Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1949-05-01 / 5-6. szám

12 ERŐS VÁR 8 évet tölthet együtt urával. 1848. jan. 2-án meghal a férfi. Kossuth a családra szakadt csa­pások közt sorolja fel a sógora halálát. Az asz­­szonyka magára maradt két lányával, Gizával és Ilonával. 3 héttel férje elvesztése után szü­letik a kisfia. Nagyobb lánya öt, kisebb 4 éves. Ezt Írja róluk: — Gyermekeim jók, szépek, kedvesek, fiam angyal. Meszlényinét leveri a bánat és felemeli a kötelesség. Ráeszmél, hogy most nem érünk rá a magunk fájdalmában elmerülni. Bátyja ezt Írja neki: Kedves Zsuzsim! Rád kell bíznom a sebesültek gondozását, menj a magad utján és használj fel minden esz­közt, amire szükséged van. Egyesüljetek váro­­sonkint. Kelt Debrecenben, május 7. 1849. Őt nevezi ki Kossuth az összes tábori kór­házak főápolónőjévé. Csodálatos eréllyel lát hozzá, hogy minden­felé legyenek kórházak. Felhívással szól a ma­gyar nőkhöz: Hazánk lányai! Testvéreim! A haza s védelmezőinek szenvedései tartós munkára hívnak fel. Hozzátok fordulok tehát, hazám leányai, hogy nehéz pályámon segítsetek. A kötelesség vezetni fogja lépéseiteket az önér­zet pedig megadja a szükséges erőt, hogy azok homlokáról töröljük le a veríték cseppjeit, kik a harc ösvényein fáradoznak. Egyesüljetek aka­rat és tett által. Csak egy veszély látszik, a haza veszte. Csak egy akarat lelkesíti seregün­ket: a haza megszabadítása. Bennünk is csak egy akarat éljen: a szenvedőket felkeresni és rajtuk segíteni. Minden nő, akinek ereje van, keresse fel a vidéken a koródákat. Városonkint és kerületenkint egyesüljetek, osszátok fel a munka napjait s azoknak álmai felett őrködje­tek, kik a hazáért szenvednek. A hazában kör­­utakat teszek, föl foglak titeket keresni. S azt a kezet megcsókolom, mely a honvédsebek be­kötésében megelőzött.... Felhívásának példátlan a sikere. 72 hadi­kórház nyílik meg az országban. Betegápoló egyesületek alakulnak. Tépést csinálnak sebkö­tözésre. Csak egy megye, Szatmár hölgyei 40 mázsa tépést és 7.000 ruhaneműt adnak a hon­védeknek. Kossuth Zsuzsánna a szabadságharc után a fővárosban telepedik le szeretteivel. Akárhol lakik az édesanyjával, házuknál számtalan em­ber fordul meg, a Kossuth iránti szeretetből. így a Kecskeméti-utcán, a *Szirmay-palotában. Aztán a Hársfa-utca 282. számú házban. Majd a Dunaparton, a görög egyház épületében. Diá­kokat fogadnak, néha 18 kosztosuk van. És egyszer csak fogságba hurcolják Kossuth Zsuzsát. Hajszálon múlt, hogy ki nem végezték. Mi történt? Újra akarták kezdeni a szabadság­harcot. Titokban megszervezték katonailag és pénzügyileg. 300.000 honvéd egyszerre áll talp­ra, adott jelre, 1852 márciusában. A szervezet kitűnő. De az osztrák a kémjelentésekből töb­bet tud róla, mint ami a valóság. Ezért viszik börtönbe 1851-ben Kossuth Zsu­­zsánnát is. Szeptemberben megkapja az idézést. Éjjel, hidegben szakítják ki övéi közül. Katonai börtön, rabkórház, Bécs, ezek az útja állomásai. Nénje, Emilia írja: — Zsuzsi tisztán áll bírái előtt. S mindkét testvérünk pár hét óta együtt betegségük követ­keztében a bécsi alservorstadi törvényszék is­­potályi osztályában van. Csak 10 napig voltak Pesten az Újépületben. Ott Zsuzsinak oly iszo­nyúan jártak görcsei, hogy öt-hatszor napjában is volt. Sokszor az ügyelő katona a földön ta­lálta és ápolta, mint tudta, szánalommal. Bécs­­ben már oly rossz állapotban látták, hogy föl­váltva két ápolónő s az osztály mindhárom or­vosa gyógyít rajta. A hatósági orvosok is ki­mondták: lehet túléli, de nem állnak jót. Ezt szegény anyánk nem tudja, velem tudatták, hogy két kislányát hozzáhozhassam. A nemzet bizalmával ajándékozta meg. Vallatták. Bizonyíték nem volt ellene. A biró kérdi: Mit tett ön a forradalom alatt? — Megtettem kötelességemet, mint magyar nő. Ápoltam a sebesülteket, magyarokat, oszt­rákokat egyaránt. Bécsben megengedik, hogy nővére, Emilia, Zsulavszkyné meglátogassa. Megrendítő levelet ad át neki: — Nektek nincs fogalmatok a fogság szen­vedéséről, mely egymás után teszi őrültté az embereket. Én nem vagyok gyáva, nem rette­nek vissza az Isten végzésétől, itteni viseletem­­re büszkén tekintek vissza.... Van-e hit és re­mény azon népben, melyet úgy imádok, melyért örömest és büszkén halnék meg, ha azt hin­ném, hogy segíthetek rajta.... Fogságban van a nénje, Lujza is. Előbb őt szeretné szabadnak tudni. Látszik, mennyire szereti Lajost, a magyarok legnagyobbját. Vég­re 1852-ben megengedik, hogy Kossuth családja kivándoroljon. Nem hiába Írja: — A többit bízzuk Istenünkre! Igen, bízzuk Istenre, ki lelkünket a hit és reménység vigasz­talásával erősíteni meg nem szűnt soha és nem engedi lecsüggedni a földi siralom völgyében.... SZÍVÉLYES ÉS KÖRÜLTEKINTŐ kiszolgálás BODNÁR A. LAJOS TEMETKEZÉSI INTÉZETE 3929 LORAIN AVENUE MElrose 3075 vagy 3076 Cleveland, Ohio

Next

/
Thumbnails
Contents