Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1946-08-01 / 8. szám
1946. AUGUSZTUS HÓ ERŐS VÁR 7-IK OLDAL CALDWELL, N. J. GYÜLEKEZET KÖRÉBŐL. Pölöskey Sándor lelkész ur nehezteléssel emlékeztetett arra, hogy gyülekezetük körében történt eseményekről annak idején nem emlékeztünk meg. Őszintén sajnáljuk ezt a mulasztást és nem tudjuk okát adni, hogy miért maradt el, annál inkább, mert egyébként mindig szeretettel gondolunk erre a kis gyülekezetre, amelyiknek csinos templomáról már többször emlékeztünk meg dicsérő elismeréssel. Templomszentelésük tiz éves jubileuma junius 16-án volt Ugyanakkor az ünnepi istentisztelet keretén belül tartották meg adóslevél égetési órömünnepüket is. Az istentiszteleti szolgálatban a helyi lelkipásztoron kivül rgszt vett az Egyetemes Egyház részéről Dr. E. A. Tapper superintendens és a magyar lelkészi karból iSzathmáry Gyula new brunswicki lelkész és Fiiszár Ferenc theológus is, aki a Perth Amboy-i gyülekezet kiszolgáló lelkésze. Az istentiszteletet világi bankett követte a Magyar Hallban- S az egész szép ünnepség úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben szépen sikerült. Az Erős Vár őszintén kívánja és kéri Istennek további megsegítő áldását a gyülekezet egyházi életére, valamint buzgó lelkipásztorára és annak családjára. A HITVALLÁS KÉNYSZERE. Mindnnyian emlékszünk arra a jelenetre, mely Péter és a főpap egyik szolgája között játszódott le ama emlékezetes éjszakán, amikor Krisztus urunkat elfogták a fegyveres katonák- Emlékszünk arra is, hogy Péter, a hirtelen lelkesedő ember, miként rántotta ki kardját és miként hasította le a szolga fülét. Péter Jézusért síkra szállt. Igaz, hogy Jézus nem ilyen fajta sikraszállást kért Pétertől, mert hiszen meg is dorgálta érte, de bizonyos az, hogy szive megmelegedett Péter loyalitása mellett. Ez a sikraszállás volt Péter egyik legnagyobb szerencséje. Ha a fenti hires történetre sokan emlékeznek, annál kevesebben emlékeznek egy azzal szorosan összefüggő másik történetre, melyet János evangélista ir meg a tizennyolcadik fejezet huszonhatodik versében: ŐDan szolgái közül valamelyik, rokona annak, ■_ Erre a 1 akinek Péter Í0t s lak én vele a kertben? Péter erre újra tagadja a a kakas azonnal megszólalt. Nem véletlen dolog az, hogy akkor szólalt meg a kakas, hogy akkor ébredt Péter bünbánatra, Krisztust valló öntudatra, mikor a kerti áldozatának rokona, aki bizonnyal alaposan megjegyezte Péter ábrázatját, reá ismert. Nem véletlen dolog az. hogy mikor Péter, a Kedron-patakon túli kert hőse, nem mert hitet tenni az ő Krisztusáról, a szemére vetett hősi tettben bünbánatnak és uj hitvallásnak erejét találta. Egyszóval Péter kompromitálta magát Jézus mellett és ez volt az ő lelkének szerencséje. Jézus mellett kompromitálni magunkat?! Jézus mellett kiállani a gátra és megvallani tettel és szóval, hogy mi az ő gyermekei, követői vagyunk. Ez a keresztyén hivatal kényszere Ez a Jézusért való sikraszállás az egyik legerősebb kapocs, mely bennünket Jézushoz, lelkünk Pásztorához köthet bennünket. Ez a sikraszállás lehet a mi legnagyobb szerencsénk is. Azzal leszámolunk mindnyájan, hogy gyarló és bűnös emberek vagyunk, akik sokszor ezt a gyarlóságot azzal mutatjuk meg, hogy gyáváknak bizonyulunk hitet vallani azokkal szemben, akik ellenségei a Krisztusnak. Ilyenkor nagy lelki szerencsénk lehet az, hogy már a múltúnk összekötött Jézussal és hogy ez a múlt nem ismeretlen Isten ellenségei előtt sem. Sajnos nagyon sok átlag keresztyén átmegy az életen máma anélkül. hogy valaha is kiállna Jézusért. Életük nem más, mint a világ gyermekeié, vagy legalább is a világ gyermekei előtt nem kompromitálták magukat egyetlen egy esetben sem s így Krisztust tagadó cselekedeteik nem tűnnek fel a világban és nem vonja őket senki felelősségre azért, hogy megtagadják Mesterüket. Az evangéliumi keresztyén egyházi életnek alkalmat kell adni híveinek arra, hogy kompromitálják magukat Jézusért a világ előtt- Ennek a Jézusért való kiállásnak nagy erkölcsi és hiterősitő tőkéje van. Az az u. n. keresztyén türelmesség — sajnos — nagyon sok esetben csupán elkendőzése annak a gyávaságnak és lelki szegénységnek, mely megtagadja a Krisztust. Egyházi szerveink, de minden Krisztust kereső léleknek is, keresni kell az alkalmat arra, hogy legyen bátor kiállása Jézusért a világ előtt. így tesszük majd a hitvalást kényszerré a magunk számára. (Leffler) REMÉNYTELENSÉG, KESERŰSÉG ÉS GYŰLÖLET. Mi amerikai magyarok