Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-06-01 / 6. szám
4 ERŐS VÁR KIADÓHIVATALI HÍREK Pár helyről érkeztek jóindulatú bíráló szavak az ERŐS VÁR újabb formájára vonatkozólag. Szívesen vesszük az érdeklődést lapunk iránt s meg kell említenünk azt, hogy az újság nagysága a papír hiány miatt és a papír drágaság miatt kisebbült meg. A kiadóhoz a következő előfizetések érkeztek be az elmúlt hetek alatt: Buffalo, N. Y. Nt. Papp János révén $1.50 előfizetést küldtek: Mrs. John Gyulovits, Mrs. Lena Senfner, Mr. and Mrs. J. Lukacs, Mr. Charles Szimeiszter, Mrs. Hildegard Szokody, Mrs. Emery Meglics, Mrs. Sophia Murányi, Mrs. Sophia Kish, Mr. and Mrs. A. Felső, Mrs. Stephen Takacs, Mrs. John Molnár, Mrs. Susanna Szabó, Mr. Louis K. Mózes, Mrs. Theresa Kelemen, Mrs. John Kish. Cleveland East Side, O. Paul Péntek $2.00. Detroit, Mich. Joseph Nemeth $3.00. Bethlehem, Pa. Leopold Sancza $2.50. PITTSBURGH, PA. — Chisey Józsefné $3.00, Nagy József S. S. $3.00, ÖZV. Szakái Lajosné $2.00, Halász Jánosné $3.00, Nemes Pál $1.50, Molnár Lajos $1.50, özv. Kozma Józsefné $3.00, Biró Sándorné $1.50, id. Molnár József $1.50, Miller Jánosné $2.00. Holéczy Sámuel $1.50, Nagy András $1.50, Paszkoncza Sándor $1.50, Kállay Józsefné $1.50, özv. Dobisz Andrásné $1.50, Wargo István $1.50, Kucher Lajosné $1.50, Kuczler János $3.00, Nagy József (Terrace) $1.50, Mikó József $1.50, Mrs. A. Wagner $1.50. Ezen összegek benne foglaltatnak a gyülekezet első $25.00 előfizetésében. Főtisztelendő Ordass Lajos püspök ur amerikai útjáról hűségesen adnak képet az alábbi sorok, melyek úgy hiszem visszatükrözik az egész magyar amerikai evangélikusság köszönetét a látogatásról. (P. M.) ORDASS LAJOS BUDAPESTI PÜSPÖK BUFFALÓBAN Bevallom nehéz, szürke emberi szavakba önteni azt a lelki élményt és növekedést, ami Ordass Lajos budapesti evangélikus püspök gyülekezetünkben való megjelenése számunkra jelentett. Még most hetekkel a mozgalmas és drága napok után is sokan hatása alatt állunk, amit ittléte alatt hallottunk és éreztünk. Talán az volna a legszebb, ha egyetlen szóval sem beszélnénk róla, ha mindannyian életté, gyakorlattá és főleg keresztyéni áldozatkész cselekedetekbe öntenénk mindazt, amire buzdított és amit Tőle gazdag ajándékképpen kaptunk. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ébredés drága jelei kezdtek el rügyezni, virágozni és később életet kenyeret adó kalászba szökkeni beszéde során. Még a jelenlévő angol lelkészek hallgatósága is — saját szavaik bizonysága szerint — úgy érezték, hogy az IGE szinte megigézte és hatalmába kerítette mindannyiuk lelkét. Pedig ők nem érthették a drága magyar szavak nyelvtani jelentőségét. Az ő lelkűket a Főpásztor Igehirdetése nyomán az Igét szólónak lelkisége ütötte szivén és ihlette meg. Bizony nehéz, ilyen élmény után, — amerikai magyar szokásokhoz híven, leülni és a varázslat büvkérébe betörni egy beszámoló hétköznapi megírásával, hogy tulajdonképpen szép sorrendben mi is történt? Erre a kérdésre, hogy mi történt egyszerűen csak annyit kell mondanom; CSODA TÖRTÉNT! Olyan és majdnem hasonló csoda, mint amikor Keresztelő János követei elmentek Jézushoz és a Megváltó ezzel az üzenettel küldte viszsza a követeket: “A vakok látnak, a sánták járnak, a bélpoklosok megtisztulnak ...” Ordass Lajos püspök Buffalóban való időzése csodajárás volt. Népünknek csupán rövid néhány napja volt az előkészületek megtételére. Hogy ez itt Amerikában mit jelent, azt csak az érti meg, aki itt élt évtizedek óta. Aki ismeri a szokásokat, a nehézségeket, a gátlásokat, a nagy kiáltóan sivár közömbösség érzését. A népet megmozdító óriási akadályokat. Ezért mondom, hogy csoda történt, mert a mi kicsiny egyházunk népe mindezen ellenhatásokat csodaképpen leküzdötte, munkájával, példátlanul álló áldozatkészségével. Ez valóban igy volt s ezért áldjuk érte a Mindenható szent nevét, hogy szülőföldünkről ILYEN KÖVETET küldött közénk ajándékképpen. Amikor a kristálytiszta és evangéliumtól megihletett, igen régen hallott gyönyörüségü magyarnyelvű Igehirdetése először csendült fel picinyke templomunkban, mindannyian úgy éreztük, hogy a messze tengerentúlról Édesanyánk meleg gyengéd simogatása ihlette meg szivünk legbelső szirmait. Felsírt a lelkűnkben minden emlék és eszünkbe jutott, hogy itt a gazdag Amerikában bármilyen dúsan is van terítve asztalunk; szegények vagyunk. Mert ilyet még sohasem kaptunk csak, otthon, szülőföldünkön. Ilyet csak az tud adni nekünk, aki a szenvedések poklain keresztül átvészelt évek után, mint a választó vízben megfényesedett arany, hitében, magyarságában, krisztusi alázatosságában olyan fényessé, ragyogóvá vált, hogy lelkünk mintegy belekáprázódott s egyben magas lelki régiókba felrepült. Ez történt az alig 120 lelket számláló gyülekezetnek nevezett kicsiny magyar evangélikus szórványban, amely ezelőtt 33 esztendővel, mint egyházközség kért magának helyet a nagy amerikai angol evangélikus egyház egyetemében. A magyarhoni Főpásztor a nyomorúság és szegénység és kitaszítottság völgyéből jött közénk, de még sem kért tőlünk semmit sem, hanem inkább Ő adott nekünk el nem múló értékeket. Templomunkat és iskolánkat zsúfolásig megtöltötte a hívek és érdeklődők serege. Amit mi adtunk az csak igen kicsiny adomány volt a könnyeket letörlő munka tengerében, mégis úgy érezzük, hogy — adományunk túlméretezte kicsiny gyülekezetünk anyagi teljesítőképességét, — de ugyanakkor ékes fokmérője volt híveink hitének és áldozatkészségének. Az istentiszteletet követő fogadtatáson Lukács József gondnok a Presbitérium nevében, id. Szimeiszter Károly né a Nőegyesület nevében, Kish Eduard az ifjúság nevében és Papp Éviké virágcsokor átadásával a gyermekek nevében keresetlen szavakkal köszöntötték a püspököt. Papp János Lászlóné, — aki a valamikor a püspök budapesti (Deák tér) egyháza kebelében működő Leányegyesületnek volt tagja, töltötte be a háziaszszonyi tisztséget. Papp János László, lelkész.
