Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5-6. szám
4 ERŐS VÁR ERŐS VAR Official Religious Monthly of the Hungarian Lutheran Churches of America Az amerikai magyar ág. hitv. ev. egyházak hivatalos lapja. Editor — Főszerkesztő: Rev. Gábor Brachna, 3243 W. 98th St., Cleveland 2, O. Kiadóhivatali vezető: Rev. Paul Markovits, 161 Hazelwood Ave., Pittsburgh 7, Pa. Munkatársak: Az amerikai magyar evangélikus lelkészi kar. t-----------------------------------------------------Minden cikk, közlemény, valamint minden előfizetés, reklamáció és megrendelés a kiadóhoz küldendő. Subscription Price: $1.50. — Ellőfizetés: $1.50 egy évre. IFJÚSÁGUNK ÉS MAGYAR GYÜLEKEZETEINK Magyar gyülekezeteink még mindig nem veszik komolyan az ifjúság nevelésének kérdését. Nagyon sokan még presbitereink között is azt mondják, hogy iskola reformmal kell az ügyet megoldani, nekik kellene egyházias, istenfélő ifjúságot nevelni. Mindén bizonnyal ezek a testvérek még nem ismerték fel az amerikai életnek ez irányú lényeges elvi felfogását. A régi magyar egyházi iskolák emléke talán érthetőn magyarázza meg ezt a magatartást. De ez ma már másképpen van Magyarországon is és ugyancsak más a helyzet itt Amerikában, ahol érthető okokból idegenkednek ennek az ügynek államkezelésbe való átengedésétől. Az ifjúság vallásos és felekezeti nevelése kizárólag az egyház dolga. Nemcsak joga, de kötelessége is egyházainknak, hogy ezt a kérdést a maga körében oldja meg. Ez irányban talán senki sem maradt le annyira, mint éppen magyar gyülekezeteink, ahol a Vasárnapi Iskola még mindig egészen kezdetleges, ahol öregeink még mindig csak inkább megtűrik, de nem tekintik “az egyház veteményes kertjének.” Az Egyetemes Egyház 1950-re egy millió vasárnapi iskolás gyermek beszervezését tűzte ki feladatának. Magyar gyülekezeteink költségvetésébe erre a célra sehol se szerepel komoly tétel, de még súlyosabb baj az, hogy nem ismerik fel a modern Vasárnapi Iskola igényeit, amelynek fejlődésétől és kiépítésétől függ fennmaradásunk. A nyári ifjúsági képző táborok elsőrendű munkát tudnának végezni jól képzett ifjúsági nevelők kiképzésével. Ezekre áldozni kellene egyházainknak. Sajnos erről ma komolyan nem is lehet szó köreinkben, pedig ha egy-két presbiter felismerné ennek a jelentőségét, akkor egyházaink fennmaradásának a leglényegesebb kérdését oldhatnánk meg. Örülnénk, ha válasz jönne erre a kérdésre olyan gyülekezetekből, ahol ezt a kérdést sikeresen oldották vagy legalább is komolyan próbálják megoldani. LUTHERÁNUS VILÁG AKCIÓ ÉS A D. P. KÉRDÉS Scholtc László evang. lelkész fejtegeti Istennek azt a magatartását, hogy Ő először az embert nézi, azután már nem keresi cselekedeteit, mert amilyen az ember, olyan a cselekedete is. Úgy érezzük, hogy egész lényünknek csakugyan itt van a gyökere. Magyar gyülekezeteink nem tudják előteremteni a Lutheránus Világ Akciónak ránk mért kvótáját. Talán azt gondolnánk, hogy a magyar ember bizalmatlansága az oka? De nem túlságosan igyekszünk magyar evangélikus életeket se kimenteni, pedig ennek a munkának eredményei közvetlenül jelentkezhetnek gyülekezeteinkben, hiszen magunkhoz hozzuk ki őket. Bizony nagyon nehéz nekünk magyar papoknak újból és újból magyarázkodni, amikor egyházi gyűléseinken azt kérdik, “hát miért nem teszi meg a ti népetek azt a minimumot, amit a többi gyülekezetek, hiszen elsősorban a ti népetekről van szó?” Bizony, hát miért is. Koldusabb nép vagyunk, szivtelenebb, alábbvaló? Ezt nem merném senki szemébe mondani. De valami baj mégis van ezen a téren. Valami keserű és megszégyenitő bélyeg, amikor a kiküldött borítékoknak nagyobb százaléka sohase tér vissza az Ur oltárára s sokan vannak, akik képesek még a templomból is elmaradni azon a vasárnap. Milyen az ember? Bizony, Istennek nem kell tovább kutatni, tudja hogy nem lehet más az eredmény se. Ugyanígy vagyunk a Hontalan kihozatalával is. Nincs olyan angol egyház, ahol a hivek olyan nagy százaléka lenne háztulajdonos, mint a mi népünk között. És n igis nem tudunk segítséget kapni, amikor a legtöbb esetben egyetlen szobácskáról va nszó és szerencsétlen családokat menthetnénk át. Nem alamizsnát kérnek csak lehetőséget, hogy ők is boldogulhassanak, mint mi a szabadság országában. A hírek odaátról és itt is riasztók. Azt mondják, hogy még pár hét és betelik a kivándorlók kvótája. Hiába akarunk azután jók lenni, hiába beszélünk szeretetről, ha a most kínálkozó alkalmat nem ragadjuk meg, azonnal, még ma. Gyülekezeteinkben azoknak, akik tudják, hogy mi a gond, nélkülözés és hontalanság, össze kellene fognia és cselekedni, amig nem késő. Mi most nem eredményekről beszéltünk, hanem azt kérdezzük tőled: “milyen ember vagy?” Szerkesztői Híradás: Gyakorlati szempontból előnyösnek látszik az, hogy összevont példányokban tartalmasabb újságot adjunk híveinknek. így módunkban van színesebb és részletesebb anyagot közölni olvasóink számára. Kérjük előfizetőink további szeretetét és megértését. A magunk részéről ismét csak az az Ígéretünk, hogy igyekszünk minden képességünkkel szolgálni továbbra is egyházunk népét, hogy egyházi újságjuk révén növekedhessenek a hitben, keresztyén szeretetben és krisztusi bölcsességben.
