Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-10-01 / 10. szám
4 ERŐS VÁR Nehéz volt az illetőknek egy este beismerni, hogy az ember nagyobb, mint kezeink alkotása, de még nehezebb volt levonni a következtetést, hogy amint az agyag tehénből nincsen semmi hasznuk, úgy nincsen semmi hasznuk az agyag bálványokból. De ne gondoljuk ám, hogy elég egy embernek megdönteni a tévhitét. Sokkal többet kell tenni addig, míg az emberek megértik, hogy van ÉLŐ isten, akit nevén szólithatnak, akinek valóban nagyobb minden embernél, minden teremtménynél. Az ut a néma bálványoktól a Lélek kijelentéséig, amiről Pál apostol beszél az I. Kor. levél 12. részének elején, hosszú és ahhoz szükség van sokkal többre mint észbeli meggyőzésre, szükség van a LÉLEK munkájára. Ebben van a mi vigasztalásuunk: a misszió nem emberi erőlködés, hanem a Szentháromság egy igaz Isten tevékenysége, aki hiv, gyűjt, megvilágosit, megszentel és megtart az egy igaz hitben. K. J. MAGYAROK YÁNDORUTJÁN Stuttgart, 1947. szept. 3. Mint szabad élethez szokott ember, pár évvel ezelőtt, otthon, szép Magyarországon, amikor mi, magyarok még nem gondoltuk volna, hogy belekeveredünk a második világháborúba, — elgondoltam, milyen szép is lesz egyszer, egy nyári szabadságon bebarangolni Ausztriát... Megmásztam már az erdélyi havasokat, jártam a felvidéki erdőkben, halásztam a Tiszán, de az alpesi hegyekre is vágytam. Kiváncsi voltam a mesébeillő kéklő ormokra, a gleccserekre, égbenyuló sziklákra, ahol óriási sasok tanyáznak, meg a jéghideg tengerszemekre. Magamba akartam szivni az ezerméterek portalan levegőjét. Gránitcsúcsokat akartam elérni, ahonnan közelebb látszanak a csillagok és lent a mélyben porszemnek tűnnek az emberek ... S aztán megismertem Ausztriát. Feleségemet és páresztendős fiamat elnyelték az osztrák hegyekbe kanyarodó szerpentinutak, amelyeken zsúfolásig telt ekhós szekereken és nehezen pöfögő teherautókon menekültek végeláthatatlanul hosszú karavánjai vonszolódtak folyamatosan Nyugat felé ... Mögöttük dübörögtek az ágyuk, pukkantak az aknák. Előttük ismeretlen vidékek tárultak fel, — barátságtalan emberekkel tömött falvak. Felettük időnként géppuskázó repülőgépek berregtek ... Sokat imádkoztak, — és csak mentek, döcögtek, vonultak mindinkább Nyugatra, amerről a felszabaditó amerikai csapatokat sejtették. A hurok egyre inkább szorult Ausztria és Németország körül... Aztán bekövetkezett a kapituláció! Nyáreleje volt. Azt mondták rá, hogy “béke”, — mert nem kellett többé rettegni a bombázástól. A menekültek megpihentek. Ott, ahol éppen elérte őket a sorsuk. Nyugodt éjszakákat és meleg ételt kaptak a szállásukon, szénapajtákban és hevenyészett sátrak alján, ahol meggyötört testüket biztonságban érezhették. Féllábu, félkarú és más hadirokkant bajtársaimmal vetődtem én is Nyugatnak. Kis hátizsákkal, pokróccal és sajkával a hátamon, bunkósbottal a kezemben, — úgy utaztam kopott tehervonatok ütközőin, hogy mielőbb utolérjem a családomat. Csak annyit tudtam róluk, hogy együtt menekültek a tömeggel, amely százezerszámra hagyta el az országot. Az életüket mentették a gyilkos háború elől. Csak ennyit tudtam róluk, semmi mást. Meg kell őket találnom! — tettem fel magamban és ahogy lehett, minden közlekedési eszközt kihasználva siettem utánuk, a nyomukba. Már javában bent kóvályogtam Ausztria közepén, de eredménytelen volt minden kérdezősködésem. Mint valami megszállott, úgy kerestem és kutattam át, keresztül-kasul minden utamba eső falvat, tanyát, mezei szénacsürt... Senki se látta őket, senki sem ismerte őket... Végre egy régi ismerőssel hozott össze a véletlen, aki állitotta, hogy messze délen, a voralbergi havasok tövében találkozott velük. De csak úgy futólag, mint ahogy menekülés közben szokott történni, így aztán volt már uticélom is! Hét hazafelé tartó osztrák munkaszolgálatossal keveredtem össze, akik ugyanabba az irányba kézülődtek. Kereken háromszáz kilométer várt ránk. Hozzájuk csatlakoztam. Azokban a napokban szünetelt minden forgalom, — csak az apostolok lova volt az egyetlen lehetőség a távolságok legyőzésére. Amikor aztán egy verőfényes reggelen utrakerekedtünk, nagyon kétkedve néztem csaknem vadonatúj csinos fekete félcipőmet, amely ragyogóan kandikált ki élesrevasalt civil hosszunadrágom hajtása alól. Méret szerint készült, még Pesten, de sokkal inkább a dunaparti korzóra, mintsem az osztrák hegyi ösvényekre. Nem volt más hátra, — mennem kellett! Az első napon kerek harminc kilométer ma-ERŐS VÁR Official Religious Monthly of the Hungarian Lutheran Churhes of America Az amerikai magyar ág. hitv, ev. egyházak hivatalos lapja. Editor — Főszerkesztő: Rev. Gábor Brachna, 3243 W. 98th St., Cleveland 2, O. Kiadóhivatali vezető: Rev. Paul Markovits, 161 Hazelwood Ave., Pittsburgh 7, Pa. Munkatársak: Az amerikai magyar evangélikus lelkészi kar. Minden cikk, közlemény, valamint minden előfizetés, reklamáció .és megrendelés a kiadóhoz küldendő. Subscription Price: $1.50. — Előfizetés: $1.50 egy évre.
