Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-11-01 / 11. szám
XVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH 7, PA. 1947 NOVEMBER 11-IK SZÁM ALABÁSTROMSZELENCE és nárduskenet Irta: LEFFLER M. ANDOR Egy eltört alabástromszelence és a belőle kiömlő nárduskenet a jelképe annak a szeretetnek, mellyel egy Bethániai asszony hódoló imádatát kifejezte Jézus Krisztussal szemben. Márk evangélista tizennegyedik fejezetében elragadó kedvességgel Írja le ezt a történetet, hogy miként öntötte ezt a “valódi és igen drága” nárduskenetet Jézus fejére egyik asszony követő je. Feljegyzi azt is az evangélista, hogy mikor a tanítványok némelyike zúgolódott azon, hogy a háromszáz dénárnál többet érő illatos kenetet nem alkalmazhatták, valami praktikusabb célra , Jézus korholva mondta nékik, hogy “Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, arról is beszélni fognak, amit ez az asszony tett, az ő emlékezetére.” Erre az eltört alabástromszelencére és a drága nárduskenetre gondolunk most is, mikor kedves asszonyegyletünknek negyvenéves múltjára visszatekintünk. A bethániai asszonynak nem maradtak mögötte a mi derék oltáregyleti asszonyaink sem. Hithüséggel és áldozatkészséggel szolgálták az Anyaszentegyházon keresztül a Krisztus Jézust. Mikor az Egyházról volt szó, nem ismerték sem a fáradságot, sem az áldozatot. Életük erejét bizony gyakran mint alabástromszelencét szinte pazar önfeledtséggel adták oda azért, hogy a szolgálatnak drága és illatos nárduskenetjével halmozzák el lelkűk fejedelmét, a Krisztust. Az amerikai egyházi életben nagy szerepet vállaltak maguknak az asszonyok. Fokozottabb mértékben igaz ez magyar-amerikai egyházi életünkben. Itt, ebben a szabad országban, ahol Krisztus Egyházát nem köti az állami segély álarca alatt meghúzódó rablánc hatalmi politikához, az anyagi fenntartás gondjainak tekintélyes hányadát gyülekezeteink derék asszonyai vállalják. A nehéz testi munkában, vagy hosszú órákat dolgozó férjeiknek méltó társai az egyház terheinek hordozásában. A kezdet nehézségeivel küzdő igen kis lélekszámú gyülekezeteink nagyrésze bizony nagyon kevés helyen tudott volna gyökeret verni az asszonyok buzgó és szinte emberfeletti munkája nélkül. Az amerikai magyar asszonyok abban hasonlítanak a bethániai aszszonyhoz, hogy szinte pazarolták kincseiket, aszszonyéletük hü szolgálatát, a Kristus egyházára. Őket is megvádolták a kivül állók, a kishitüek, az okoskodók. Nem egynek szemébe mondták, hogy okosabban tennék, ha nem pazarolnák el erejüket, idejüket, életüket. De a Krisztust követő asszonysziveket nem tudta soha senki eltántorítani azoknak az oltároknak a szolgálatától, melyeknek égő lángjait oly odaadással és hűséggel védelmezték. íme most, amikor magyaramerikai egyházaink élete erőteljes lelki pompába nyílt és erős az eshetőség arra, hogy ezek az oltárok lesznek az egyetlen intézijiényesség, amiért majdan jövendő nemzedékek megáldanak minket, a Krisztus Anyaszentegyházáért tusakodó asszonyok bizonyulnak bölcsnek. Ami igy nagy általánosságban igaz magyaramerikai egyházi élet terhét hordozó asszonyainkra, különösen is igaz erre a nemes Oltár Egyesületre, melynek asszonyai valóban paz^r bőkezüséggil adták életük legjavát és legszebbjét ezért az egyházközségért. Az a munka, amit ennél a gyülekezetnél asszonytestvéreink elvégeztek, valóban illatos nárduskenet és a fáradságban megtöretett alabástromszelence. A szolgálat ezen negyvenedik esztendejében érezze ennek az Oltár Egyletnek minden munkás tagja, hogy az Ur Jézus Krisztus nekik is, egyenkint és összesen mondja azokat a szavakat, melyeket a bethániai asszonyokról mondott: Bizony mondom néktek, hogy ahol csak AT CHRISMAS TIME GIVE A LASTING GIFTTO YOUR PARENTS OR GRANDPARENTS BY GIVING THEM A "DUNÁNTÚLI ÉNEKES-KÖNYV". Order some from the publisher at $2.00 a copy plus postage. Erős Vár, 161 Hazelwood Avenue, Pittsburgh 7, Pennsylvania
