Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1946-05-01 / 5. szám
2-IK OLDAL ERŐS VAR 1946. MÁJUS érkezett. Azóta újabb jelentéseket kaptunk, amiből kitűnik, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint azt akkor még oda haza is tudhatták. Egy másik jelentés a magyarországi E- vangélikus helyzetről a következőket mondja: KÉRŐ SZÓ “Mint a Magyarhoni Evangélikus Egyház megbizottja a háború által sújtott szerencsétlen gyülekezeteink nevében fordulok tisztelettel hittestvéreinkhez segítségért. A háború a legborzalmasabban sulytotta hazánkat. Először a német pegszállással rontatott meg. azután a bombák tették tönkre városainkat és falvainkat. Az állam vagyona ugyanarra a sorsra jutott mint a magánosok tulajdonjoga; elvétetett tulajdonaikból s most a köldus nemzet vállaira nehezedik a békekötésben kivetett hadisarc is. A tél hidege, éhségtől kimerült népünket teljesen erőforrás nélkül találja minden járvánnyal és betegséggel szemben. “Egyházunk ugyanazt szenvedte. mint hazánk, rommá vált sok százados és évtizedes munkálkodásunk, áldozatunk minden alkotása. Újraépítésre aligha lehet mégcsak gondolni is a mai körülmények között. Az Evangélikus Egyházak kára körülbelül 25 millió dollár, amelyet templomai, iskolái, parochiái és egyéb intézményeinek rombadőlésével szenvedett. A főváros 8 templomából 3 teljesen rom a körülötte fekvő környékkel együtt. A többi templomaink is csak nagy erőfeszitéssql állíthatók átmeneti szolgálatba- Némelyik egyházi körzetben a pusztítás oly rettenetes, hogy kérdéses az is, hogy valaha összehozható e majd az egyházközség a munka folytatására. Azonfelül, az aggok otthona és árvaházunk is csak részben használható, pedig a szükség egyre nagyobb lesz. A vidék hasonló szomorú képet mutat. Győrben, ahol legnagyobb Diakonissza Anyaházunk van, jórészt romokban hever; egyetlen nyomdánk hasonló sorsban részesült, mint a város. Ennek a következménye az, hogy az egyház teljesen képtelen egyházi iratokat, vagy újságot kiadni. A soproni lelkészképző intézet is meg semmisült s a lelkész képzés a legnagyobb nehézségek között folyik. Ezek csak példák a mi nyomorult gazdasági viszonyainkból. ugyanoly mértékben szenved az egyház központi munkája is, nevezetesen az Igének a hirdetése is. “A Theológus Otthon elvesztése miatt a jövő lelkész nemzedék sorsa jutott kritikus helyzetbe. A lelkész nevelés ugyan folyik tovább, de a feladat úgyszólván megoldhatatlan. Értesülésem szerint csak azokat a hallgatókat veszik fel. a kik magukkal tudják hozni élelmiszerüket. Ennek a külső szükségnek az eredménye lehet az, hogy a hallgatók száma kataszrófálisan leesik. Hallgatóink száma 1936-ban 125 volt, a számuk évről évre csökkent s 1943-ban már csak 50- en iratkoztak be. A segédlelkészi rendszert már meg is kellett szüntetni, a súlyos lelkész hiány miatt. A budapesti püspök szerint több gyülekezetei kell majd összevonni, hogy a lelkészi szolgálatot biztosítani lehessen. A rossz vagy még inkább a teljesen megszűnt vasúti szolgálat miatt a vidéki egyházakkal úgyszólván semmi kapcsolatot sem lehet fentartani. Ajz egyháztanitás sok helyen nem tartható meg s félős, hogy az istentiszteleteket se lehet meg tartani sok helyen. “Ordas Lajos, bányakerületi püspök szerint az egyháznak nincs módja szavát hallatni a sajtóban. Ez részben betudható azon ténynek, hogy a németek elloptak minden nyomdát, másrészt a papirhiánynak, de legfőképpen a gazdasági nyomornak. A Kormány engedélyt adott egy heti lapnak a kiadására, de a fenti okok miatt nem lehetett fentartani. Könyvek s folyóiratok ugyancsak megszűntek a fent1’ okok következtében. Végtelenül szomorú, hogy éppen most, amikor az Egyház vigasztaló szavára oly nagy mértékű szükség lenne, nekünk némáknak kell maradnunk. A Kormány jóindulata és engedélye ellenére az Ige egyháza kénytelen hallgatni VÖRÖS KERESZT JELENTÉSE. A szemtanuk leírása még világosabb képet adnak a helyzetről. Itt közlök néhány kivonatot. A Vörös Kereszt budapesti kiküldöttje Miss Ásta Nilsson a Swedish Israel Missions lapjában, mely 1945 júliusában jelent meg a következőket Írja: Körülbelül 2,000 gyermek gondozását vette kézbe a Vörös Kereszt. Ezek mind a legszörnyübb helyzetből kerültek hozzánk. Soknak a szüleit deportálták vagy öngyilkosságot követtek el kétségükben. A