Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1949-03-01 / 3-4. szám

ERŐS VÁR 7 nagyon elszaporodtak, akit ezentúl a mezőn lo­páson érünk, azt a kisbiró a lopott holmival és dobszóval kisérje végig a falun.... Ahol jön is már a kisbiró. Éppen alkalmas lesz ez a reg­geli idő a dobolásra: idehaza van még mindenki. Megtörtént a szörnyűség. A szekér elindult s meg-megállt. A kisbiró pedig dobolt és hir­detett.... Tréfáskedvü ember volt, azért hát, a­­mikor befejezte Pali bácsi tettének a közhírré tételét, ütött egyet-kettőt a dobon és félhivata­losan hozzátette: — Mert lássák, ő igaz ember. Sághy Jenő TARTS BÜNVÁLLÁST. ÉS ÉREZNI FOGOD A SZABADULÁS ÖRÖMÉT! Zsolt. 32: 1—7. Komoly betegséggel jó szakorvoshoz fordul­ni. A lelki betegségek avatott szakorvosa az egyház. Röntgenszemével átvilágít téged, az “egészséges” embert, s a bűn betegségének gyilkos csiráit fedezi fel benned. A gyógyulás útjára utitársat ad melléd, a zsoltárirót. Indulj vele! A szabadulás örömével dicsekvő zsoltáriró szivét még kevéssel előbb konok hallgatás ülte meg. Bűneinek elhallgatása keserves kínokkal gyötörte. “Elavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.“ 3. v. A bűneit titkoló ember társtalan, legsúlyo­sabb lelki feszültségeit senkivel nem oszthatja meg. Rab, akinek cellája előtt, ha eszmélésre mozdul, lelkiismeretének szuronyos katonái áll­nak őrt. Betegségének fájdalma felülmúl min­den testi szenvedést. Legalább is igy látta a zsoltáros boldogtalan hallgatása idején. Egyszercsak rájött, hogy e fájdalom nem­csak büntetése, hanem vezetés is Isten kezében Őhozzá. “Azt mondom: Bevallom hamisságomat az Urnák”, és kicsorduló könnye megtört gyó­nását jelentette. Ezt az enyhet adó gyónást ajánlja ez az ige neked. Luther sokáig gyóntatott. Később, bár visz­­szaélések miatt eleink eltörölték ezt a gyakor­latot, a pietizmus (gyakorlati kegyesség) kora sietett visszaírni Luther Kis Kátéjába a fejeze­tet: Hogyan kell gyónnia az evangélikus hívő­nek. A Biblia könyvei is tudnak a gyónás áldá­sáról. Jakab 5, 16: “Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért.” Az orvostudomány firtatva a meghasonlott lelkek baját, ugyancsak a gyónási kényszer té­nyéhez jutott a gyógyulás receptjét a kibeszél­­tetésben irta fel. Az evangélikus hívőnek tudnia kell, hogy a gyónás lehetősége lelkipásztora szobájában nyit­va áll előtte, szabadsága, ha nem is kötelessége. Aki pedig idegenkedik a rácsos gyóntatócella fogalmától, gyónjon lelki imádságaiban Istennek, hogy eltitkolt vétkei meg ne fojtsák őt. Csak aki megtörve konok hallgatását kibe­szélte egyszer magát Isten előtt, csak az érzi meg boldog szabadulását. _______B. S. KEZEDBEN ALKOTÓ Ti csillagok: virágok Ég mezőin — Szivárványfény felhők szemöldökén — Árnyék, mely félve törpültél mögém — Töprengő lelkem — szárnyaló erőim — Te lég fölött sugárzó tiszta éther — Miket bölcsek alkottak: rendszerek — És játékok, melyekkel a gyerek Bíbelődött, mint bölcs a rendszerével: Ó, minden, minden, mi időbe, térbe Évezredét vagy perceit leélte, A sok kiégő égi s földgolyó: Egyszer mi mind, kezdetben, súrú sorba Pihenünk majd szelíden elomolva, S mint egy-testvért áldasz meg: Alkotó! „ + A HŐS Ne mondd: Hős az, ki célhoz jutva — és, Kinek babér van harcos homlokán, S győztesként lépdel megvítt vár fokán, Amig alant vértől gőzőlg a tér. “Győztél, ám űtad haldoklók során Az ily hőshöz — halld — a holt igy beszél: Vitt, hetakombák bőszült gyásztorán. Nem hős — szerencsés az, ki célhoz ér! Hős alant van. Szája vérhabos. A teste roncs — széthullt, mint harcszekér, Melyen győzött a sors kegyelt fia. A holt a hős! Ő volt a csillagos Magosba lépcső — másnak. A babér Övé! A hősnek meg kell halnia.” 1^23 Kutas Kálmán Magyarország belső életébe sohase fogunk beleszólni, de azért örülnénk, ha kissé keveseb­bet beszélnének a régi élet gyalázatáról. Hiszen valami jó és szép mégiscsak volt a régiek szol­gálatában is, egyébként mi tartotta volna fenn ezer éven át azt az országot, népét, egyházát és intézményéit. Örülnénk, ha jobban megbecsül­nék egymást s nem követnék el ugyanazokat a hibákat, amiket megvetnek a múltból. Az Állam és Egyház elválasztása Magyar­­országon véglegesnek tekinthető. A népet azon­ban nem lehet kettévágni s igy a két közösségi erőnek a nép életében kell találkoznia. Isten torvénye szerint csak akkor maradhat fenn bár­melyik is, ha élete csakugyan szolgálattá válik ugyanannak a népnek az életében, amelyiktől viszont teljes hűséget várnak nemzeti és egy­házi irányban.

Next

/
Thumbnails
Contents