Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5-6. szám
XVIII. Évfolyam PITTSBURGH 7, PA. 1949 Május—Junius 5—6. szám “Megkaptam mindent és bővölködöm...” D. P. bevándorló beszámolója. (Olvasandó Filippi levél 4. rész 14-19. vers) Csak néhány hete, hogy szeretteimmel együtt a nagy óceánon át ideérkeztem a szabadság hazájába. Megelőzőleg hónapokkal előre tudtunk a reánk váró nagy útról. Szorongva tekintettünk elébe. Hiszen úgy állott s mindenkor úgy áll előttünk a jövő, mint egy csukott könyv. S most, amikor ennek a könyvnek az első lapjait lapozzuk, Pál apostol szavaival köszönjük meg nektek, amerikai magyar testvéreink, jóságotokat, amellyel befogadtatok: “Megkaptam mindent és bővölködöm....” Megkaptam azokat az anyagiakat, amelyeket az enyéimmel együtt oly sokáig nélkülöztem a négyévi száműzetésünk ideje alatt. Barátságos, csinos kis lakás vár haza minden nap elvégzett munkám után. Benne szeretteimmel együtt otthonra találtam. Teritett asztalunkról semmi sem hiányzik s nem túlzás azt állitani, hogy megvan mindenünk, amit csak szemünk-szájunk kívánt. Bár izmokat és szivet egyaránt igénybevesz, de becsületes munka az, amellyel megkeresem enyéim számára a mindennapit s nem volt eddig komoly nehézségem, hogy munkaadóim megelégedésére végezzem el azt. Megnyertük az anyagiakkal együtt a lelkieket is. Reménytelenség és kilátástalanság helyett a reménység sugara világosítja meg napjainkat. A nyomorúság békétlensége helyett békességünk van. Zaklatott és hányatott életünk után nagy lelki nyugalom napjai következtek reánk. Már-már elcsüggedő szivünk előtt uj lehetőségek széles kapuja tárult fel s megújult lelki erővel vetjük rá magunkat uj feladataink elvégzésére. Amiből hosszú évekkel ezelőtt kiszakadtunk, magyar népünk ősi közössége, most ime az is ismét valósággá vált számunkra. Az uj hazában való élet első nehézségeit mint rögtönzött hid íveli át az a tény, hogy szinte minden percben magyar szót is hallhatunk, barátságos magyar arcok mosolyognak reánk, munkás magyar kezek szorítják meg a kezünket. Utolsónak mondom, pedig talán ez a legnagyobb és legáldásosabb: visszanyertük a gyülekezti közösséget, amelynek nélkülözése oly igen meggyengítette hitünket a bujdosás esztendein át. Templomunkban a régi ismerős énekek zengenek s vasárnapról vasárnapra testvéri szivek hálaadása ragadja az ég felé fohászunkat. Mikor négy és fél évi szűkölködés után a bővölködés e napjai ránk köszöntöttek, ebben nem valami véletlent, vagy emberi törekvések szülte eredményeket látok. Meg vagyok győződve arról, hogy a Mindenható Isten, aki az Ur Jézusban gondviselő és szerető mennyei Atyánk, Ő maga készítette el számunkra mindezeket. Ő munkálkodott azokban az áldozatos és szerető szivekben, akik kinyújtották a kezüket felénk, akik kezességet vállaltak értünk, akik megnyitották számunkra az anyagiak és lelkiek tárházát s akik feltárták újra e közösségek kapuját. Őtőle száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Most látjuk, milyen csodálatos igazság ez: “Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk!’ Legyen áldott az Ő neve közöttünk és bennünk! S ne engedje, hogy elfogyatkozzék ajkunkról és szivünkből a hálaadó imádság! Az a reménységünk és hitünk, hogy a Benne való hit tart majd össze bennünket ezután is. Az a könyörgésem és imádságom Hozzá, hogy Ő töltse be a jövendőben minden szükségeteket. S az a kérésem hozzátok, amerikai magyar evangélikus testvéreim, valahányszor adtok könnyek letörlésére és Ínség elfedezésére, valahányszor segítséget nyújtotok elesettek felemelésére, reménytelenek és csüggedők bátorítására, mindenkor úgy tegyétek ezt, mint Istennek tetsző, kedves áldozatot. És ne feledjétek Jézus Krisztus ígéretét: “aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony, mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát” (Máté ev. 10. rész 42. vers). Belopotoczky Lajos
