Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1947-04-01 / 4-5. szám

XVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH 7, PA. 1947. ÁPRILIS-MÁJUS 4—5-IK SZÁM

TESTVÉRI TALÁLKOZÓ

Ez év február 23-án szokatlan ünnepségre gyülekezett egybe a magyar főváros evangélikus lakossága a Deák-téri templomban. Hosszú hónapok várakozása után lehetőségem nyílt arra, hogy elinduljak a világ evangélikus népei felé, elvinni hozzájuk testvérszivünk üzenetét. Volt ebben az utrainditásban valami az apostoli kor keresztyénségének a leikéből. Imádkozó gyülekezet, mely a messzibe néz és keresi az utakat, melyeken Isten testvérekkel adhat találkozót.

Számomra ez a bucsuistentisztelet a hűséges szolgálatra való elkötelezés napja volt.

Azóta megfordultam Svájcban. Az Egyházak Világtanácsában beszámoltam azokról a külső nehézségekről, melyek között háború szörnyű pusztításai után egyházunk él. De elmondhattam azokat a biztató jeleket is, melyek odahaza magyar földön egy nép lelki újjászületésére mutatnak. Igen sok megértéssel találkoztam az egyházi vezetők részéről.

További utam Svédországba vezetett. Régi barátokkal volt találkozásom. Valamikor 20 esztendő előtt, fiatal évek tanulmányidején szövődtek itt Isten akarata szerint a testvéri kapcsolatok. Svédország evangélikus népe előtt végeszakadatlan igehirdetés és előadássorozatban ismertettem életfeltételeinket és találtam testvéri megértést.

Sok bizonytalankodás után elérkezett a közelmúltban az a nap is, melyen Isten utat nyitott, hogy Amerikába érkezhessem és néhány heti itt tartózkodásom ideje alatt megkíséreljem, hogy lehetőleg minél több evangélikus magyar testvérrel foghassak kezet.

E sorokat utam kezdetén rovom a papirra. Ezért érthető, hogy lelkemet eltölti valami, amit legjobban Pál apostol filipii levele 1. fejezetének 8. verse szavaival tudok kifejezésre juttatni: “Bizonyoságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében,”

Vágyakozom felétek, szeretett Testvérek. Vágyakozom, hogy elmondhassam előttetek otthoni egyházunk tagjainak köszönetét a melegen érző testvérszivért. Vágyakozom, hogy gyülekezeteitekben együtt borulhassak le veletek az élet csodás kegyelmű Istene elé hálaadással. Vágyakozom azután, hogy ne csak nyomorunk képeiről szóljak hozzátok, hanem elmondhassam azt az örvendező bizonyságtételt, hogy Isten a Jézus Krisztus keresztfája alatt menynyire megáldotta népünk ezreit azokkal az adományokkal, melyek többet jelentenek földi nyugalomnál, gondtalanságnál, mint adta meg az egy szükségess dolgot: e földi életre és az örökkévaló életre is nélkülözhetetlen bizó hitet.

Ahol emberek Jézus nevében találkoznak és ismerkednek meg egymással, ott kölcsönös áldást jelentenek egymás számára. Ezért él bennem most az a bizonyos meggyőződés, hogy testvéri találkozásunk áldott lesz.

Az Ur kegyelme legyen velünk!

ORDASS LAJOS püspök,

\