Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
2 ERŐS VÁR hogy éppen az éhenhalástól megmentő szűkös élelmiszerfejadagokon kívül pótlást vásárolhasson, nem futja. Mellékkeresethez pedig nem juthat, mert nincs ideje arra, hogy lelkipásztori munkán kívül, mással is foglalkozzék. Egy-egy lelkésznek öt, tiz sőt még annál is több körzete van s ha mindegyik istentiszteleti központon akar havonta egyszer igét hirdetni, állandóan utón kell lennie. Ez a sok utazás külön terhet jelent a lelkipásztorokra az élelmezésük szempontjából, mert a jegyekre vásárolt élelmicikkekre otthon a családnak van szüksége, hogy abból eltengődjék. A lelkésznek abból a hivatalos lelkipásztori utazásaira már nem jut, igy sokszor koplalunk. Lelkigondozó munkánk Nagy Sándor ref. lelkész, egyetemes konventi megbízott 13 (a Landshut, Theatergasse: 63, Deutschland, U. S. A. Zone) vezetése alatt álló “A Németországi Magyar Ref. és Ev. Lelkigondozó Szolgálat” keretében, a prot. testvériség jegyébenirfolyik. E mellett híveink külön pásztorálásának a lehetősége is megvan. Minden prot. magyar család kéthetenkint kézhez kapja a “Harangszó” cimü kőnyomatos pásztori levelünket, amelyet Landshutban központi irodánk szerkeszt és küld szét. Kőnyomatos formában megjelent magyar nyelven Luther: Kis Kátéja, Ref. és Ev. énekesfüzet, hitoktatási füzet, imádságos könyvecske, Az Ökonomikus Világtanácstól uj testamentumokat kaptunk és osztottunk ki híveink között. Sajnos egyházi sajtótermékek nyomdai utón való előállításához eddig engedélyt nem kaptunk. Erre pedig múlhatatlanul szükségünk van. Munkánknak teljesen szórványmisszió jellege van. Hiveink kis töredéke él csak lágerekben. A nagy többség városokban, falvakban a legnagyobb szétszórtságban települt. Ez a szétszórt elhelyezési állapot munkánkat nagyon megnehezíti. Csak vonattal utazhatunk. Gépkocsi nem áll rendelkezésünkre, sem kerékpár sem fogatolt jármű. így sokszor nagy távolságokat kell lelkészeinknek gyalog megtenniük, amig egy-egy eldugott faluban, tanyán elhagyottan élő magyar családot felkereshet. Ezek a szétszórtan, egymással csak laza kapcsolatban élő magyar családok vannak legjobban kitéve annak a veszedelemnek, hogy az idegen nemzetiségű sokszor idegen vallásu környezet beolvasztó hatásának áldozatul eshetnek. Mi pedig népünket Istentől kapott minden erőnkkel meg akarjuk őrizni egyházunknak s hazánknak. Ezért a legnagyobb nehézségek között is, kényelmünk, családi érdekeink háttérbe szorítása árán végezzük a ránkbizottak gondozását. Hisszük, hogy munkánkkal nemzetmentő szolgálatot végzünk. A rendszeres igehirdetés mellett mindenütt végzünk hitoktatást, kórházi és fogházi pasztorációt, a segélyreszorultak szociális gondozását is mi vállaljuk. Németországban a mi Lelkigondozó Szolgálatunk az egyetlen olyan szerve a magyarságnak, amelyik ha csak gyéren adott segélyforrásokból is, de mégis pénz-, élelem-, ruhasegélyben részesíthette a rászoruló családokat. Sajnos segélynyújtásunk lehetősége olyan kicsi s a segélyreszorulók száma olyan nagy, hogy legtöbb nyomorgó hívünk kiáltó szüksége még mindig kielégítetlen maradt. Egyik nagy nehézsége lelkipásztori munkánk végzésének a rossz elhelyezési lehetőségünk. Mint hiveink zöme, mi lelkészek is, magánházaknál egy szobába zsúfolva az egész család, sokszor egészségtelen, nedves falak között huzzuk meg magunkat kitéve házigazdáink minket kinéző, csak a hatósági kényszer hatása alatt bennünket megtűrő örökös zaklatásainak. így a lelkészi meditálás megkívánta csendet, zavartalanságot nem találjuk meg ezekben az átvonuló szállásokon. A táborokban lakó híveknek, lelkészeknek még rosszabb a helyzete. Ott egy-egy teremben nyolctiz család él egymásfölött, az emeletes priccseken. Hittestvéri szeretettel szolgatársaik az Urban: Landshut, 1947. julius 20. Egyed Aladár, ev. lelkész, tb. főesperes Asbóth Gyula, ev. lelkész, alesperes U. i.: Hiveink jelenlegi s eddig megállapított száma: 2867. MAGYAR MISSZIONÁRIUS AMERIKÁBAN A magyarhoni evangélikus egyház utolsó két évtizedét lelki alakulása szempontjából talán semmivel se lehetne jobban illusztrálni, mint azzal a ténnyel, hogy misszionáriust küldött Kínába. A magyarhoni szegény evangélikus egyház 3 évszázados lelki fejlődésének útját sokszor felhőzte be anyagi életének súlyos helyzete. Nagyon sok gyülekezet tapasztalta, hogy milyen erő van abban, amikor az erős testvér hajlik át hozzá se-Evangélikus Templom Shanghai-ban