kettőzött éberséggel figyeljük a békepróbálkozások nehéz útját. Különösképpen azok, akik az dső világháború áldatlan következményei alatt éltünk Maryarországon, látjuk azt, hogy miként lehet újra beleesni a régi hibákba. Mrs- Bolton a congresszus tagja nemrégiben járt Magyarországon és csodálkozott azon, hogy a magyarok olyan udailanok, miszerint nem látják be, hogy legyőzött nemzet és mégis határ kiigazítási igényeket mernek támasztani Csehszlovákia ellen. Mi azon csodálkozunk, hogy Mrs. Bolton Csehszlovákiát tekinti ezeréves országnak és Magyarországot nézi olyannak, mintha más birtokát akarná elrabolni. Mi itt Amerikában már egészen elfelejtettük azt az elválasztó érzést, mely oly erős éket vert a kis nemzetek együtt munkálkodásába. Amikor a németek végig tapostak a cseh nemzet fővárosán őszinte könnyet ejtettünk és szégyeltük az emberiség nevében egy népnek a megalázását. Azután azonban nem túl sokat hallottunk a cseh nép ellenállásáról, de annyi bizonyos, hogy a cseh ipar elég bőséges anyagot adott a német fegyeveres erő fentartásához. És mégis a háború után újból az a látszat igekszik kialakulni, mintha Csehszlovákia a demokrácia igaz hazája, csak a martyrok sorsát hordozó nemzet lett volna, Magyarország viszont a németség minden tévelygő gondolatának a megtestesítőjévé vált volna-Óriási tévedést csinált Magyarország azzal, hogy kezet nyújtott egy megbomlott eszü világnézet hordozóinak. Egy bizonyos, hogy nem a nemzet akaratából. Ma már “megbünhődte” ezt, még szociális értelemben is. És megbünhődték azok is, akik ennek a könnyelműségnek eszközeivé váltak. A nemzet ma a győztesektől azt kéri, hogy olyan módon büntessék, hogy belőle nem megromolva, hanem erkölcseiben, jószándékaiban megerősödve tudja átélni a büntetés nehéz éveit. Azt kéri, amiben Amerika hisz elsősorban, hogy a börtönök nem csupán a bűnösök megbüntetésére való. hanem arra, hogy benne megjavuljanak és a társadalomnak vissza lehessen adni őket, mint használható értékeket. Éppen mert a mai békekötésekben szeretnők látni azt, hogy Amerika ezeket az erkölcsi elveket érvényesíteni tudja. Amerikának van mag a •’hoz, hogy ezeknek az elvekoioni-írt nemcsak a győztes, hartem a Jegyózö^tek lélekvi,„öaba is beletekintsen, amint azt amerikai biráink teszik, mikor egy-egy bűnügyi esetet a körülmények szemszögéből próbál enyhébb büntetésben részesíteni. Ha a magyar népet a demokrácia teljes értékelésére akarja megtanítani, akkor bele kell tekintenie abba a szomszédos viszonyba, amelyik Csehszlovákia és Románia részéről az állandó irritáltság állapotát teremtik létre- Minden tisztes érzést felháborító az, hogy ma is színtiszta magyar falvakat sorolnak fel területi igényeik számára. Szivet melegítő hir volt azt tudni, hogy Amerika tiltakozott a Szoviet magyarországi gazdasági politikája ellen, amelyik teljesen kifosztotta gazdasági berendezésétől s élelmiszerétől. Megnyugtató volt már maga a tudat, hogy egy nemzet súlyos helyzetét beismerte Amerika. Nem lenne mód ezeknek a kis államoknak étvágyigényeit lecsillapítani az igazság mértékére, hogy azután csakugyan a nemzetközi jóviszony kiépítés lehetséges legyen? Ha egy nemzet sorsa és nemzeti igazsága reménytelen, nem csoda, ha érzései keserűségbe sűrűsödnek. Isten őrizze azonban a világot attól, hogy keserűségéből a gyűlölet ördögei szülessenek s szomszédos nemzetek a bosszúvágy szomjától lessék az alkalmat a szomszédaiktól szenvedett arculveretésnek a visszafizetésére. Egy különös kereszt a miénk ebben a vívódásban: Magyar ország felé a testvérszeretet és szülők iránti érzések okoznak fájdalmat minden alkalommal valahányszor testére egy újabb sebet üt a végzet keze, a másik oldalon Amerikáért aggódunk, amelyet szeretve és tisztelettel ölelünk át és vallunk magunkénak s úgy szeretnénk, ha nemzeti ruháján semmi folt nem esie s odaát is megtanulnánk őt szeretni és tisztelni. Mi Amerikát nemcsak a háború győztesének, hanem a béke fennséges bajnokának szeretnénk látni, amelyik a győzelem babérjaiba az igazság levelét tudja befűzni s amelyre minden lépnek csakis az igazság alapján lehetnek a barátai. Amerika ikkor lesz a legnagyobb, ha a rabszolgáknak elhurcolt fog’vok, fiuk és lányok hazatérésének utják kiköveteli győztes társaitól. Akkor fog uj útra térni a világ, ha a reménytelenség, keserűség és gyűlölet útjáról a reménység, bizalom és szeretet útjára, ha az Egyesült Államok megvalósítják azt a demokráciát, amiben idehaza hiszünk. Brachna■
