ragadta meg lelkemet. Hatalmas pocsolya közepén össz­­tört madárfészek ázott, melyet minden bizony­nyal az orkán sodort le a fáról. Elszorult a szi­vem ennek láttára és fájdalommal gondoltam a fészeknek nálamnál is hontalanabb lakóira. Amint a látottakon tűnődöm, csodálkozva veszem észre, hogy a madárpár egyik fenyőfa tetején már ví­gan építkezik. Csicseregve és énekelve hordják a sarat éppen abból a pocsolyából, amelyben lesodort fészkük ázott. Megszégyenülten állottam a sudár fenyő tő­vében és szinte megsemmisülve éresztem magam ezen igénytelen dallosok mellett, amelyektől fel­becsülhetetlen tanulságot kaptam. Ez a tanulság jutott eszembe, amikor az előttünk álló uj esz­tendő küszöbén boldog újévet kívánnak egymás­nak az emberek. Mindjárt el is mondom a ta­nulságot. A két kis madár példájából azt ta­nultam, hogy reménységünkről még akkor sem szabad lemondanunk, ha minden veszni látszik és különösen nem szabad kétségbeesnünk, zú­golódnunk, vagy panaszkodnunk elesettségünk­­ben, A múltat rendbehozni már nem tudjuk, hiszen az életet csak egyszer élhetjük végig. Jézus lábainál azonban mindig uj kezdetet re­mélhetünk, hiszen egyedül Ő képes életünk meg­újítására. Csalódhatunk mindenben és mindenki­ben, aki azonban Istenben bízik, az soha meg nem csalatkozik. Lehet, hogy azok közül a test­véreink közül, akik azt az orkánt átélték velem együtt, senki sem fogja e sorokat olvasni. Vihar azonban ott is tombol, ahol ezt olvasni fogják, madár is van mindenütt, melyek a vihar után éppen úgy hozzákezdenek lesodort fészkeik felé­pítéséhez, mint azt a feffernitziek tették. Gondoljunk ezekre az esztendő kezdetén és tanuljunk tőlük. Tanuljanak azok, akik az élet legkisebb zökkenőjénél is kétségbe esnek. Tanul­janak azok is, akik könnyen elvesztik a csaló­dások, vagy tévedések következtében bizalmukat, mert azt gondolják, hogy már nincs idejük éle­tük irányának megváltoztatására, mert az erre kapott kedvező alkalmakat elmulasztották. Nagyon szeretném, ha azok a testvéreim is megszívlelnék ezt a tanulságot, akik mostanában kerültek innen a hontalanság keserves tájairól a vágyak és remények boldog országába s akik­nek ott uj fészket kell rakniok. Ezen vállalko­zásuk közepette könnyen csalódás érheti őket. Csatiatkozhatnak számításaikban, csalatkozhatnak a körülményekben, csalatkozhatnak az emberek­ben ... de Istenben soha. Tanulhatunk tehát mindnyájan az uj fészket rakó madaraktól. Tanuljunk hitet, bátorságot és’ különösen Istenbe vetett bizodalmát, mert erre mindnyájunknak nagy szükségünk van. Tanulásunkat mindjárt az első napokban kezdjük meg és pedig úgy, hogy ilyen hittel és bizodalommal próbáljunk már most boldog újévet kívánni egymásnak. Ha ezt megtanuljuk, lehetünk a világ legnyomorultabb emberei, vagy kanyarodhat bármerre életünk útja, az uj esz­tendő csak boldogságot hozhat, mert az ilyen szívvel mondott kivánság beteljesedik, hiszen ab­ban már benne van az áldás, áldása Annak, aki­ben bízva a kivánság elhangzik. Ez az áldás pedig minden boldogság alapja. Erről a boldogságról beszél a zsoltáriró, ezt a boldogságot láttam én a fészketrakó két fef­fernitzi madár csicsergő építkezésében. Az újév elején azért Írtam le mindezeket, mert ilyen hivő és bizodalmas szívvel szeretnék én is minden evangélikus testvéremnek kívánni erre az alapra fundált boldog újévet! Varga László Phone: Office—HAzel 6800; Residence: HAzel 4256 VILSACK AUTO SERVICE Official Inspection Station Auto & Truck Repairing—Day & Night Towing Electric & Acetylene Welding & Brazing J. Vilsack 4532 Irvine St., Pittsburgh 7, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents