Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-01 / 4. szám
6 ERŐS VÁR EURÓPAI LEVEL “Amerikai magyar testvérem! Átéltél-e már igazi áradást? Nagyot, iszonyatosat, veszedelmeset, és gonoszt? Ha a valóságban nem, úgy legalább a moziban biztosan láttad, hogy töri át a gátakat is mocskos, felkavart, vad áradat... Miképpen ejti hatalmába a legdusabb termőföldeket, tanyákat, városokat és békés kis falvakat... Láthattad, milyen eszeveszett félelemmel menekül az ár elől ember és állat egyaránt... Erre gondolj mindig amikor mi, szerencsétlen menekült magyarok az eszedbe jutunk! Jusson eszedbe az áradás és akkor majd megérted, hogyan lehetett, milyen sietve kellett órák alatt összecsomagolnunk egy-két hátzsákra való élelmet, meg két-három útitáskát a legszükségesebbnek vélt fehérnemüekkel. Lelki szemeid előtt elevenüljön meg kisded családját, fiatal, szép feleségét féltő magyar apa, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy otthon érte a sors, amikor félreverték a harangokat. Mert bizony ugyanúgy kint is feküdhetett volna elevenen, vagy holtan valamelyik frontszakasz sáros lövészteknőjében, gránátesőben, golyózáporban, dübörgő tankok talpa alatt... Gondolj arra a sokmillió magyarra, aki sohasem hitt a háborús propagandának, csak a két tisztánlátó szemének — és katonának ment, mert úgy kivánta a kötelesség és arra nevelték, hogy “Dulce et decorum est pro Patria móri...” Harcoltunk bizony, mert meg akartuk védeni Magyarországot az áradat elől. Ezért szakadt kétfelé a nemzet. Ezért harcoltunk sokan Kelet ellen és néhányan Nyugat ellen... Mert ára'dat fenyegette Magyarországot. Mindenfelől. A germán-tenger és a szláv-tenger közé szorult hazánkat védtük elkeseredetten. így lett a magyarságból “nyugatos” és “keletes”... Mikor a győztes amerikai és angol csapatok partraszálltak, akkor már a Kárpátokat öntözte a vérünk és ha Budapest védői nem tartanak ki olyan szívósan, úgy a szövetségesek nagy kézfogása nem Németország közepén történt volna meg, hanem a Csatornához sokkal közelebb.... Dehát, - bízzuk ezt a történelemre, az majd tisztázza. Mi csak arra emlékezzünk szerényen hogy a magyarság egykoron kemény ellenállásával megmentette a Nyugat kultúráját a török veszedelemmel szemben s azóta is harangoznak világszerte mindenütt minden déliidőben.... Most nincs harangszó. Csak nyomor, szenvedés, nélkülözés és kilátástalan jövő az osztályrésze a Nyugatra sodródott magyarságnak. Még az IRO sem fogadja be a mi tömegeinket, pusztulunk, veszünk.... Körülbelül félmillió lehet azoknak a magyaroknak a száma, akik idejében elmenekültek s ezzel asszonyaik becsületét, leányaik álmát, gyermekeik életét, tisztaságát, lelkét helyezték látszólagos biztonságba azzal, hogy Ausztriában és Németországban a nyugati hatalmak zónáiban kerestek menedéket. Hogy odahaza mi történt az “áradás” után, arról eddig is már az amerikai újságok élethűen beszámolhattak, ha úgy akarták. Ebben a kis levélkében úgysem férne el.... Hogy mi lesz velünk? Azt csak a jóságos Isten tudja, akinek megvannak a maga tervei és utai a mi számunkra is, Aki nem hiába tanít bennünket most szerénységre, a nincstelenek száraz kenyerére! Benne bíztunk elejétől fogva! A honvágy, a tehetetlen fájdalom marja a lelkünket, de erre is van egy levelem hazulról: “.... tudom, hogy nincs súlyosabb teher a honvágynál, magam is átéltem egyszer, az első világháború után. Azonban csak annyit irhatok, hogy legalább háromszor annyian kívánkoznak ma el innét, ki a nagyvilágba, mint amennyien haza szeretnének jönni. Szívesen itt hagyná mindenét sokmillió magyar, legyen az keresztény, zsidó, ilyen, vagy amolyan párti....” Nem akartam ilyen hosszúra nyújtani a le velemet, azonban feltétlenül kellettek ezek a bevezető sorok, kellett ez az alap, amelyre majd a következő szavakkal festett képeimet, európai leveleimet ráhelyezhetem az Erős Vár keretein belül! Amerikai Testvérem! Az Isten áldjon!” SZÍVÉLYES és körültekintő kiszolgálás BODNÁR A. LAJOS TEMETKEZÉSI INTÉZETE 3929 LORAIN AVENUE MElrose 3075 vagy 3076 Cleveland, Ohio
