Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 11-12. szám
10 ERŐS VÁR NAGYEMBEREK A BIBLIÁRÓL LUTHER; “Nincs a földkerekségen olyan világos könyv, mint a biblia, mely úgy áll a többi könyvek felett, mint a nap áll a világ más világossága fölött. Ne engedjétek magatokat az írástól eltántoritani.” GOETHE (a németek nagy költője): “Haladhat az emberi kultúra, a természettudományok terjedhetnek és egyre mélyebben hatolhatnak, az emberi szellem is kifejtheti minden erejét, de a keresztyénségnek azt a kultúráját, mely az evangéliumban fénylik és ragyog, legyőzni nem tudja. Az a meggyőződésem, hogy a biblia annál szebbé válik, minél jobban megérti az ember.” ROUSSEAU (francia filozófus); “Bevallom, hogy az írás felsége bámulattal tölt el. Az evangélium szentsége szivemhez szól. A filozófusok könyvei minden pompájuk mellett, milyen kicsinyek ehhez képest.” BISMARK (Németország egykori vaskancellárja): “Lefekszem és Péter apostol második levelének 2. részét olvasom. Rendszeresen végzem a biblia olvasását.” KOSSUTH: “Én jól érzem magam evangélikus egyházam vallásosságában, melynek alapja Isten igéje, a biblia.” ROSEGGER PÉTER (iró): “Hol van az a katolikus, aki életében csak egyetlen egyszer is olvasta a Hegyi Beszédet, vagy Jézus beszédét az utolsó vacsorán? Innen van a katolikusok szembeszökő elmaradottsága a protestánsok mögött.” NAPOLEON (a világhóditó francia császár): “Az evangélium nemcsak könyv, hanem élő, tevékeny erő, mely mindent legyőz. Itt van az asztalomon ez a könyv, a könyvek könyve. Nem fáradok el soha az olvasásában és pedig naponta ugyanazon megelégedéssel.” “Az én beszédem, mely számból távozik: nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi azt, amit akarok.” (Es. 54:11). "A MENEKÜLT MAGYARSÁG MINDENESEI...” Közi Horváth József nyilatkozata A “HUNGÁRIA”, a hontalan magyaroknak Németországban, Münchenben megjelenő nívós hetilapja egyik legutolsó számának első oldalán igen érdekes és megszívlelendő riportot közölt a magyar menekültek problémájáról. Közi Horváth József, a Magyar Keresztény Népmozgalom elnökének nyilatkozatával foglalkozik a cikk, amelyben a többi közt a következőket olvastuk: — “A menekült magyarság helyzete és lelkiállapota — számuk kb. 100,000-re tehető — sokban azonos az otthoniakéval. Anyagi helyzetük bizonytalan, legfőbb érzésünk az orosztól való rettegés, egyetlen fogódzójuk a reménység. Mivel az USA-ba való bevándorlást megkönnyítő második DP-törvény megszavazása késik, sokan — és elsősorban a fiatalság — elindulnak Ausztrália felé. Bár mindegyikük fogadkozik, hogy hazatér, mihelyt annak lehetősége megnyílik, a kivándorlás feltételei és a nagy távolság miatt magyar szempontból épp ennek az értékes fiatalságnak nagyrésze elveszettnek tekinthető. A kivándorlást illetőleg meg kell mozgatnunk minden tényezőt, hogy minél több magyar juthasson a legjobb életfeltételeket nyújtó Egyesült Államokba! — Különösen kiemelendőnek tartom azt a fanatikus hitet, ernyedetlen hivatásszeretetet, mellyel tudósaink, művészeink, újságíróink megteremtették a menekült magyar sajtót. Ez a sajtó fenntartója a magyar nyelvnek, ébresztgetője a magyar vágyaknak, tisztázója a magyar jövőre vonatkozó terveknek és mindenekelőtt tanúja a magyar élniakarásnak. — A menekült magyarság életének mindenesei — a szónak legszebb értelmében — a papok, hitvallásra való tekintet nélkül. A szorosan vett lelkipásztori munkán kívül az ő vállukon nyugszik a segélyek szétosztása, a kivándorlási tanácsadás, iskolák fenntartásának gondja, uj menekültek elhelyezése stb,.... Ahol van megfelelő pap, ott együtt van a magyarság, ahol nincsen, ott nyugtalanság és torzsalkodás uralkodik. Nagy baj és feltétlenül orvoslandó, hogy a bevándoroltató országok a hívekkel együtt nem engedik be a papokat.”
