Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-10-01 / 10-11. szám
ERŐS VÁR 11 könnyen viszik terhüket, akármilyen nehéznek lássák, sohasem panaszkodnak, mindig nyugodtak, megelégedettek, valóban boldog emberek, akiken meglátszik e kenyér élvezetének áldása. Nyomorúságban sínylődő hontalan testvéreim, vagy boldogságban élő otthonmaradottak! Be akartok lépni ezen emberek közösségébe? Fogadjátok el leiketek örök táplálékul ezt a mennyei kenyeret. Éljetek vele mindig, örömbenbánatban, jólétben-nyomoruságban, megelégedésben-szükségben, éljetek vele és érezni fogjátok mily jó az Ur! A világ fiai pedig csodálkozva, irigykedve néznek majd reátok — mint a csomagokat vivő szerencsétlen testvéreitekre és ugyanazt fogják mondani reátok is: “BOLDOG EMBEREK!” (Kellerberg, Ausztria) MI LESZ VELÜK ? Megszámlálhatatlan ma azoknak a magyagyaroknak a sora, akik hazátlanul, lelkileg és testileg megviselve keresik egy boldogabb jövőhöz vezető utat. Talán az európai magyar sors ezer évének legnehezebb szakaszához érkeztünk el most, armkor az államalkotó és fenntartó magyarság egy igen értékes része áll kifosztottan és bénán Európa közepén, a megszállás alatt lévő Németországban. Mi lesz a sorsa ezeknek a magyaroknak, akiket a már holt európai és a még élő ázsiai diktatúrák könyörtelenségei űztek ki hazájukból? A hontalanság keserű és igen szűkös kenyerén, egy a gazdasági és kulturális életének mélypontján lévő Németország lágereiben és tömeglakásaiban, nélkülözve az emberi élet primer szükségleteit is, kérdőn merednek a világba. Jön-e segítség, lesz-e szabadulás? Tudják jól ezek a magyarok, hogy sorsuk függvénye a nagy világeseményeknek. De az idegfeszitő várakozást még súlyosabbá teszi életük sivársága, mely megfosztja őket a kultur és ciyilizált ember minden apró örömétől. Mi lesz akkor, kit terhel a felelősség, ha ezek a magyarok a teljes erkölcsi és anyagi nihilizmusba sülyedve megsemmisülnek? Terhel-e az ő elpusztulásokért mnket amerikai magyarokat a felelősségnek egy töredék része? És ha a felelet igen, ha nyugodt lelkiismerettel nem tudunk nemet mondani, akkor az isteni és emberi törvények szerint segítenünk kell. Segíteni, de hogyan amikor a segíteni tudó már végső erőfeszítéseit teszi, amikor már ereje fogytán van. Ennek ellenére talán tudunk találni uj utat és módot a segítésre. Uj eddig még nem járt utat, mely a segíteni akarót sem adóztatja meg minduntalan és a rászorulónak a segítségen kívül megadja a munka örömét is. S ha nem, úgy írjuk rá a németországi magyarság fejfájára: “Mint oldott kéve, széthull nemzetünk.” Szenimiklósy EGYETEMES HÍREK ELNÉMULT AZ UJ HARANGSZÓ A magyarhoni evangélikusok kedves néplapja a Harangszó, mely közel 40 éven át szolgálta az evangélikus családokat, elnémult. Folyó évi szeptember hó 12-én a magyar kormány azonnali hatállyal betiltotta. Az orosz megszállás alatt az Uj harangszó nevet volt ugyan kénytelen felvenni, bár továbbra is a régi szellemben hívogatta a hittestvéreket az édesanya, az evangélikus egyház kebelére. Közleményei, hírei, melyek az otthoni egyház mai képét rajzolták, elnyomatását, küzde.meit és reménységét hozták hetenként a vasfüggöny mögül is felénk, nagy szolgálatot tettek a hontalanságban élő evangélikusok között. Elnémulása azért nekünk még jobban fáj talán, mint az otthoniaknak, mert ezután semmit sem fogunk hallani édesanyánkról, otthoni evangélikus egyházunkról. Amidőn mindezeket fájdalommal közöljük, szeretettel kérjük evangélikus testvéreinket, hogy ennek a kedves lapnak ide is pontosan érkzeő számait egyelőre ne várják, a kiadóhivatalt kéréseikkel ne terheljék, súlyos helyzetét Írásaikkal ne nehezítsék. Imádkozzanak inkább azért, hogy küldjön a kegyelmes Isten mielőbb egy Simándy Pált, aki ha kell élete árán is megszólaltassa ismét az elnémult harangot, melynek szavát annyira várjuk itt kinn, hogy hontalanságunk szomorú napjaiban közölje velünk ismét hétről-hétre édesanyánk, evangélikus anvaszentegyházunk áldó és boldogító üzenetét. Való. AZ ÁLLAMOSÍTOTT iskolák adatai A felekezeti iskoláknak az állam által való átvétele Magyarországon már szinte mindenütt megtörtént. A kultuszminisztérium közlése szerint a következő iskolákat államosították: Református iskolát 1079-et, evangélikust 385- öt, unitáriust 1-et, római katholikust 2797-et, görög katholikust 141-et, görög keletit 18-at és izraelitát 32-t. Ezekben az iskolákban 3485 református, 856 evangélikus, 1 unitárius, 9993 római katholikus, 321 görög katholikus, 20 görög keleti és 186 izraelita tanerő működött. A felekezeti iskolákban a tanulók számának megoszlása a következő volt: Református 151.548, evangélikus 34.264, unitárius 30, római katholikus 439.525, görök katholikus 16.382, görög keleti 451 és izraelita 3486. Az iskolák államosításával kapcsolatosan megszüntették a tanítóképzőket és jövőben a tanítókat pedagógiai főiskolákon képzik ki. Szeptemberben négy városban indul meg a pedagógiai főiskolák első évfolyama: Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsen. Ezek szerint tehát 4.453 felekezeti iskola, 14- 862 tanerővel és 6”5.686 tanulóval került állomositásra.
