Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 3 séget alkot. Természetesen az anyagi segítség sem jelentéktelen, — folytatja a püspök. Amerikában megállapodtunk abban, hogy a világakció gyűjtéséből 250,000 dollárt kapunk évenként 5 éven keresztül. Ez tekintélyes összeg. Ezen kívül számíthatunk a svédek és a többi északi államok támogatására, amelyek adományai a jövőben gyűjtési akció formájában jönnek össze. Sok egyébről beszélgettünk még, közben feltesszük az utolsó kérdést: Mit üzen evangélikus népünknek? Azt, hogy nálunk az evangélikus egyházban újjáéledés van és az evangéliumnak komolyanvétele jeleivel találkozni lehet gyülekezeteinkben, mindenütt örömmel hallották, ahol erről bizonyságot tettem. Hiszik is azt, hogy ezt a gyümölcsöt a megpróbáltatások után meg is termik gyülekezeteink. Ez az egyetlen, amit ők szívesen támogatnak is. Mert nem egy halott egyház régi emlékeinek a helyreállítása az, ami a külföldi testvéreket adakozásra és együttérzésre készteti, hanem ez az élő reménység, hogy a magyar evanIrta: Dr. Kékén András KOLDUSOK, MÁRTÍROK ÉS CSALÓK Imre halála komoly figyelmeztetés volt számunkra. Nyugtalanná tett. Más szemmel kezdtük nézni régebbi emlékeinket és felfigyeltünk az újabb indításokra. Ezek közül néhányat el kell mondanom. * Megyek az utcán. Az egyik sarkon két kislányt látok, akik koldulási szándékkal sorra megállítják a járókelőket. Mikor közelebb érek hozzájuk, szégyenkezve ismerem fel az egyiket: K. M.-át. Evangélikus gyermek. A gyülekezet tagja. Nekem tanítványom. S koldul az utcán! Üzletben vagyok. Bejön egy fiú és jellegzetes kolduló hangon pár fillért kér a tulajdonostól. Először nem ügyelek rá, de á hangja valahogyan ismerős. Megnézem, ráismerek és ismét szégyenkezem. Ez is evangélikus gyermek. M. M. * Látogatás a régi méntelepen. Még az első világháború előtt nagy méntelep volt Vásárhelyen, hatalmas istállókkal. Mig lovak laktak bennük, bizonyára szépek, tiszták, gondozottak lehettek ezek az épületek, most azonban, hogy már nem értékes fajlovak hanem “csak” emberek laknak bennük, senkisem. törődik velük. Mindenfelé szenny, sár, szemét és bűz. Ötven család kapott itt hatósági kiutalásra “otthont”, ötven család, valami háromszáz lélek. Köztük vagy húsz evangélikus. Gyermek, felnőtt vegyesen. A nagyobb istállókban tiz család is elhelyezkedett, a kisebbekben kettő-három. gélikus egyház az evangéliumnak komolyan vételével egy uj életnek a gyümölcsét termi meg. Ennek a mi érdekünkben is meg kell történni. Életet kell teremtenünk egyházunkban. Ez az, amit nekünk kell előhoznunk, amit ők nem adhatnak meg. Üzenem azt is, — fejezi be szavait a püspök, — hogy kis szórványu evangélikusság, ne gondold, hogy igy szétszórtan, kevesen vagyunk a világban. Ne feledd el, hatalmas világközösség az, amelyik mögöttünk van, segít minket és imádkozik értünk. Megköszönjük Ordass püspöknek a nyilatkozatát, s az együtt töltött kedves órák szép emlékével és nagyszerű élményével a lelkűnkben, azzal búcsúzunk Tőle, hogy Isten áldja meg az ő külföldi utjának magvető szolgálatát, hogy ott kint is, itt bent is teremjen ez a szolgálat sok áldott gyümölcsöt Isten országa s magyar evangélikus népünk gazdagítására. (Uj Harangszó) Lukács István Kérdezősködésiinkre eligazítanak s megtaláljuk a keresett evangélikus családokat. Férfi, asszony, gyerek csupa rongyban. Arcukon nem gond, nem keserűség, nem lázadás, hanem tompa beletörődés. Nem nagyon érdekli őket a sorsuk, — de az sem, hogy segíteni szeretnénk rajtuk. A gyermekek bizalmatlan, sanda pillantásokat vetnek ránk, vackaikba bújnak a rongyok és a rothadt szalma közé s nem akarják kinyújtani maszatos lezüket, mikor cukrot kínálunk nekik. Hazafelé az uj méntelepi istállók mellett megyünk el. Néhány katona fényesre kefélt, pólyált-lábu lovakat sétáltat. Mások tiszta szalmát, szénát és zabos zsákokat hordanak. A lovak kényesen emelgetik lábaikat és mi haragszunk rájuk. Pedig ők semmiről sem tehetnek. Hazaérve szinte fáj a tiszta otthon és nem kell a vacsora. * Törvényszéki tárgyalás Szegeden. A vádlott: Fekete Andrásné. A vád: gondatlanságból okozott emberölés. A biró kérdéseiből és az asszony válaszaiból kikerekedik az egyszerű történet. Fekete András feles-tanyás volt a vásárhelyi határban. Megbetegedett, kórházba került. Teltek, múltak a hetek és a hónapok. Az aszszony egyedül kínlódott négy gyerekkel. A legkisebb kétéves volt, a legnagyobb nyolc. Néha napszámba ment, máskor a bútorai, ruhái, edényei eladogatásából csinált valami pénzt. Egyszer bablevest főzött az udvari tűzhelyen. Mikor elkészült, azonmód forrón, kondérostól bevitte a házba. Újból kijött az udvarra, hogy a két nagyobbacska gyereket hivja ebédelni. Ezalatt IMRE ÉS TÁRSAI
