Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 11-12. szám
2 ERŐS VÁR ez a héber szó jelent. Az “ámen” szó ugyanis azt jelenti, hogy “úgy legyen.” Azaz a lelkész az Isten Anyaszentegyháza nevében arra kéri hallgatóit, hogy igehirdetése folytatódjék a hivek életén keresztül az Evangélium hirdetésében és az Isten országának szolgálatában. Vezessen bennünket, Isten evangélikus népét, ez a ránk közelgő Karácsony örömüzenete eme fentiek megfontolásával az angyal-üzenet igaz értékelésére, megértésére és ennek értelmében az Isten nagyságos akaratának elvégzésére. Ebben lesz a mi Karácsonyunk áldott, boldog és minden kegyelemben gazdag. Erre segítse az amerikai magyar evangélikus egyházközségeink minden tagját az élő Isten. Hittestvéri köszöntéssel, Dr. Leffler M. Andor, evangélikus főesperes. MINDIG KÖZELEBB... Amikor az uj esztendő naptárában az 1950. év első napjához jegyzel fel valamit, talán eszedbe sem jut, hogy közelebb jutottál a halálhoz. Magyar evangélikus egyházunknak egyik legnagyobb és leghivőbb költőjével Reményik Sándorral szeretném megkérdezni tőled: “tudod-e vájjon, hogy meghalsz? Nem azzal a távoli tudással.” Hiába volnál dollármilliomos és hiába keresnéd fel a legnagyobbhirü tudós professzorokat, ifjúságodat nem adhatják vissza. És hiába menekülsz a legdrágább gyógyforrásokhoz — meghalsz ma, vagy holnap, vagy holnapután.... 1-18 vagy 20 év múlva...., meghalsz.... elvisz a rák, vagy tuberkulózis.... megöl a szived, vagy a veséd.... Meghalsz és akkor nem segit rajtad az, ha kibelezve bebalzsamoznak, kifestenek és “magasztos gyásznak hangulatát” reklamirozó ravatalozóban virágok közé tesznek ki közszemlére és diszes temetési menetben, szép halotti beszéddel sokan kisérnek ki a sirig, mert “a férgek asztalán a kövér király és a sovány koldus csak más-más fogás, de ugyanaz a falat.” Az évforduló változása mindig hangosan hirdeti, egyik szép énekünk igazságát: “Foly az idő a sirhoz, minden óra közelebb ejt....” A mai időkben, amikor atombomba-háborútól fél mindenki, az emberek újra hajlamosak a világ végének közeledtét hirdetni, A materialista irányzat — melynek hivei őseiket az állatkertben keresik — képet is festett erről, amelyen a pusztulás romjain egy “majom-pár” ül és cinikusan mondják egymásnak: most kezdhetjük élőiről.... Jókai egyik regényében leirja, hogy a régi időkben, amikor a világ végét teljes bizonyossággal hirdették, hogyan készülődtek az egyes nemzetek. Egyik tudományos műszereit készitgette, hogy megörökitse az utókor számára ,a nagy eseményt. A másik már az emeleti ablakokat adogatta el előjegyzésben, mint valami páholyokat, ahonnét legjobban lehet majd gyönyörködni a tűzijátékban. A harmadik azzal nyugtatta magát: az én naptáram későbbi időt mutat, hát én reáérek várni. És a legtöbben azt mondták: jön a világ vége?.... Hát akkor mulassunk még egyet amig lehet, mert talán csak egy nap a világ és a sirnál bezáródik úgyis minden. Soha olyan mulatnivágyás, táncőrület nem lepte meg a világot, mint napjainkban, amikor még a leigázott nemzetek ifjúsága is mindig csak táncol, pedig mintha édesanyja koporsóján táncolna. Hogy mi lesz a sorsunk 1950-ben azt senki sem tudja. Lehet, hogy Reményik Sándor verse teljesedik be, hogy: “közeledik az emberiség embervértől véres napnyugovása. Az utolsó Ábel és utolsó Kain egyetlen utolsó bunkócsapással egymást üti agyon”. De lehet, hogy Isten csodát tesz s az atombomba békés célokat szolgál és az egész világot befedi a béke puha szárnya: ....de a te halálod akkor is biztos, megdöbbentően közeledik annak ideje. Az uj év első percében 365 nappal, 8760 órával, 525,600 perccel lettél hozzá közelebb. A halál talán ott ül már az ágyad szélén, vagy küszöbödön várja az intést, mikor kell belépnie, esetleg kint ólálkodik ablakod alatt. Talán körülötted már mindenki látja, tudja, csak előtted titkolják botorul, csak te nem tudod, mert nem akarod tudni, mert félsz tőle. Dehát miért félsz? Hiszen azt hallod, azt látod, azt olvasod, hogy “az élet hosszú harc, rövid béke s a halál rövid harc és hosszú béke.” Hiszen sokan vannak, akik elromlott életükre ezzel a kiáltással tesznek pontot: egy ugrás és vége a komédiának”. Miért félsz hát, ha a halál csak megváltó angyal? A Biblia adja meg erre a feleletet a zsidókhoz irt levél 9. részének 27. versében: “elvégeztetett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az Ítélet”. Nem hiába énekli a régi Libera Domine: “Midőn az ég s a föld meg fognak rendülni s eljössz a világot lángokban ítélni. Reszket minden tagom, borzadok és félek én e földön küzdő szegény bűnös lélek.” Mi lesz veled ember, aki csak a földnek, testnek, Sátánnak éltél, égi kincseket a menynyekben nem gyüjtöttél s mezítelenül kell Urad elé állanod.... mi lesz veled? Nem azért teszem fel a kérdést, mert ijesztgetni akarlak, hanem hogy lelkiismereted felrázzam. Tarts önvizsgálatot és bünbánatot, amig nem késő, amig tart a kegyelmi idő és nem kopogtat szived ajtaján a halál. Tanulj meg a 90. zsoltár írójával igy imádkozni: “Taníts meg úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Számold hátralevő idődet az Evangélium
