Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 5 Napok teltek, sőt hetek is. A beteg sorsa nem egyszer feküdt szivemen. Sokáig nem hallottam róla. Egy konferenciára sem jöttek a szülők, pedig vártuk őket. Egyszercsak jött egy férfi arról a tájról. Beszélgetésünket mindjárt a Hapalu-i testvérekre forditom: “Hogy van Liu presbiter leánya?”, kérdeztem. “Meghalt”, volt a rövid válasz. Pillanatokig nem jutottak szóhoz. Mintha sok minden romokba dűlt volna egy csapásra. Féltem, hogy az öreg édesanyának most bizonnyal megingott a hite, hiszen ő még nem volt olyan keresztyén. Kérdezősködésemet tovább folytattam: “Hogy van ezek után az öreg édesanya?” “Ő nagyon boldog”, jött a váratlanul meglepő válasz. A lány meghalt, és az anya boldog. Az első és legmélyebb tapasztalatom Kínában. Nem mindennapi esemény. Nem is emberi munka eredménye. A csodatevő Krisztus tette ezt ebben a kinai nőben. Mert az a nő igazán keresztyén. S épen igaz keresztyénségének gyümöcse az a boldog bizonyosság, hogy lányának Krisztusnál lenni mindennél jobb. Tudjátok-e, hogy mit tett volna egy pogány anya lányának halálakor. Reménytelenül hihetetlen hangos, visitó sirásba kezdett volna, siratóasszonyokkal együtt kesergett volna. Méltatlankodott volna a sors ellen, felsorolta volna minden vélt érdemét, mennyit fáradt lányáért, menynyit imádkozott felépüléséért, hol égetett tömjén pálcikákat, és értéktelen papirutánzatot, milyen fogalmat tett itt vagy amott stb. stb. Kesergésnek, elégedetlenségnek helye sem volt az ő szivében. Mert Krisztusnál lenni mindennél jobb. Liuné tudta, hogy mi lett volna a lánya sorsa, ha netán felépült volna. Visszakerült volna pogány férjéhez, ami nem lett volna sehogysem a lánya részére. Időelőtti halálának is épen az volt az oka, hogy férje családja nem hivatott orvost, amikor a lányasszony maláriában megbetegedett, hanem amikor a kinai hagyományos orvosság nem segitett. akkor taoista papok szertartásaihoz fordultak. Nem egyszer kellett a szenvedőnek elégetett holmik hamuját lenyelnie, ami ellen és az egész hókuszpókusz ellen, egész keresztyén lénye tiltakozott. Ha Liuné keresztyén lett volna fiatalasszony korában, akkor semmi szin alatt nem jegyezte volna el kisded lányát pogány család fiával. De ami megtörtént, azon később nem tudott változtatni. Szivéhez nőtt hivő lányát kénytelen volt átengedni egy másik családnak. Hiszen a kinai lány férjhezmente után nem is tagja többé a saját családjának, hanem teljesen a férje családjának a tulajdona. Jóllehet sorsukat és lelkűk üdvösségét szivén hordozta és imádságaiban, térbeli távolság és idő rövidsége miatt bizonyságtevő ereje nem érte el a vágyott célt, sőt helyette hamarosan a fent már emlitett megpróbáltatás jött. A fiatal menyecske házasságuk első évében megbetegedett, több hónapos betegsége alatt fiút is szült, akit azonban gyenge teste nem tudott táplálni. Kinai szokástól eltérően megjelent a fiatalok házában a menyecske anyja és kérte őket, hogy engedjék hazavinni testileg és főleg lelkileg sokat szenvedett lányát. Mivel a beteg már szült fiút és azzal megtette az ősökkel szembeni kötelességét és különben is most már gyengesége következtében nem sok haszon van belőle, a férj családja beleegyezett a kérésbe. Odáhaza a lány újra keresztyén környezetbe került. Az emlitett vasárnapon úrvacsorát is vett. Eltávoztom után ismételten boldogan tett bizonyságot arról, hogy a szent jegyek alatt a mennyei lakoma előizét vette. Krisztussal egyesült, akihez aztán annál inkább is vágyott. Nem volt elkeseredve hosszú megpróbáltatása miatt, hanem örült. Lánya öröme az édesanya örömévé is lett. Sajnos, ilyen imádkozó kinai nő kevés. Sajnos ilyen a lánya, hozzátartozója halálakor örvendező kinai nő is kevés van. De van. Áldassék érte Annak neve, aki Szent Lelke által hiv, gyűjt és megvilágosit és az egy igaz hitben megtart és megszentel! Kunos Jenő TESTVÉR! Végrendeletedet készíttesd el, amíg fiatal vagy s testben és lélekben egészséges. Testvér, légy áldássá anyaszentegyházad részére halálod után is, ne feledkezz meg végrendeletedben egyházadról se. SZIVES meghívás A Clevelandi Első Gyülekezet kebelében működő Luther Márton Betegsegélyző és Templom Egylet tagjai sorába hívja Cleveland evangélikus népét. Az Egylet gyűléseit tartja minden hónap harmadik vasárnapján délután 3 órakor a 2830 East Boulevardi Evangélikus Iskolateremben. Érdeklődőket szívesen látunk. Az egylet tagjai vagy tisztviselői is felvilágosítással szolgálnak. Péntek Pál, elnök Lénárt András, alelnök Németh István, jegyző Balogh Ferenc, pénzt. Dombi László, titkár, 2957 E. 115th St.
