Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-12-01 / 12. szám
ERŐS VÁR 7 retetük és nagyrabecsülésük kifejezésére a kereszt ajándékozása, hogy a bányai ev. püspöknek legyen keresztje, amit hivataloskodása idején viselhet. Viselje! S vele együtt minden magyar evangélikus püspök. Elmúlt az az idő, amikor a kereszt a protestáns embert a kereszt jegyével való üldözésére emlékeztette. Templomaink tornyán, diszítési elemei között mindenütt megtaláljuk a keresztet. Ahol idegenkednek tőle, majd megszokják. Viseljék püspökeink a keresztet itthon is, ne csak külföldön! Azt monhatná valaki: Nincs a mi evangélikus egyházunknak ma égetőbb kérdése, mint Írásom tárgya? Van! Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy ezt a kérdést is rendezzük. Erre most két okunk is van. Először a betlehemi kereszt kötelez, mert azt nem azért adták, hogy vitrinbe tegyük. Másodszor a bányai egyházkerület püspöke ma a Lutheránus Világszövetség alelnöke és a délkelet európai végrehajtóbizottság tagja. Jelentős szerep jut püspökünknek a nemzetközi kapcsolatok felvétele, sőt irányítása terén. Jusson püspöki keresztjében is kifejezésre a lutheránus összetartozás. Híveink bizonyára örülnek a betlehemi keresztnek. Benne az erős amerikai lutheránus egyház egyikének testvéri szeretetmegnyilvánulását látják. Lelkészi karunk pedig tegye meg a szükséges lépéseket a lekészegyesület vonalán, hogy püspökeink nyakában a kereszt a Krisztus dicsőségét hirdesse, őket pedig minden munkájukban a Főpásztorra emlékeztesse. Kosa Pál (Uj Harangszó) ÚRVACSORA Próbálja meg, ha hitetlen-e? Vagy nincs-e benne dac, keserűség? Gondolja meg s számoljon el vele!” Lelkemben bomlottak a tavaszi rügyek .. Mentem Feléje, az asztal mellé — S nem tudtam, milyen bűnökkel megyek. Csak hallgattam az ének-hangon át S át a tavaszon és a napsugáron: “Próbálja meg az ember jól magát!” Ettem kenyerét és ittam borát. És szólt az Ur az Ő szolgája száján: “Próbálja meg az ember jól magát! B íróné Váró Éva FŐESPERESÜNK ÜZENETE Egy néhány év óta, van nekünk Amerikában egy Evangélikus Egyházi Közösségünk, mely az Amerikában és Canadában élő magyar evangélikus híveinket, gyülekezeteket és lelkipásztorokat igyekszik egymáshoz közelebb hozni, együtt működésre serkenteni az Ur Jézus Anyaszentegyháza keretén belül; a mi Evangélikus Magyar Egyházmegyénk. Gyülésinken, melyeket, Cleveland, Ohioban, Buffalo, New York államban és legutóbb Detroit, Mich, államban tartottunk, lelkészeink és gyülekezeti delegátusaink lelkesen karolták fel az eszmét, hogy égető szükség van egy ilyen szent közösségre, mely minket, akik Magyarországból jöttünk az uj hazába, s akik itt Amerikában magyar apáink szent hitét, az ágostai evangélikus vallást valljuk, közelebb hoz egymáshoz s igyekszik megosztani közös munkánknak örömét és terhét. A United Lutheran Church of America, uj hazánk Anya Szent Egyháza az Amerikai Magyar Evangélikus Egyházmegyénket elismerte és jóvá hagyta, mint hivatalos egyházi közeget és érdeklődéssel várja annak működése áldott eredményeit. Az ő határozatuk szerint, jogunk van két évenkint országos egyházmegyei gyűlést tartanunk.Mely alkalmakkor, megválasztjuk tisztviselőinket és hozhatunk határozatokat amerikai magyar gyülekezeteink fejlődése és közmunkája érdekében. Mindezt legjobb tehetségünk szerint már háromszor megtettük az elmúlt hat esztendőn belül a fent nevezett három konvenciónk gyűlései alkalmával. Jövő évben, kell hogy újból gyülésezzünk valahol, kis számú gyülekezeteink egyikében. Visszatekintve Egyházmegyénk csak néhány éves múltjára, szükséges és kötelességszerü, hogy megkérdezzük önmagunktól: mit értünk el és mit teljesítettünk azokból a magunkra vállalt kötelezettségekből, melyek minket a közös munkára összehoztak? Mert ha a saját lelkiismeretünk nem is, de az Ur, a mi Mennyei Atyánk minket számadásra hiv, hogy mutassuk fel közmunkánk eredményeit. Tekintsünk vissza! Voltak szép emlékű és lelkes gyűléseink, amikor lelkipásztorok és hivő delegátusok együtt töltöttünk egy nehány felejthetetlen napot, amikor megtárgyaltuk mindazt, amit tennünk kellene közös munkánk érdekében. Együtt voltunk szülő hazánk áldott emlékű főpásztorával, Ordass Lajos püspökkel ez év junius havában és azok az órák és napok, amit társaságában töltöttünk a Szentlélek szent tüzével lelkűnkbe irt drága emlékek lesznek mindörökké. Ha Egyházmegyénk más célt nem ért el, csak azt, hogy vágyódunk egymással lenni, és megbeszélni közös örömünket és bánatunkat, valamint már elértünk, egy lelki szeretet közösséget, mely várakozik az újból találkozásra.
