Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1948-12-01 / 12. szám

KARÁCSONYKOR NEM AZ EMBEREK AJÁNDÉKOZNAK

Amikor a sok szép karácsonyi legendát, elbeszélést és költeményt olvasgatjuk, önkéntelenül is az emberi értelem versenyét kell kiéreznünk. Mintha az emberek Isten megmérhetetlenül mély gondolatával szemben — a gyermekké lett Isten— a maga emberi képzeletét akarná közel hozni. Van benne valami nemes'versengés, értékes elem, amelyik visszhangként akarja az emberi jóságot felemelni s bizonyitani azt, hogy megértettük Istent s mi is jók akarunk lenni, mi is ajándékozni akarunk-Van azonban egy rendkívül súlyos veszedelme is ennek a versenynek. Az emberek könnyen megfeledkeznek arról, hogy Karácsony ünnepében a legnagyobb ajándékozó mégis csak az Isten s az egyetlen lényeges ajándék a mi Megváltónk, az Ur Jézus Krisztus.

Egészen pogányosan, súlyosan kirívó formában éppen a mi egyszrü népünk életében jelentkezik ez az Istent pótolni akaró versengésünk. Millió és millió otthonban nem beszélnek arról, hogy Isten Fiát adta nekünk megváltóul, hanem elhallgatják Istent és helyette arról beszélnek, hongy van “Santa Claus” (Mikulás), aki Karácsony táján jót tesz gyermekeinkkel. Ez a Mikulás

nem beszél Jézusról, aminthogy nem is beszélhet, — hanem hoz helyette apró értéktelen ajándékokat, nagyon sok esetben valóban szemétdombra való értéktelenségeket, amire nagyon jó kifejezése van az amerikai nyelvjárásnak: junk-ot. Nagyon de nagyon megszégyenítő, hogy mi keresztyének ezt az állapotot megtűrjük s engedjük, hogy Istent Santa Claus-sal, a Megváltót pedig apró értéktelenséggel cserélte ki a világ karácsonyi közvéleménye. A szégyent mi még ráadásul bűnné váltjuk, amikor magunk is ilyen helyettesítésre vállalkozunk a saját családunk körében.

Az embernek ez a szerencsétlen versenye nemcsak Megváltóját veszíti el, hanem önmagát is. Vegyünk egy egészen konkrét példát. A karácsonyi vakációban itthon vannak a gyermekeink. A gyermekek felcsigázott és eleven képzelete ezer és ezer kérdéssel keresi az Édesanyját. Kérdezni szeretne Karácsony felől, Istenről, Megváltó Jézusról. De hát hol az Édesanya? Lent van a városban vásárolni, tehát nem lehet őt megkérdezni. Amikor haza jön, ezer a tenni valója: takarítás, sütés-főzés, ruhakészités, vendégvárás, stb. Hiába kérdez a gyermekünk, nincs rá időnk, türelmünk s főként igaz keresztyén hitből fakadó egészséges szeretetünk. Mennyivel többet adhatnánk gyermekeinknek, ha elsősorban is az Édesanyának ideje lenne gyermekeire. Mennyivel igazabbak lennénk, ha Isten ajándékát, a Megváltót vinnénk gyermekeink szivéhez és nem azt, amit a “Santa Claus hozott-”

Milyen szomorú, hogy a huszadik század embere nem ismeri Istenének lényegét és nem ismeri még saját gyermekét sem. Aki ismeri Istenét, az tudja, hogy Megváltóra szüksége van gyermekeinek. Mennyire felségesebb dolgot lehet elmondani Jézusról, mint a Super Man-ról. A Super Man csak autókat tud felemelni és levegőben repülni, Jézus ellenben a világot tartja a kezében, gyermekeinkre éjjel-nappal vigyáz, megtud menteni a veszedelemtől és megváltott az elkárhozástól. A gyermeki képzelet megérti Jézust jobban, mint bárki. Hiszen a gyermek még a Teddy Bearal is tud beszélni, hiszen a mi rongyból készült gyerekkori babánk angyalokkal játszott és mi

S