helyzet már 1944 Novemberében végtelenül kritikus volt és napról napra rosszabbodott. Újból és újból el voltunk tiltva a munkától. Mi titokban próbáltunk segíteni a szegény szerencsétleneken, amennyire csak lehetett. Az ellátás egyre szűkösebb s szűkösebb lett. Csak a gyermekek kaphattak egy kis tejet, de hamar az is eltűnt a piacról. Cukrot csak a fekete piacon lehetett látni, rémséges áron, amelyre oly nagy szüksége lett volna a kis fejlődő gyermekeknek. Az üzletek bezártak. Mindent titokban kellett tennünk. A viz szolgálat is megszűnt. Havat kellett olvasztanunk a főzéshez. Világítás nem volt, gyertyát nem lehetett kapni. Akik egy kis tökmag olajhoz jutottak, azok mécsest csináltak s úgy világítottak a pince menedékben. Felszínen senki se lakhatott a naponkénti bombázások miatt. SZEMTANÚ LEÍRÁSA A BORZALMAKRÓL. “Bökönyi Mária, aki (Svédországban talált menedéket gyermekeivel a következő leírást adja a borzalmas helyzetről : látni a gyermekeket, rongyokban vonszolva fáradt testüket, szemükbe a félelem rémületével és a kétség némaságával, amikor szüleik után kutatnak a romokban a bombázás után vagy ennivalót keíesve a szemét között... bizony csak annak van fogalma elképzelni, aki látta már ezt a képet. Én láttam. Láttam gyér mekeket, akik a bomba áldozatairól húzták le a rongyokat, hogy fázós testüket valamivel betakarhassák; láttam az- éhség kínjait, amikor vakolatot ettek a ház faláról és összeesett lovak testét marcangolták és a romok között kihajtott füvekkel töltötték éhségtől agyongyötört gyomrukat. Láttam anyákat, akik gyermekeket újságpapírba és kemény papírba pólyálták. Boldogok voltak azok az anyák, akik a papír belsejébe egy kis rongyot helyezhettek s a papir a kabátkát helyettesíthette. Nem felejtem el azt a temetési menetet egy hideg októberi napon a bombázás után, amikor egy gyári asszony koprsóját 5 árva 'kísérte. Itt és ott kifehérlett kicsiny testük a rongyok alól..- A nyolc éves gyermek, aki a legidősebb volt köztük, karján vitte a legkisebb sirdogáló testvérkéjét. “A fenti leírás után szeretném összefoglalni azt, amit én az én amerikai hittestvéreim előtt kötelességként látok, remélve, hogy az Istentől nekünk adott javakból megteszszük azokat a kötelességeket, amelyek ezeknek a mi szerencsétlen embertársaink nyomorát enyhíteni fogja. “Segítséget kérünk a romba dőlt iskolák, paróchiák, templomok s elsősorban a diakonissza intézmények, theológusok otthona, nyomdák, árvaházak, aggok otthonának és a középiskoláknak a felépítésére. Segítséget kérünk az evangéliumi élet feltámasztására, amqlyik a múlt évtizedek fentartó erői voltak. Ezt a segítséget reméljük, elsősorban az amerikai egyházi irodalom átültetésével. Kérünk ösztöndíjakat arra, hogy evangélikus lelkész jelölteket hozathassunk ki a lelkészi pályára való előkészítés céljából. Ez kölcsönösen élesztené az egyházi öntudatot és az egymáshoz való közelebbi viszony kiépítését. A fenti kérésem tolmácsoltam az amerikai egyház népével s hiszem, hogy olyan viszhangra fog talájni, amelyik újra életre kelti majd az evangéliumi életet a háború nyomán megdermedt emberi lelkekben. , “A fenti kéréssel apellálok a mi amerikai evangélikus híveinkhez, akik oly sokszor meg mutatták érdeklődésüket a mi kis magyar egyházunkkal szemben is, amelyik távol keleten a mi legutolsó végvárunk. Megvagyok győződve ; arról, hogy a mi népünk tudja, hogy ennek a végvárnak a tartása rendkívül fontos és most miután hallottuk segélykiáltásukat, nekünk sietve kell á segítségükre menni az Ur nevében. Világos, hogy bőkezű adakozásra van szükség ruházat és egyházi irodajlom tekintetében a mi magyar testvéreink nyomorával szemben. Egy kis kezdet már is történt ezen a téren. Többet kell tennünk hamarosan, amint erre a lehetőségek megnyílnak és bizonyosak leszünk abban, hogy adományaink nem lesznek oly célra forditva, amelyre nem voltak szánva. Eddig a következőket tettük a Lutheránus Világ Akció részéről: 17,000 dollárt befizettünk az Egyházak Világ Szövetségéhez, mint a magunkra vállalt részt, hogy abból pótoljak a lelkészi fizetéseket, hogy legalább é(Folytatás az 5-ik oldalon.) OLVASD és TERJESZD AZ ERŐS VÁR at? Szívélyes és körültekintő kiszolgálás BODNÁR. A. LAJOS TEMETKEZÉSI INTÉZETE 3929 LORAIN AVENUE Telefon: MElrose 3075 vagy 3076 CLEVELAND, OHIO
